Kovács Jenőhöz órát lehetne igazítani. A most 61 éves székesfehérvári órásmester májustól novemberig mindennap délelőtt kilenckor bukkan fel a fehérvári főutcán, megáll a virágóra előtt, és időellenőrzést tart. Először a karóráját szemléli meg, aztán a mobiltelefonja kijelzőjét, majd felpillant a száz méterre lévő katolikus templom óratornyára.

A mechanikus szerkezetet félidőben lecserélték

Ha mindhárom szerkezet ugyanazt az időt mutatja – és mindig ugyanazt jelzik –, akkor jön a művelet következő lépése: a virágóra ellenőrzése. Majdnem mindennap akad valami tennivaló.

– Pedig az ritkán fordul elő, hogy magától sietne vagy késne, csak hát az emberek egyszerűen nem bírják megállni, hogy ne nyúljanak hozzá. Persze nem fényes nappal, hanem éjszaka, a sötétség leple alatt. Rendszeresen eltekergetik a mutatókat, úgyhogy szinte naponta be kell állítani rajta a pontos időt – mondja Kovács Jenő.

Ez a művelet 33 év óta a lokálpatrióta órásmester reszortja. Saját maga jelentkezett a feladatramég 1977-ben, a fehérvári tanács szolgáltató vállalatának vezetőjénél, mivel nagyon zavarta, hogy a város büszkeségének számító virágóra összevissza jár. Rábízták a feladatot, amelybe nemcsak a napi ellenőrzés tartozik, hanem az óraszerkezet tavaszi felszerelése, rendszeres karbantartása és őszi leszerelése is.

A székesfehérvári szerkezet jelenleg a legrégebbi működő virágóra az országban. Megálmodója Horváth Jenő, a város egykori főkertésze volt, aki az ötvenes években az erfurti virágkiállításon látott egy hasonló masinát. A turistacsalogató látványosságnak szánt virágórát 1960-ban állították fel a fehérvári főutcán. Az eredeti mechanikus toronyóra-szerkezetet – amelyet az akkori budapesti Állami Óragyárban készítettek el – a hat méter átmérőjű kerek számlap alatt kialakított pincében helyezték el. Huszonöt éves szolgálat után a mechanikus szerkezetet elektronikusra cserélték, az 1985-ben leszerelt régi berendezés jelenleg Kovács Jenő óramúzeumában látható.

A fehérvári virágóra népszerűségének fenntartásához szükség van az önkormányzat cégének, a Székom Zrt.-nek a szerepvállalására is. A társaság munkatársai tervezik meg és alakítják ki minden tavaszszal a virágszámlapot, ők öntözik, nyírják, formálják a növényeket. Sőt, minden reggel hatkor egy parkgondozó „beállítja” az óra mellett látható, apró kőrózsacserepekből megformázott aznapi dátumot.

Az elmúlt két évtizedben egyébként több magyar városban – többek között Miskolcon, Győrben, Baján, Debrecenben – is építettek virágórákat, de nem mindenhol lett sikeres a projekt. Sok helyen nem számoltak előre azzal a problémával, hogy a szerkezetek valósággal vonzzák a vandálokat, így a virágóráknak folyamatos felügyeletre és karbantartásra van szükségük. Győrben például tízéves kísérletezés után meg is szüntették a virágórát, a helyén most egy kettős kereszt áll.

Minden esély megvan arra, hogy a hazai korelnöknek számító fehérvári szerkezet ne jusson hasonló sorsra, ugyanis Kovács Jenő hamarosan hivatalosan is kezdeményezni fogja, hogy a város önkormányzata helyezze helyi védettség alá a műemléki korba érkezett virágórát.