Meglepő, de igaz: a panorámaszerű ábrázolás már a világ első grafikus panorámaképét elkészítő és szabadalmaztató Robert Barker 1787-es munkája előtt is létezett a XII. századi Kínában. A látható világ minél teljesebb bemutatását célzó panoráma- vagy körkép a XIX. században vált közkedveltté, de tévedés volna azt gondolni, hogy a műfaj mára elvesztette elevenségét és aktualitását. Témája jellemzően nagyszabású csatajelenet, történelmi esemény vagy végtelenbe nyúló táj ábrázolása volt. A fotótechnika fejlődésével átkerült a fotóművészet és a digitális média egyre változatosabb világába is.

A rendkívül nagy felbontású és méretű képek ma nemcsak a turistacsalogató szuvenírként funkcionáló panoráma-képeslapokon köszönnek vissza: szívesen használják neves kortárs képzőművészek is. A Knoll Galéria tárlata a panorámaképek műfaját állította a középpontba. A kiállítás kurátora, Pilinger Erzsébet művészettörténész, a hazai és a nemzetközi színtéren ismert alkotók munkái közül válogatott. A kiállítók egyfelől megtartották a panorámakép egyik eredeti, a nemzeti identitást heroikus és idealisztikus formában reprezentáló funkcióját, másfelől napjaink társadalmi jelenségeit tematizálva, új, gyakran ironikus kontextusba helyezték.

A művek egyszerre könnyedek és felkavaróak: ha akarjuk, csak kinagyított képeslapok, ám ha megvizsgáljuk a rajtuk megjelenő konkrét szituációkat, súlyos kérdésekhez jutunk. A tárlat címe szándékosan idézi fel a Magyar Televízió ma is futó magazinját, a Panorámát. E műsorhoz, akárcsak a panorámakép műfajához, a folytathatóság fogalma, illetve az át- és kitekintés igénye kapcsolódik.

A már méretük miatt is látványos munkák között megtaláljuk a szocializmus időszakában épült lakótelep látképét, a Ruhr-vidéki munkások szórakozási szokásait bemutató felvételt, vagy az aknavetőkkel felszerelt, angyalarcú gyerekkatonákról készült futurisztikus, antiutopisztikus víziót. Egy franciaországi kastély parkjában tartott színesbőrű-esküvő kapcsán óhatatlanul is szembesülünk a kolonizáció problémájával, a budapesti térfigyelő kamera által megfigyelt, kémautót ábrázoló kép pedig a privátszféra feletti kontrollról, a személyes tér elvesztésének felkavaró tapasztalatáról mesél. A legmegrázóbb panorámakép a tatárszentgyörgyi romagyilkosságok áldozatainak temetésén készült: a körképek hagyományát folytatva, látszólag a magyar társadalom tablójaként funkcionál, megrendítő témája miatt azonban érvényteleníti a műfajhoz kapcsolódó heroizmust.

Infó: PANORÁMA Kiállítás a Knoll Galériában (Budapest VI., Liszt Ferenc tér 10.) november 13-ig. Részt vevő művészek: AES+F, Beöthy Balázs, Walter Ebenhofer, Kárpáti Tibor, Nemes Csaba, Zádor Tamás.

Top 5

1. World Press Photo 10

Kétszáz válogatott kép a Millenáris Fogadóban október 31-ig.

2. Fernando Botero képei

a Szépművészeti Múzeumban 2011. január 23-ig.

3. A XVI–XVII. századi oszmán művészet

Magyarországon és a birodalom központi területein a pécsi Dóm Kőtár Múzeumban (Káptalan u. 8.) október 29-ig.

4. Félúton - Törökország

Bócsi Krisztián és Sopronyi Gyula fotókiállítása a Millenárison október 5-től.

5. Ahogy a dolgok veszendőbe mennek...

Válogatás az Antal–Lusztig-gyűjteményből a debreceni MODEM-ben október 9-től.

ZÁDOR TAMÁS: PARC DE SCEAUX