Sorsára vár a pesti zsidó negyed

Járdán terpeszkedő autók, üres kirakatok, foghíjtelkeken gyűlő szemétkupacok, fa és bokor nélküli betonplaccok: ezt látja a turista a pesti zsidó negyedben most. Mi várhatná, ha pár év múlva visszatérne ide? Erre gyűjt ötleteket a holnap estig tartó fesztiváljával, a Negyed6Negyed7-tel a budapesti Marom Egyesület.

– Melyik házszám alatt található az ortodox zsidó hitközség egyetlenműködő mikvéje, vagyis rituális fürdője? – bogarásszuk a Bálint Házban kapott kérdéssorból. Nem az olvasással van problémánk, hanem a régi pesti zsidó negyedben hirtelen beköszöntött tundra éghajlattal. Kincsvadásztársaimmal, a főiskolás Judittal és a középkorú Marikával közösen állapítjuk meg: akármelyik sarkon fordulunk be, mindenképpen szembe fúj a hó. Valószínűleg mi vagyunk a december elsején kezdődött Negyed6Negyed7 Fesztivál első résztvevői, amint délelőtt tízkor nekiindulunk az Erzsébetvárosnak – „kincset vadászni”. Értsd: szobrot, emléktáblát, a szecesszió nyomait egy zsinagógán vagy zsidó szimbólumokat olyan homlokzatokon, amelyekre más napokon eszünkbe sem jutna felnézni. A 2004-ben újranyílt Kazinczy utcai mikvét például csak az veszi észre, aki kimondottan keresi, az is csak a kapura celluxozott héber feliratú cetliről. A környékbeli kapualjaktól semmiben sem különböző bejáratot egyébként túlzás volna kincsnek nevezni. Amiért igazán megéri ma róni az utcákat, az a beszélgetés a vadidegen városnézőtársakkal. A tanítóképzős Juditból csak úgy ömlik a szó: miért küldte el őt a rabbi háromszor, mire hét évvel ezelőtt jóváhagyta volna betérését a zsidóságba. Aztán: hogyan sikerült összevadásznia a szükséges iratokat ahhoz, hogy a holokauszt áldozatául esett dédapja Báthory utcai háza elé is Stolperstein, vagyis emlékező macskakő kerülhessen. De a Kazinczy utcai rituális fürdőről beugrik Juditnak izraeli ösztöndíjas éve is, ahogy csütörtök délutánonként a külvárosba buszozik dolgozni.

– Ott az ortodox zsidó férfiak csak hetente egyszer, péntekenként fürdenek, a mikvében. El lehet képzelni, milyen szag terjengett a kaftánban párolgó testek körül a buszban – meséli nevetve, és máris a következő helyszín, a Gozsdu-udvar felé siet, mi meg utána. Milyen nagyszerű volna, ha ennek a történelmi negyednek minden szeglete úgy hívogatná a külföldi turistát, a magyar kirándulót, a más kerületben élő budapestit, mint a Gozsdu, a Szimplakert, a Sirály, a Tűzraktér vagy a Klauzál 13 Könyvesbolt és Kortárs Galéria. A lassanként művész, civil és „multikulti” negyeddé alakuló városrész másfél tucat galériáját, romkocsmáját, presszóját és kultúrfészkét vonta be a Marom Klub Egyesület – idén másodszor – nyolcnapos fesztiváljába. A Negyed6Negyed7-tel szeretnék megmutatni, amijük van: ezt a maroknyi, rendszeresen programot kínáló és egymással szívesen összefogó helyszínt a negyedben. Másrészt próbálnák felhívni a figyelmet arra, ami nincs.

– Összehasonlítva magunkat akár a krakkói, akár a prágai zsidó negyeddel, jól le vagyunk maradva – magyarázza a Marom kulturális közösségfejlesztője, Susán Eszter. – A másik két városban nem beszélhetünk már jelentős számú zsidóságról, Budapesten viszont népes és aktív közösség él. Mégis. Nálunk például alig lehet errefelé gyalog közlekedni a parkoló autóktól. Ráadásul alig látni fát, bokrot az utcáinkon, hiába van tele a városrész patinás épületegyüttesekkel, nem nagyon lehet élvezni ezt a hangulatot. Nincs elég pad, park, zöldövezet, terasz, ahová jó időben ki lehetne ülni. Ha mégis megpróbál itt sétálni a Budapestre látogató, úton-útfélen romos foghíjtelekbe, poros, üres kirakatba botlik. Miközben szerintünk ez a negyed épített öröksége és kultúrtörténeti jelentősége miatt is turisztikai ütőkártya lehetne a város kezében.

