Ma egy egyetemista - ha hajlandó pénzt áldozni rá - akár otthonról, a saját számítógépéről több szakirodalmat érhet el, mint amennyit húsz éve bárki el mert volna képzelni. Persze főként angol nyelven. Számos cég foglalkozik ugyanis azzal, hogy különböző folyóiratokat, tudományos kiadványokat és egyéb könyvtári dokumentumokat digitalizáljon. Óriási, több tízezer anyagból álló adatbázisokat halmoznak fel, amelyeket általában könyvtáraknak próbálnak eladni. Magyarországon is számos intézmény használ ilyeneket már legalább egy évtizede. Újabban olyan szolgáltatások is elindultak, amelyekre egyénileg is elő lehet fizetni: ilyen például az amerikai Questia, amelyhez havi húsz dollárért férhetünk hozzá, akár Magyarországról is.

A legtöbb adatbázis esetében azonban a könyvtárba vezető utat ma még nem tudjuk megspórolni. Ha viszont már ott vagyunk, akkor jelentősen lerövidül a kutatásra fordított idő. Ráadásul sok esetben a megtalált folyóiratcikkek teljes szövegét hazaküldhetjük magunknak e-mailben. Az adatbázisok hatalmas előnye, hogy saját mappába gyűjthetjük a minket érdeklő anyagokat, amelyekről egy gombnyomással teljes bibliográfiát kérhetünk le.

Adatbázisból számtalan létezik: nyelvészeti, orvosi, sőt természetvédelmi témájú is. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár Zeneműtárának nemrég digitális kottatárat ajánlottak fel, amelyet az intézményben november 20-ig lehet kipróbálni. Egy felhasználó egyszerre 20 oldalt nyomtathat ki a 8300 példányt tartalmazó kottatárból. Igaz, hogy a Zeneműtár 30000-es kottagyűjteményénél jóval kisebb a digitális vetélytárs, és válogatása is főként a nagy klasszikusokra korlátozódik, az ötlet mégis felettébb praktikus. A kottákat ugyanis a zenészek komoly megpróbáltatásnak teszik ki, és az érvényes szerzői jogi szabályozások szerint a ma már méregdrága kottákat fénymásolni is szigorúan tilos. Nyilvánvaló, hogy mind a zenetanárokon, mind a zeneműtárakon sokat segítene egy ilyen ésszerű keretek között sokszorosítható gyűjtemény. Sajnos azonban pénz aligha lesz rá.

- Az Országos Idegennyelvű Könyvtár nagyon rossz anyagi helyzetben van, három éve nem kaptunk forrást a gyűjtemény bővítésére, a megrendelt folyóiratokat és szolgáltatásokat is épphogy csak ki tudjuk fizetni. Egyedül a késedelmi bírságokból telt néhány új kötetre. Így valószínűleg egy újabb adatbázis előfizetésére sem lesz pénzünk, ami éves szinten több százezer forintos tétel. Pontos statisztikáink vannak arról, hogy hányan és pontosan hogyan használják az adatbázisainkat, így tudjuk, hogy ez nem lenne kidobott pénz. Habár léteznek teljes szöveges szépirodalmi adatbázisok is, egyelőre inkább kutatásra használják a rendszert - magyarázza Sóron Ildikó, az OIK tájékoztató osztályának vezetője.

A hozzáférés díját az adatbázisok aszerint állapítják meg, hogy hány tematikus gyűjteményt érhet el a könyvtár. Szempont az is, hogy mennyi beiratkozott olvasója van az intézménynek, és hogy hány számítógéppel kereshetnek az adatbázisban. Mivel az OIK kisebb könyvtárnak számít, a legtöbb esetben erre két számítógép is elegendő. Technikailag megoldható, de költséges fejlesztéseket igényel, hogy a beiratkozott olvasók a jövőben otthonról is csatlakozhassanak a könyvtárak számítógépes rendszerére.