Csak a tájház miatt a kutya sem keres fel egy falut, unikális látnivalókra is szükség van. Ha pedig nincs ilyen, akkor csinálni kell – így foglalható össze az apró somogyi községet, Vörsöt évtizedek óta vezető Farkas László hitvallása a településmarketingről. Vörsön pedig komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy különleges programokkal minél több kirándulót csábíthassanak a községbe.

Ebben az alig félezer lakosú, a Kis-Balatonnál fekvő zsákfaluban nyitották meg például a nyolcvanas években az ország első – még társadalmi munkával létrehozott – vidéki tűzoltómúzeumát. A község szélén álló egykori szertárban lévő kiállítás az óta is egyre bővül: ma már több mint száz különféle, tűzoltáshoz használt eszköz, tucatnyi díszes egyenruha, sisak és több jármű látható itt. De Vörsön lehet megtekinteni – advent első hétvégéjétől ja nuár végéig – a „világ legnagyobb templomban épített betlehemét” is, amely ezen a télen ötven négyzetméteres. A szokatlan turistacsalogató módszerek sorába illik az is: a falu polgármestere – a térség többi településének nem kis bosszúságára – levédette Vörsnek a Kis-Balaton fővárosa címet.

Mindezek után nemrégiben újabb, minden eddiginél meglepőbb „attrakcióval” állt elő a falu. Megnyitották az ország első szappankiállítását. A tárlat egy helybeli asszonynak, a polgármester lányának, Farkas Ildikónak köszönhető: gyerekkora óta gyűjti a szappanokat, s huszonöt év alatt ezerötszáz darabos kollekcióra tett szert.

– Nem vitás, kissé eklektikusnak tűnhet a programkínálatunk, de van ebben ráció – mondja a polgármester. – Vörsön a Kis-Balaton szépségén, a jó levegőn, a nyugalmon kívül sokáig semmi nem volt, ráadásul, sok más faluhoz hasonlóan, ez a község is elöregedésnek indult. Tenni kellett tehát valamit, amivel kirándulókat, turistákat csábíthattunk, életet lehelhettünk a faluba.

A polgármester szerint mára kiderült, jól döntöttek, amikor a kiállításokra alapozták a falu jövőjét, s például előbb költöttek a tűzoltómúzeum felújítására, mint járdaépítésre. Mint meséli, a látnivalóknak – és persze Zalakaros, Hévíz, valamint a Balaton közelségének – köszönhetően évről évre közel tízezren fordulnak meg a faluban. S bár a turistaáradatból belépőjegyek híján közvetlenül nincs haszna a falunak, hosszú távon mégis sokat profitálnak az idegenforgalomból. Farkas László szerint ugyanis a látogatók között mindig akadnak olyanok, akik beleszeretnek Vörsbe, így előbbutóbb turistából nyaralókká, sőt állandó lakosokká válnak. Volt példa arra, hogy 150 parcellát adtak el két-három év alatt, és amikor csatornáztak, az sem volt mindegy, hogy a költséget száz vagy háromszáz háztulajdonos között kell-e elosztani.

Bár Vörs már most is sokat köszönhet különös kiállításainak, látnivalóinak, akad még terv Farkas László tarsolyában. Most épp azon dolgoznak, hogy létrehozzanak a Kis-Balatonnál egy, a térség élővilágát bemutató állatfarmot.

A habzó angyalka olvadó mosolya

A vörsi kultúrház kiállítótermében illatfelhőbe burkolózó, ezerötszáz darabos gyűjtemény láttán hamar kiderül: a szappanipar sem kerülte el a giccsgyártást. Szembetaláljuk magunkat ugyanis egy Brazíliában készült, szárnyas szappanangyalkával. Rögvest meg is sajnáljuk szegényt: vajon miként habzana fel a fürdőben? Kissé odébb, túl a szappantörpék során, egy komplett állatkert látható. Nem kevésbé meghökkentő a kulcsalakú szappan, vagy épp a pucéran síró kislányról mintázott darab.

Mindezek után felüdülést jelentenek a kommersz termékek, amelyeknél országzászlók jelzik, honnan származnak. Ha Farkas Ildikó gyűjteménye csak hozzávetőleg is pontos képet ad az iparágról, akkor kijelenthetjük: szappannagyhatalomnak számítottunk egykor.

A harminc fölötti látogatókat ráadásul nyomban merengésre készteti a hazai részleg: olyan, lassan feledésbe merülő – ma már legfeljebb a nagyszülők pipereszekrényeinek legmélyén fellelhető – márkák láthatók, mint az Amo, a Panatta, vagy épp a 8x4. Persze nem csak a múlttal szembesülhetünk itt: kiszúrjuk például az MDF Tiszta Kezek programjának kampányszappanát.

Farkas Ildikó mutat még hüvelykujjnyi kínai szappant, kocka alakú svájcit, parfümillatú franciát, de mire a szállodákból csent minikhez ér, már csak udvariasságból hallgatjuk. Hiába egyedülálló ugyanis a gyűjtemény, az első kétszáz darab után azért kopni kezd a kiállítás varázsa. Különösen hogy egyetlen tájékoztató tábla sincs a teremben. (B. A.)

Egykor szappannagyhatalomnak számítottunk