Benedek Imre neve az elmúlt hónapokban mégis egy, az európai történelmi sorsforduló nyitóepizódjának számító esemény megörökítése miatt került be az újságokba. A magyar határnyitás 20. évfordulójára hirdetett német, osztrák, magyar közös bélyegpályázat győztese lett. A Magyar Posta szerint az ő alkotása az első olyan bélyeg, melyet grafikai változtatás nélkül vettek át a németek és az osztrákok. A bélyegképen kék háttérben a három nemzet lobogójának szalagjaiból rajzolódik ki a 20-as szám.

Hegyeshalomban szeptemberben három ország politikusai méltatták a magyarok történelmi érdemeit, a határsorompó felnyitását, s ennek kapcsán a díjnyertes közös bélyeg fontosságát is. Esztétikai értékelés nyilván nem várható el politikusoktól, úgyhogy ők inkább a bélyeg politikai érdemeit hangoztatták.

Pedig Benedek Imre majdhogynem apolitikus alkat. Amikor Budapesten, egy Irinyi utcai bérházban található kétszemélyes grafikai stúdiójában önmagáról beszél, szókereső bizonytalansággal csak annyit mond saját nézetrendszeréről: a baloldalhoz állok közelebb, de életemnek soha nem volt és ma sem szerves része a politika.

Képzőművészcsaládba született 1972-ben a bélyegtervezéssel is foglalkozó alkalmazott grafikus. Édesanyja Jánosi Katalin textiltervező - ő Nagy Imre unokája - és édesapja, ifjabb Benedek Jenő festőművész a hetvenes években nem sokat beszélt neki az egykori miniszterelnökről. Hallgatással féltették, vigyáztak rá. A tudatlanság nagyobb biztonságot jelentett egy gyerek számára a kiszámíthatatlan világban. Annyit azért elkapott a szófoszlányokból, hogy Nagy Imrét mindig tisztelettel emlegették, s olyan, barátságos politikus egyénisége bontakozott ki a megszólalásokból, akit közvetlensége miatt is szerettek az emberek. Benne annyi tudatosult gyerekkorában, hogy a dédapja az életét adta a hitéért.

Nagy Imrétől egy bélyegalbumot örökölt, s ezt a gyűjteményt folyamatosan, ámbár egyáltalán nem kötelességszerűen gyarapította is. Az örökségnek szerinte nem sok szerepe volt abban, hogy a későbbiekben, már alkalmazott grafikusként bélyegeket kezdett el tervezni.

Imre bácsiként emlegetett dédapját még soha nem rajzolta le. Egy korábbi, október 23-ra készített, díjnyertes bélyegtervében sem formázta meg a volt miniszterelnök alacsony, joviális alakját. A bélyegen inkább kopjafák szerepeltek.

Csupán saját örömömre ritkán dolgozom - villantja fel az alkalmazott grafikusok munkájának természetét. Nem teszi hozzá, hogy e szakma képviselői többé-kevésbé kiszolgáltatottak a megrendelők esztétikai érzékének, belátásának. A nálunk letelepedő külföldi vállalkozások hozzák magukkal eredeti színvilágukat, azon belül lehet csak mozogni egy újabb embléma, logó, prospektus, plakát, levélpapír elkészítésekor. A kisebb magyar társaságok esetében az arculat kialakításakor a cégvezetők, tulajdonosok ízlésvilága a meghatározó. Az alkalmazott grafikus általában három tervet készít, s boldog, ha ugyanazt választja a megrendelő, amelyet maga is a legjobbnak tart.

Benedek Imre az alkatához közel álló bélyegtervezés felelősségét azzal a mondattal szemlélteti, melyet a posta bélyegkibocsátási osztályának a vezetőjétől, Csegezi Tamásnétól hallott: a bélyeg az ország névjegye.

