"Minden ember a barátom, aki olvas. Aki ír, azt még egy pohár borra is meghívom. Annak pedig, aki képes egy könyvkiadót fenntartani minden nyűgével és küszködésével, hát neki még a lakásomat is felajánlom." A filozófiatanárom szerette így rendszerezni a körülötte élő embereket, s igazából csak azokkal nem állt szóba, akik nem értették, mire való a könyve.

Püski Sándorral, aki életében legalább háromszor fogott neki egy könyvkiadó megalapításának és fenntartásának, minden bizonnyal a legjobb bora mellett beszélgetett volna hajnalig a lakásában. Püski földműves családba született 1911-ben Békésen, a boldog békeidők utolsó éveinek egyikében, amikor már forrt, zubogott a világ, és nem sok jóval kecsegtette azokat, akik nem a megfelelő helyre és időben érkeztek. Ám ez sem akadályozta meg, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorrá avassák, majd 1938-ban megnyissa első könyvesboltját. Nem sokkal ezután a Nemzeti Önállósítási Alaptól kapott kölcsönnel Magyar Élet Könyvkiadó néven megalapítja élete első könyves műhelyét. Öt év alatt mintegy nyolcvan kötetet jelentet meg Tersánszkytól Kodolányin át Szabó Dezsőig, főként népi írókat, de felvállalja az általa tehetségesnek gondolt pályakezdőket is. Más kérdés, hogy a szerzők listája meglehetősen nagy támadási felületet hagy: '45 nyarán azért nem akarta igazolni őt az illetékes bizottság, mert több, nyilas eszmékkel burkoltan vagy nyíltan kacérkodó jobboldali író művét is kiadta. Ezt sokan nem is tudták neki megbocsátani, miközben ő maga is tevékenyen szervezte az ellenállást '44-ben, amikorra már végképp eldőlni látszott: ki sodródik gyáván, és ki próbál szembeszállni a lehetetlennel.

A kiadót végül államosítják, őt magát 1962-ben bebörtönzik. A hetvenes években már New York magyarok lakta negyedében próbál életet lehelni a Corvin nevű kis könyvesboltba, majd '75-ben megalapítja a Püski kiadót, mely főként azoknak nyújtott menedéket, akiket Magyarország hivatalos irodalma nem kívánt tudomásul venni. Nem véletlen, hogy a Püski-Corvin Magyar Könyvesház a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált. A rendszerváltás után az első gondolata a hazatelepülés volt, s most sem a biztonságot választotta: vagyonát ismét hazai könyvkiadó megalapítására fordította, hiszen, ahogy fogalmazott "ajándékot szeretnék hazavinni és osztozni a nemzet sorsában".

Kilencvenkilenc évet élt. Ennek nagy részét a lehetetlennel való birkózásra fordította: nem égette, hanem teremtette a könyvet. Egy olyan században, mely leginkább az előbbihez értett. (P. S. Zs.)