Múzeumigazgatás kétharmaddal
Science Múzeum. Már másfél évvel ezelőtt erről lelkendezett lapunknak a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) szakmai főigazgató-helyettese. Kaján Imre azzal érvelt, hogy a világ nagy múzeumai közül nem a Picassókat és Van Goghokat bemutató képcsarnokok a legnépszerűbbek: szinte mindenütt a tudomány házai viszik el a pálmát. Az MMKM átstrukturálása és új kiállítóterekkel való bővítése azonban mindmáig nem indult el, sőt most már Kaján neve sem szerepel a múzeum vezetésére pályázók között. A jelentkezők kiválasztásánál ugyanis elvárás bizonyos tudományos fokozat elérése; ebből a szempontból információink szerint jelenleg az intézmény két munkatársának, Bertáné Varga Judit általános főigazgatóhelyettesnek és Krámli Mihály történésznek, az MMKM főmuzeológusának van esélye.
Egész mást tettek szóvá ellenlábasai a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) főigazgatója, Csák Ferenc tavaly tavaszi kinevezésekor. Bereczky Lóránd utódjának múltjában jobboldali kritikusai leginkább azt kifogásolták, hogy a művészettörténész az MSZP színeiben indult a soproni időközi választáson. Mások korábbi államtitkári feladataival érezték összeegyeztethetetlennek az MNG-irányítást. Csák erre a Szépművészeti Múzeumot vezető Baán Lászlóval, mint a kulturális tárca korábbi államtitkárával példálózott. Úgy nyilatkozott: „az átjárás egy szakminisztérium és egy nemzeti gyűjtemény között demokráciában természetes, hiszen az ember ugyanazt a tudását kamatoztatja”. Most azzal kerestük meg Csák Ferencet: az elmúlt hónapok kultúrpolitikáját látva elképzelhetőnek tartja-e hogy – épp az általa felhozott indokból – az MNG vezetését is „hozzáigazítsák” a szaktárca csapásirányához. Erre a főigazgató mindössze az elmúlt év öt – ahogy ő fogalmaz – „szakmailag és látogatottság szempontjából is sikeres” kiállításának felsorolásával felelt.
A Magyar Nemzeti Múzeumot (MNM) vezető Csorba László pedig azzal, hogy kivárt. Tőle azt kérdeztük, miért nem sikerült az elmúlt egy évben kineveznie az MNM filiáléinak vezetőit. Csorba, mint mondja, csak addig halasztotta a döntést, ameddig nem látta tisztán a közgyűjteményi intézményrendszerben lezajló változásokat. Azt ígéri, most már hamarosan olvashatjuk az esztergomi Vármúzeum és a visegrádi Mátyás Király Múzeum vezetői kiírásait.
Hogy mennyiféleképpen lehet egy múzeumigazgatói széket betölte(t)ni, arra az Iparművészeti elmúlt hároméves kálváriája a legextrémebb példa. Tavaly októberben jogerős bírósági ítélet helyezte vissza pozíciójába a 2007-ben Hiller István által menesztett vezetőt, Takács Imrét. A pereskedés alatt egyébként Takács – aki szerint a minisztérium eljárása némi „koncepciós jelleget mutatott” – végig az Iparművészetiben dolgozott. Helyén a végzés megszületéséig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum exigazgatója, Renner Zsuzsanna ült. Most, hogy Takács visszakapta székét, Renner az Andrássy úton tavasszal nyíló Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeumban vállal feladatot, a kutatási igazgatóét. Az intézményvezetők között ő lesz az egyetlen magyar: a művészettörténész igazgató belga, a tudományos igazgató francia. Nincs ebben semmi kivetnivaló.
