Az Égei-tenger túróból és mészből
– A mészkazeint elég macerás dolog megcsinálni, nem lehet tárolni sem, talán éppen ezen okok miatt ment ki a divatból a könnyen kezelhető olajfesték korában. Maga a végeredmény azonban hihetetlenül gyönyörű – állítja Nagy Sándor Zoltán, s meg is mutatja egyik ógörög ihletésű táblaképét, amelyen valóban olyan káprázatos kék színt sikerült kikevernie, mint az Égei-tenger.
Mint mondja, a mészkazein előállítása nem is olyan egyszerű, ahogyan azt a hozzá való hétköznapi összetevők alapján gondolnánk. Egyes művészellátó boltokban kapható ugyan kazeintempera, ám az – a grafikus szerint – a nyomába sem ér a „házi” mészkazeinnek, ráadásul vászonra kevésbé szépen lehet vele dolgozni. Hosszú időbe telt, míg Nagy Sándor Zoltán eltalálta a túró és az oltott mész helyes arányát. Kitapasztalta, hogy a mészkazein leginkább falemezen és fatáblán mutat jól, sőt – bármilyen furcsán hangzik is – rájött arra is: az sem mindegy, hogy a keverékhez használt túrónak mekkora a zsírtartalma.
– A túró és a mész keveréke a kazeinenyv, amely fehér, tejszínű, sűrű anyag – magyarázza. – Hígítás nélkül zselésedésre hajlamos emulzió, amelyhez már csak a szükséges ásványi pigmenteket kell hozzáadni, s kész a festékünk. Igaz, nemcsak a színe különleges, de a szaga is, mert a tejtermékből fölszabaduló ammónia miatt meglehetősen büdös.
Szerinte a mészkazein egyik csodája, hogy mire megszilárdul, teljesen eltűnik a képről, vagyis az ilyen technikával készült festményen a pigment a maga teljes szépségében ragyog. E misztikusan fénylő, derengő hatása miatt Nagy Sándor Zoltán eleinte ikonképeket festett vele, ma már azonban számos más tematikájú táblaképe is van. Ezek között különösen nagy becsben tartja a már említett ógörög témájú festményeit, annál is inkább, mert – mint mondja –egyes kutatások szerint a mészkazein az ókori görögök találmánya.
– A mészkazein használata közben értettem meg, hogy az ógörög kultúrában miért nevezték a tengert „borszínűnek” – teszi hozzá. – Ami, valljuk be, elég fura, hiszen a tenger színe a valóságban nem hasonlít sem a fehér-, sem a vörösboréra. Munka közben jöttem rá, hogy a mészkazein mennyire érdekes árnyalatot ad a vörös színnek, ezért az Odüsszeusz bolyongása című képemen én is „borszínűre” festettem a tengert. Csodálatos volt látni az eredményt: a „tengervörös” szín nem hazudtolta meg az ókori görögöket.
