Az 1770-ben XVI. Lajos és Mária-Antoinette esküvőjére átadott operát Jacques-Ange Gabriel, a rokokó-neoklasszicizmus stílusváltás legnevesebb francia képviselője tervezte. A királyi főépítész úttörő megoldásokat alkalmazott: a korabeli francia színházak katasztrofális akusztikát eredményező négyszögalaprajzát olasz mintára elliptikussal helyettesítette, az opera pedig, mozgatható elemei révén, könnyen bálteremmé alakítható. A királyi menyegző bejelentése és megtartása között mindössze 22 hónap állt rendelkezésre, a munkálatok mégis időben befejeződtek - Gabriel úgy szervezte meg az építkezést, hogy miközben a falakat húzták, a kő- és fafaragó műhelyek már az előre gyártott díszítményeken dolgoztak. A korabeli etikettnek megfelelően kialakított zsölylyék, erkélyek, páholyok, szalonok dzsungelébe 1200 nézőt lehetett bezsúfolni - az épület ma 700 főt fogad be. A számos korábbi átépítés a színház és a bálterem funkció furcsa kereszteződését eredményezte, a felemás megoldás kiküszöbölése jelentette a mostani rekonstrukció egyik legkomolyabb feladatát.

A barokk műemlékként is jelentős színház a látogatók előtt folyamatosan nyitva áll, az előadásokra szóló jegye-
ket azonban érdemes elővételben beszerezni, a borsos, kétszáz eurót elérő árak dacára is: bár a program változatos - Moliere, Lully, Mozart, Monteverdi művei mellett Barbara Hendricks és Juliette Gréco dalestje szerepel a műsoron -, a Királyi Opera a 2009/2010-es évadban összesen, alig kéttucatnyi estén fogadja a zenebarátokat.