A tribünön Markus Schrodt nyomogatja, tekergeti, amit kell, előcsalva a gépből, ami belül megbújik, a várthoz képest nem is annyira csekély számú chiptune hívő a színpad előtt hálásan fuldoklik a melegben, a háttérben videó pörög.

- Intelligens punkmozgalom - jellemzi a chipzenei szcénát Birtalan Áron, a Budapest Micro mozgalom egyik aktivistája, aztán ki is bontja a lakonikus jelzős szerkezetet. A chipzenészek régi számítógépekkel és videójáték-hardverekkel készítik el, amit odabenn hallhatunk. Minden hang a Nintendók és Commodore 64-ek chipjeiből származik. A microzene mögött alapvetően kétféle koncepció bújik meg, állítja Birtalan. Addig gyűrni a minimálhangzású chipeket, míg minél újabb, izgalmasabb, a mai fül számára is jónak tűnő hangzást sikerül kicsikarni belőlük. Másfelől viszont a chipzenei komponisták-előadóművészek a ma jellemző technika-fetisizmusra válaszolnak, mikor a retrogépekből csalogatják elő a hangokat.

- A mai zene erősen túlpolírozott, nagyon kommersz irányba megy. Az uralkodó felfogás szerint minél jobb és drágább eszközzel rendelkezel, annál jobb zenét tudsz csinálni - mondja Birtalan, aki szerint nagyon jó dolgokat lehet kihozni olyan eszközökből is, amelyeket kétezer forintért vesz az ember a bolhapiacon. A nyers és koszos hangzás, amit például az amerikai NullSleep is képvisel, reakció a vegytiszta digitális zenére. A mozgalom ráadásul abban is "szemben áll" a mai elektronikus zenei szcénával, hogy a chipzenészek lemezei rendszerint ingyen letölthetők.

Ez az igazi punk.

A szubkultúra a Commodore 64 számítógép megjelenése óta létezik. A generáció, amelynek tagjai a nyolcvanas-kilencvenes években voltak gyerekek, vagyis akik a Nintendón és a Commodore-on nőttek fel, a kétezres évek elején kezdtek el kísérletezni a saját kölyökkori eszközeikkel. Most a második hullámot éljük: azok is készítenek chipzenét, akik nem mint kortársak foglalkoznak a régi hardverekkel, hanem egyszerűen csak hangforrásként használják őket. Itthon a chiptune-nal is az a baj, mint általában a digitális munkákkal: a legtöbben egyáltalán nem tekintik művészetnek az ilyen alkotási módszereket. A technológiai szempontból vezető országokban, például Amerikában, Angliában, Japánban, Németországban lényegesen nagyobb kultúrája van a chipzenének.

Amely egyébként nem anynyira konkrét műfaj, mint inkább hangzás, úgyhogy előfordulnak más zsánerekkel történő keveredések. Az előadók többsége képzett dzsessz-, illetve komolyzenész, kutató, akikre nagyon nagy hatással voltak a huszadik-huszonegyedik század zenei nagyjai, mondjuk Stockhausen, Ligeti vagy Kurtág.

A Budapest Micro 2006-ban indult, a mostani viszont még csak a második ilyen nagyszabású, nemzetközi előadókkal dúsított rendezvény. - Hogy így alakult, a maximalizmus és a paranoia egészségtelen egyvelegének következménye - mondja nevetve Birtalan. - Mindig is készítettünk otthon zenét, videókat, és mindannyian járunk külföldi rendezvényekre játszani, de csak most éreztük, hogy van annyi időnk, és olyan csapat áll mögöttünk, hogy bátran belevághatunk. Mindig az első lépés a legnehezebb. Biztosan nagyon idegesek lettünk volna, ha valaki előttünk csinálja meg...