Nekünk magyaroknak azonban egyelőre szokatlan, hogy a fenntartó egy állami kiállítóhely élére is külföldről válasszon vezetőt. Márpedig az óév utolsó napjaiban ez a hír röppent fel a Műcsarnokkal kapcsolatban. Az intézmény ügyvezető igazgatói teendőit 2005 óta látja el a korábban a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetet vezető Petrányi Zsolt. A művészettörténészmegbízatása december 31-én járt le. November közepéig úgy tudta, hogy kezelőjük, az MNV Zrt. nem is szándékozik pályázatot kiírni a posztjára. Akkor azonban a vagyonkezelő nyilvánosságra hozta a kiírást. Erre Petrányin kívül a Műcsarnok korábbi és a Baranya Megyei Múzeumok jelenlegi igazgatója, Fabényi Júlia, valamint az Ernst Múzeum korábbi főkurátora, Molnár Mária is benyújtotta terveit. A második fordulóba már csak Fabényi és Petrányi jutott be. Az MNV azonban december 29-én a pályázatot eredménytelennek nyilvánította, Petrányi Zsolt szerződését pedig egy hónappal meghosszabbította. Magyarázatuk: „egyik résztvevő sem nyújtott be a szaktárca számára meggyőző koncepciót, figyelembe véve az intézmény előtt álló XXI. századi kihívásokat, a megújítással kapcsolatos feladatokat, valamint azt a követelményt, hogy a pályázók jövőre vonatkozó elképzelései legyenek szervesen összhangba hozhatóak a kormányzati kultúrpolitikával.”
Hogy ezalatt pontosan mit kell érteni? Kérdésünkre a NEFMI kulturális államtitkársága a következő választ adta: „olyan terveket, amelyek mind tartalmi, mind formai szempontból megfelelnek a nagy többséggel áprilisban megválasztott Fidesz-kormány programjának és a választóknak tett ígéretének”. (Úgy tűnik, ennek a kívánalomnak szerencsére megfelelt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot régóta vezető Cseri Miklós koncepciója, hiszen őt a napokban nevezte ki Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter egy újabb, 2016. január 1-jéig szóló ciklusra.)
De hogy mennyire passzolnának a kulturális tárca elképzeléseihez az ausztriai kortárs művészeti központot vezető Francesca von Habsburgnak a Műcsarnokvezetésére vonatkozó tervei, ezt nem tudni. De azt igen, hogy a műgyűjtőt kultúráért felelős államtitkárunk, Szőcs Géza igazgató jelöltjeként emlegették 2010 utolsó napjaiban. Azóta ezt az államtitkárság cáfolta, és úgy tájékoztatta lapunkat, hogy nincs saját kiszemeltjük a posztra. A bécsi szakember pályázatát pedig az értékelő bizottság december 7-i ülésén – iskolaivégzettség-igazolás híján – érvénytelennek nyilvánította.
Ám, ha nem pályázat, hanem mégis kinevezés útján kap új vezetőt a Műcsarnok, akkor sem a diploma, sem a hiányzó magyarnyelv-tudás nem lehet akadály. Mindez azonban csak találgatás. A kulturális tárca ugyanis nem adott egyértelmű választ kérdésünkre: számíthatunk-e a közeljövőben újabb kiírásra. Mindössze annyit közöltek: „az új ügyvezető kiválasztása a tulajdonosi jogokat gyakorló MNV Zrt. feladata”. A vagyonkezelőnél szintén nem akadt felelős vezető, aki ugyanezt a kérdést megválaszolta volna.
Jön vagy nem jön Francesca?
Francesca von Habsburg az amerikai műkereskedelmi szaklapnak, a The Art Newspapernek tavaly december elején nagyszabású magyarországi terveiről nyilatkozott. Egyrészt három generáció óta gyarapodó családi gyűjteményük Szépművészeti Múzeum-beli bemutatóját említette, másrészt annak lehetőségét, hogy galériája, a TBA 21’ (Thiessen-Bornemissza Art Contemporary) közreműködjön a Hősök tere környékének revitalizációjában. Azt lapzártánkig nem tudtuk meg a szabadságát töltő műgyűjtőtől, hogy a „frissítés” mennyiben érintené a Műcsarnok jövőjét.