Mostanában persze nemcsak egy nemzet névkártyájaként használják, megjelentek a privát megrendelők is. Nagy divat egyelőre még nem lett belőle, de azért egyre többen örökítenek meg családi eseményt bélyegen. Egy-egy település pedig az onnan útnak indult hírességeknek állít ily módon emléket. Így alakultak ki az úgynevezett személyes bélyegek, ilyet már ő is tervezett.

A bélyegek sorsa, küldetése jelentősen változik az idők során. A mai tizenévesek már nem illatos borítékokba csúsztatott levelekben vallanak szerelmet egymásnak, türelmetlen percemberként megteremtettük magunknak az azonnali üzenetváltás korszerű technikáit. A hagyományos levelezést, a kézírásos vallomásokat és magánéleti tudósításokat ledarálta az elektronikus hír- és véleménycsere. Így aztán a bélyeg is keresi a maga helyét, új szerepét a világban. A klasszikus, a levelet értékmentesítő bélyegek ebbéli funkciója jórészt veszendőbe ment, egyre inkább a gyűjtők albumának értéktartó díszei lesznek. Ha java részük ki is kerül a közforgalomból, Márai Sándor meghatározása továbbra is érvényes lesz rájuk: "A bélyeg felragasztható halhatatlanság".

A Magyar Posta nemrég sajátos módon hasznosította régi, raktáron heverő bélyegeit. A kis bélyegek ezreiből gyerekek ragasztottak egy óriási bélyeget, mely Benedek Imre terve alapján pávát ábrázol. A grafikus elsősorban a színvilágot határozta meg, a szétdarabolt tervrajz egyes részeit pedig különböző iskolák kapták meg, ők ragasztották tele a postától kapott bélyegkollekcióval. A más-más helyen készült részek összeillesztése nyomán alakult ki az óriásbélyeg.

Benedek Imrét főiskolai tanára, Oláh György ajánlotta be a postához. Első ottani munkája egy bélyegző tervezése volt. Azóta rajzolt már bélyeget az állatvilágról, a jubiláló postaautóról, a Szent Koronáról, az 1956-os forradalomról, legutóbb pedig ő nyerte el a budapesti úszó- és vízilabda-Európa-bajnokság tiszteletére kiadandó bélyeg tervezését. Ezen absztrakt, színes vízfröccsök ábrázolják a különböző sportágakat. A bélyegen jól érvényesülhetett Benedek Imre kedvenc színe, a kék.

- A bélyegnek csak az esztétikai értéke érdekel - előzi meg azt a kérdést, hogy mekkora pénzt halmozott fel a gyűjtőszenvedélye által.

A terveket egyébként kézi skiccekkel és számítógéppel készíti el. A számítógép olyan eszköz számára, mint a ceruza vagy a festőecset. Azt mondja, a legokosabb gép sem pótolja az ember fantáziáját, konstrukciós képességét, formagazdagságát, arányérzékét, asszociációit és eredetiségét, de még a kézügyességét sem. Ennek ellenére Benedek Imre szinte valamennyi hobbija a komputerhez kötődik. - Még a feleségemet is az interneten ismertem meg - árulja el. Hozzáteszi a művészek egyéniségére nem jellemző tulajdonságot: "Nem szívesen exponálom magam, nem vagyok a külvilág felé forduló, könnyen megnyíló, extravertált személyiség".

Szóba hozom egy sokat vitatott régebbi bélyegsorozatát a Pál utcai fiúkról. Annak az egyik darabja a szerző, Molnár Ferenc portréját ábrázolja. Kompozíciós okokból megtükrözte a képet, így aztán - a valósággal ellentétben - az író balkezes lett, és bal szemére látott gyöngén. Igazuk volt azoknak, akik bíráltak érte, ismeri el.

Most Nagy Imre emlékszobájának a honlapján dolgozik. A weboldalak közül azokat szereti, amelyek tiszták, átláthatók, lényegre törőek. A forma, a dizájn nem tolakodik a tartalom elé, hanem éppen annak érvényre jutását segíti elő. Ez alkalmazotti grafikusi hitvallása is.

Benedek Imre