Vonzó, hiteles hősök kerestetnek
A program jó része alapján a rendezvény akár a Verzió emberjogi mustrája, vagy a DokuArtban nemrég befejeződött Szegénység Arcai fiókfesztiválja lehetne. Idesorolható Szobolits Béla rendőri kényszervallatásokról szóló, Szolgálunk és vétünk című megdöbbentő munkája (1996-ból!), Gerő Péter szociális munkásokról és ügyfeleikről forgatott Kliensek kliensei, Sós Mária városból tanyára költözők küzdelmét bemutató Jajgatán vagy Szekeres Csaba határszéli nyomorúságot dokumentáló Örvény című filmje – hogy csak néhányat említsünk a bemutatott negyvennél több alkotás azon részéből, amely a hatvanas-hetvenes években indult hazai filmdokumentarizmus legjobb hagyományait folytatja. Vetítettek híres elődöket, például a Fekete vonatot (1970), Schiffer Pál sorozatának első darabját, amelyet néhány év múlva a Cséplő Gyuri is követett, középpontban a korszak legárnyaltabb cigány hősével.
A cigányábrázolás azóta világszerte nagy kacskaringókat tett (nálunk a többi között eljutott Győzikéig). Az irányt jelzi az e téren legnagyobb hatású európai alkotó, Emir Kusturica munkássága is, amely a méltán ünnepelt Cigányok ideje (1989) után kommerszebb cigánytipológiára váltott. A valóságban a modernizáció, a világkapitalizmus tendenciái, azok hazai vetületei, valamint a mítoszok ködébe vesző, a mindennapokból kikopó erkölcsi (cigány) hagyományok éles ellentmondása bontakozik ki, amelyet azonban kevés játékfilm tud megragadni. Sokszor marad a mítosz, az egzotikum vagy a romantikus természet- és szabadságszeretet –ez utóbbi különösen vonzó a nyugateurópai közönség körében.
A mostani cigány filmfesztivál a hazai választékból Groó Diána Vespa című filmjét tűzte zászlajára – nem volt rossz döntés. Különösen, ha olyan előzményekkel vetjük össze, mint a Dallas Pashamende vagy a Chacho-Rom. A fesztiválra meghívott cigány származású alkotó, Bogdán Árpád egyébként úgy véli, a cigánysággal foglalkozó magyar filmek olykor a hazai értelmiség lelkiismeret-furdalásának kivetülései, amelyeket nem követnek politikai cselekvések. Bogdán első filmje, a Boldog új élet (2007) „belülről” megélt, valóban hiteles munka. Nemzetközi érdeklődés van új filmterve, a Halottlátó iránt, amely a városi cigányok zárt világában élő mítoszokról szólna, de most nem számíthat hazai támogatásra.
A Budapesti Cigány Filmfesztivál fontos küldetése a cigányábrázolás kritikai értékelése. A fesztiváli vitákban egyelőre nagyobb hangsúlyt kap a cigányság súlyos szociális helyzete, ami persze érthető. De arról is szólni kell, hogy a cigányábrázolás a magyar filmekben (és a televíziózásban) hogyan járulhatna hozzá a cigányság valós életének megismeréséhez – vonzó, nem szélsőségekkel megrajzolt hősök történetei révén.
