A látogatót a Váci út 50.-beli helyiségcsoport bizonyos traktusaiban a Bauhaus történetébe is alaposan bevezetik. A XIII. kerület alsó részén ugyan nincs igazi, vegytiszta Bauhaus épület, de nem baj, sok az érdekes adat, nem beszélve arról (pontosabban: dehogynem), hogy az abszolút nulláról indulók számára világossá válik: a Bauhaus csak másodsorban egy barkácsáruház-láncolat.

A tárlat a Szellem-Forma, Bau-Haus címet viseli, mind a négy fogalom kapott egy kis kutricát. A hullámpapírból és hungarocellből (egyes tájegységekben nikecell) készült rudazatokkal illusztrált első fülkében, a Szellem címszó alatti szövegtengerből sok egyéb mellett kiderül, hogy a tér, forma, szín, hangzás, mozgás, fény együttes vizsgálata legtökéletesebben a Bauhaus színházban valósult meg. A Forma címűben pedig megtudható, hogy a térkomponálásnak épp olyan törvényszerűségi vannak, mint a zeneműveknek. A Bau névre hallgató részecskében tudomásunkra jut, hogy valamennyi képzőművészeti tevékenység végcélja az építés, a Haus felcímű bokszban pedig, amelyet a berendező a vejsze nevű archaikus halászközt idézően elrendezett textíliával ékesített, kiderül, hogy a lakás és a belsők együttese művészi hatású műalkotássá változtatják az életet.

De amiért igazából idejöttünk, az az álfalazat túloldalán van: Bujnovszky Tamás építészeti fotográfus végigfényképezett egy sor fantaszti-
kus újlipótvárosi lépcsőházat, mondhatni, az ország legpazarabb klasszikus modern házbelsőit. Elképesztő az a rengeteg invenció, az az igényesség, ahogy e pesti lakóházak közös tereit annak idején összerakták. Egyúttal azonban végtelenül lehangoló, tekintettel arra, hogy ma viszont hogyan rakják össze a pesti lakóházak közös tereit.

A sorozatszerkesztő a Pozsonyi út 15.-tel nyit, amelynek földszintjén a világ egyik legszebb formájú üveg-fa portásfülkéje látszik, majd a Pozsonyi út 42. jön, olyan üvegezett lépcsőfordulóval, hogy az embernek kicsordul a nyála tőle. A Hollán Ernő utca 28.-ban a gyönyörű kerek üvegablakok fogták meg a fotóst, a Hollán Ernő 51.-ben pedig az eszeveszett díszítésű lépcsőkorlát. A Pozsonyi út 40.-ből egy pompázatos, csigavonalú lépcsőházat és a remek kerek üvegtetőt kapja a néző, a Tátra utca 23./a-ból pedig egy eszméletlen, lekerekített sarkú lépcsőházat - ugyancsak alulnézetből.

Naná, hogy Budapest székesfőváros egyik legnagyobb építészeti csodája, tehát a Szent István park sem maradt ki a szórásból. Bujnovszky a 26.-os számú házat cserkészte be, okkal s joggal: az épület bejáratán túl páratlan kőburkolat fogadja a betérőt, és a kőlapokat egy olyan mennyezeti lámpa világítja be, amilyenhez foghatót szintén nem nagyon látni. Nagyvilági enteriőr.

Végezetül még két Pozsonyi úti házról készült fotót ajánlanánk a klasszikus modern építészet kedvelőinek: a Pozsonyi út 40. előterét mutató képet, amelyen jól látszik, hogy akkor, ott még egy nagyszerű kis díszmedencére is futotta, és a 42.-es számú ház egy részletét, a márványbélletű ajtóval védett gyerekkocsi-tárolóval.

A helytörténeti gyűjtemény munkatársai jövőre túrákat szerveznének az érdeklődőknek, akik élőben is megnézhetnék, amit most csak képen. Persze, csak ha a közös képviselők is úgy akarják.