Ezért aztán Susán Eszterék a kincsvadászat, a koncertek, a vetítések, a felolvasások és a színházi előadások mellé egy konferenciát is programjukba iktattak, amelyre a KÉK-kel (Kortárs Építészeti Központ) és az Óvás Egyesülettel együtt meghívták az erzsébetvárosi képviselőtestület frissen hivatalba lépett tisztségviselőit. A mi lesz veled, zsidó negyed? című tanácskozással leginkább az volt a céljuk, hogy tudassák az önkormányzattal: szeretnének újra párbeszédet kezdeményezni a városrészről, amelyről legutóbb az expolgármester, Hunvald György nevéhez fűződő ingatlanbotrányok miatt esett naponta szó. A konferencián az új épített örökségvédelmi tanácsnokkal, Nagy Mariannával ismerkedhettek meg a maromosok, akinek egyelőre elvi támogatására számíthatnak. Az nem sok. Így abban is csak reménykedhetnek, hogy a Kazinczy utca kultutcává alakítására az Új Magyarország fjlesztési tervből nyert 800 millió forint hamarosan a megfelelő helyre jut, ezt a pénzt ugyanis már 2010-ben el kellett volna költeni. Ehhez képest az önkormányzati átadás-átvételi procedúra miatt az ügyet csak most fogják újra kézbe venni.

Másért is aggódnak a maromosok. Az erzsébetvárosi főépítésszel, Lantos Péterrel ugyanis a fesztivál több programján szóba elegyedhettek, s részben megerősödtek félelmeik. – Lantos már jó pár fórumon hangoztatta, hogy a pesti zsidó negyed koncepciójával alapvetően nem ért egyet. Mondván, ebben a városrészben tömegesen soha nem laktak zsidók. Legfeljebb a Rumbach, a Kazinczy és Dohány utca által határolt háromszögben tudna elképzelni egy multikulturális zsidó negyedet. Bár a fesztiválba ágyazott konferencián azt is kifejtette: legszívesebben viperával a hóna alatt járna errefelé, hogy a kellő pillanatban bedughassa azt a járdán száguldó biciklis küllői közé, szerencsére több dolog is akad, amiben egyetértünk – meséli Susán.

Ennél nagyobb baj szerintük, hogy a világörökségi listán szereplő negyed ügyét sem a kerület, sem a főváros, sem az állam nem érzi sajátjának. Az önkormányzat folyton pénzhiányra hivatkozik, amint egy felújítás szóba kerül. Budapest szinten nem szán forrást a városrész feljavítására, és a maromosok úgy tudják, az EU-nál sem jellemző az ilyen témában kiírt pályázat. Ám amíg pénz nincs, addig is vonzóbbá lehetne tenni a környéket apróságokkal – állítják. Kulturális szervezetek projektjei „költözhetnének” a több hónapja üresen kongó utcai portálokba, az egyik kihasználatlan épületben létrehozhatnának egy speciális helytörténeti múzeumot, ahol a kiállítás mellett az oktatásnak, a kulturális programoknak és akár még egy hostelnek is juthatna hely. Nem kerül túl sokba az sem, hogy a környék különleges épületeit újszerű városnéző túrákon mutassák be: az egyiket ép most indították útjára. A Hangsétához nem kell felváltva az útikönyvet bogarászni és a homlokzatokat fürkészni, csupán az (okos) telefonunkra van szükség. A fesztiválhonlapról letöltjük a Pocket Guide alkalmazását, aztán felszegett fejjel elindulunk a Király utcában.

Szimbólumokat kerestek a kincsvadászaton – a Carl Lutz-emlékmű a Dob utcában
Szimbólumokat kerestek a kincsvadászaton – a Carl Lutz-emlékmű a Dob utcában
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.