Horváth Sándor az alapos kutatómunka eredményeként meggyőzően idézheti fel (a szöveget 829 jegyzet magyarázza, a hivatkozott szakirodalom háromszáz címet sorol fel), hogy az otthonról állami gondozásba szakadt, időnként hajléktalanságot is vállaló lányok és főleg fiúk alkalmi vagy állandóbb csoportjait miért és hogyan bélyegezték galerinek, őket magukat pedig "'56-ból kinövő", rendszerellenes figuráknak. Akiket természetesen figyeltek, zaklattak a rend védelmére hivatott testületek.

A "Nagyfa galeri" a budai vár déli falának tövében magasodó fáról kapta a nevét. Állandó és alkalmi tagjai a fa alatt találkozgattak, azért éppen ott, mert onnan ráláthattak az Ifjúsági Parkra, ahová őket hosszú hajuk, farmerjeik miatt nem engedték be. Július 8-án egyikük kitalálta, hogy (mert a rossz idő miatt elmaradt az ifiparki koncert), énekszóval menjenek át a belvárosba. Hamarosan rendőrségi és bírósági feladat, politikai ügy, az agitáció és a propaganda szakembereinek alaposan megrágott csemegéje lett a voltaképpen jelentéktelen eseményből.

Horváth bemutatja a perbe fogottak - Kacsa, Nagy Kennedy, Szőke Lord, Hippi Ancsa és társaik - addigi életútját, a "galerihez" kapcsolódásukat, a rendőrségen való viselkedésüket és büntetésük mértékét, sőt, életük és sorsuk alakulását máig. Közben meg-megállítja a történetet, hogy - olykor egészen apró tényeken át - mélyebben is képet adjon a korról, a hatalmi gépezet működéséről, az akkori nyilvánosság természetéről, a szereplőket motiváló tényezőkről is. Bizony izgalmas és tanulságos olvasmány a Kádár gyermekei.

Nyitott Könyvműhely, 286 oldal, 3980 forint

A Rákóczi úti semmittevők 1968-ban, amikor a semmittevés bűncselekménynek számított