Az Erzsébet téren sétálgatva, gondolataimba merülve, lesütött fejjel haladok, de valami kizökkent. Valami furcsa, valami szokatlan. Mi ez az ábra a járdán? És hogy került ide? Nem matrica, de nem is festék. Egy tiszta folt. Az alakzat az Urban Communications (UC), a módszert Magyarországon először alkalmazó ügynökség alkotása, egyfajta graffiti, pontosabban annak egy válfaja, az úgynevezett inverz graffiti. Míg az ismertebb, hagyományos graffitik esetében az alkotók egy adott felületre új réteget visznek fel különböző eszközök segítségével, az inverz graffitinél szó sincs festésről, itt egy viszonylag koszos felületet tisztítanak meg vízzel és egy sablon segítségével, vagy zoknival, kefével, netán puszta kézzel, azaz a szennyeződött réteg eltávolításával alkotnak. Újszerűség, szokatlanság, dráma: a mocsok és a tiszta felület kontrasztja maga az alkotás.

– A városban kosz van, hiszen a várost használjuk, csakhogy nem mosunk fel utána. Én arra jöttem rá, hogy ezt a piszkot igazából fel lehetne használni, méghozzá kommunikációra – mondja Heiszler Ákos, a UC tulajdonosa és ügyvezető igazgatója. A technikát külföldön már évek óta alkalmazzák, az inverz graffiti mozgalmának úttörője a brit Paul Curtis, művésznevén Moose és a brazil Alexandre Orion. Kezdetben mindketten a környezetszennyezésre és a bennünket körülvevő koszra szerették volna felhívni a figyelmet alkotásaikkal, Orion például Sao Paulo egyik közúti alagútjának falát lepte el koponyák tucatjaival, emlékeztetve az embereket az autók által kibocsátott káros anyagokra és azok környezetre gyakorolt hatására. Moose ugyan főként művészeti céllal alkotott, mégis néhány reklámkampányhoz készített művével vált igazán ismertté. Heiszler Ákos is felismerte a viszonylag fiatal műfajban rejlő marketinglehetőségeket. – Munkáink célja elsősorban nem gyönyörködtetés, hanem információátadás, ugyanakkor gyönyörködtet is – mondja. Nézőpont kérdése tehát: ha akarjuk, reklám, ha akarjuk, street art.

– Ez egy egészen más eszköz, más formában, amelynek van létjogosultsága, egyfajta kísérlet a graffitin belül, és igen fontos jelzésértéke van – mondja Hajdú József Ferenc graffitikutató. Az inverz graffitik viszonylag rövid életűek, hiszen időről időre újabb kosz- és porréteg rakódik le rájuk, vagy pedig maga a művész vagy a felület gazdája dönt úgy, hogy lemossa az egészet.

A hagyományos graffitivel ellentétben itt szó sincs festésről, vésésről, rongálásról, de környezetszennyezésről sem, ráadásul tisztítani legális.

– Az eddigi munkák készítésekor, éjjel, a csöpögő esőben az emberek arcán nem a reklámoktól való viszolygást láttuk, hanem a rácsodálkozást, az őszinte meglepődést, az érdeklődést, tehát elértük a kitűzött célt – mondja Heiszler. Volt, hogy a rendőrök is segítettek nekik, feltartották a forgalmat, míg ők az utcán munkálkodtak. Ugyanakkor az inverz graffiti művészi alkalmazása itthon még hiányzik. Hiába a sok koszos felület, nem látni tisztítással előállított hatalmas „falfestményeket”, önálló, nem reklámeszközként alkalmazott inverz graffiti egyelőre nincsen hazánkban.

Mi lehet ennek az oka? Hajdú József szerint az, hogy a művészi graffiti elkészítéséhez hasonlóan ez is időigényes, precíz munka, ráadásul bonyolultabb is a technika, mint mondjuk sprayvel felfújni valamit a falra, vagy összetagelni azt. – Arra, hogy a graffitin belül is mint önálló művészeti ág legyen az inverz graffiti, nem látok lehetőséget, hiszen az alkotás után a kosz ott marad. Ha csakis az a felület tiszta, amit én magam tisztítottam meg alkotás közben, és mellette minden más piszkos, a vonalak egyszínűek, szürkék, akkor egy ilyen alkotás nem lehet esztétikus, hiszen a környezete sem az. Ha pedig az egészet letakarítjuk, akkor mégis mi benne a műalkotás? – teszi fel a kérdést Hajdú József. Heiszler Ákos sem lát reális esélyt arra, hogy a hagyományos graffitit felváltsa az inverz, mivel szerinte, míg az előbbihez szükséges eszközöket bárki könnyedén beszerezheti, utóbbiak komoly befektetést igényelnek, mivel ezek az alkotások javarészt nagynyomású vízzel készülnek. A UC tartogat még meglepetéseket. Nem kizárt, hogy egyik reggel, munkába menet, a megszokott utunkon járva valami szokatlan, új dolog várjon minket, ami tegnap még nem volt ott, és feldobja az egész napunkat.

Alexandre Orion egy közúti alagútban figyelmeztetett a környezetszennyezésre