Mi van Vona fejében?
Meg kellett volna kérdeznie, mégpedig azon, történetesen cigány identitású magyar állampolgárok nevében, akik adóforintjaikkal hozzájárulnak a Duna Televízió állami támogatásához. De Szántó Georgina ezt a kérdést nem tette föl, ennélfogva a nevezett úr zavartalanul ecsetelhette, hogy milyen eszközöket látna alkalmasnak a jövőben megszületendő cigány csecsemők létszámának csökkentésére. A magyar állampolgárok adóbefizetéseiből fönntartott köztelevízióban egy magyar parlamenti képviselő tehát azon nézetét fejthette ki, hogy bizonyosmagyar honfitársainak megszületése a magyar nemzet jövője védelmében jogi és politikai úton korlátozandó.
Tudom, most sokan nem is értik, hogy mi a problémám. Őket arra kérem, hogy képzeljenek most maguk elé egy román köztelevíziót, amelynek aktuális közéleti háttérműsorában Trianon kapcsán arról ábrándozik egy román parlamenti képviselő, hogy vajon miféle politikai eszközöket kellene bevetni a székelyek népszaporulatának megállítására. Megvan? Sikerült? Nem hiszem. Mert aki nem érti meg, hogy vajon miért felháborító a politikai karrierjét a primitív cigánygyűlöletre alapozó Vona Gábor gondolatmenete, s miért volt színvonaltalan Szántó Georgina műsorvezetése, attól én már nem várok megértést. Nem várom el, hogy a humanizmus, az emberiesség, a könyörület nevében tiltakozzon, a hangját, a szavát az ország életét megmérgező általánosítás ellen fölemelje.
Apropó, Trianon. A Közbeszéd szerkesztői azt gondolták, Vona Gábort ők a stúdióból úgy el nem engedhetik, hogy szívének-lelkének oly kedves gumicsontját szóba ne hozzák. Ez ügyben Szántó Georgina a következő szavakat intézte a pártelnökhöz, lezárva egyúttal a romakérdést: „Hát meglátjuk, váltunk témát... ööö... ugye, Trianon említése az önök pártja részéről az egy viszonylag gyakori... gyakori téma... (Vona közbeszól: ez nem meglepetés) ...nem meglepetés, de most kitaláltak megint egy... mondjuk azt, s idézőjelbe teszem, egy újdonságot, amely lehet, hogy valamelyest egybecseng Morvai Krisztina, az önök EP-képviselőjének tegnap egy interjúban mondott gondolataival, hogy abban a pillanatban, önök úgy gondolják, hogy abban a pillanatban, hogyha az Európai Unió nem megfelelő módon bánik velünk, akkor ki kell lépni Magyarországnak, az mondjuk nem derült ki, hogy hogyan lehetne erre megoldást találni, hogy ezt önök hogyan képzelik, de önöknek is van a fejében egyfajta... nem tudom... sorsközösség? Országközösség, nem tudom, milyen gondolat?” Én ezen hanyatt vágtam magam, de nem úgy Vona Gábor. Ő bólintott, s azt válaszolta: „igen, akkor nagyon gyorsan elmondom”. És tényleg el is mondta! S közben olyan képet vágott, mintha értette volna, hogy vajon mi a búbánatos francot kérdeztek tőle az előbb.
Amúgy a Duna Televízió honlapján Szántó Georginával olvasható egy interjú, amelyben az eddigi pályafutását elemezve azt mondja: „apróbb bakikról jeleztek, de az meg külön jó, ha ez is eljut hozzám, mert ezekből a kritikákból sokat lehet okulni, építkezni”. Úgyhogy akkor most el van juttatva a kritika. Külön jó, ugye? Ezután lehet okulni és építkezni. Sokat.
