Még felsorolni is nehéz, hogy a falatnyi helyen mennyi kincs bújik meg a tárlókban. Eredeti levelek, köztük a Fannihoz írott két utolsó tábori levelezőlap. Vagy a Borba való indulás előtt, '44 májusában papírra vetett néhány sor: "Tudod, hogy az életem értelme vagy és amíg lehet, igyekszem élni miattad." De itt láthatók a Szalai Sándorral hazaküldött versek is, hiszen Radnóti nem csupán híressé vált noteszébe jegyezte le költeményeit, hanem külön lapokra is kitisztázta, abban bízva, hogy az egyik változat valamilyen úton-módon, de csak hazajut. A hiba nélküli gyöngyírás minden másnál ékesebben beszél Radnóti rendszeretetéről, az Erőltetett menet utolsó, javított sora (az egyetlen javítás!) pedig arról, hogy a legnyomorultabb körülmények között is a tökéletességet tekintette az egyedüli menedéknek. Nagy szó, hogy a tárlókban helyet kaphatott egy-egy eredeti kézirat is, amely híven tükrözi a vers keletkezését, betoldásokat, áthúzásokat, hiszen Radnóti ezeket utólag mindig megsemmisítette, hogy csak a végső változat maradjon fenn.

S hogy honnan a számos, eddig még nem látott dokumentum? Az Akadémia könyvtárát tavaly az a kivételes szerencse érte, hogy az immár 97 esztendős Gyarmati Fanni, a költő felesége neki ajándékozta a teljes kéziratos örökséget.

- Most fordult elő először a könyvtár történetében, hogy még feldolgozatlan hagyatékból kiállítunk - magyarázza Babus Antal, a tárlat rendezője. Ám a százéves évforduló törvényt bontott, így jöhetett létre az "Ó, költő, tisztán élj te most..." jubileumi tárlat. S bár a könyvtárnak kevés tapasztalata van a kiállítások rendezésében, a siker őket igazolta. Az eredetileg csupán egy hónapig látogatható tárlat nyitva tartását a nagy érdeklődésre való tekintettel június 5-ig meghosszabbították. Maga a hagyaték feldolgozása még ennél is tovább tart majd. Vélhetően egy, de inkább két évig is eltart még a szortírozás, az iratok keltezésének megállapítása.

A most a nagyközönség elé tárt iratok a hagyaték javát, a legérdekfeszítőbb dokumentumokat tartalmazzák. Eddig még nem látott fényképeket, igazolványokat, tárgyakat. A leginkább megrendítő tárlóban az abdai tömegsírból előkerült dokumentumok kaptak helyet: igazolványok, Fanni fényképei, férjéhez írott szívbemarkoló fohásza, valamint a Nyolcadik ecloga külön lapon is fennmaradt példánya (nem mindennapi élmény eredetiben látni egy kivételével az összes hasonló műfajú költeményt). És most látható először a hasonmás kiadványban már többször megjelent bori notesz is. Az elszíneződött lapok, a makacsul kitartó tinta...

De a tárlatnak hála az is kiderül, miért épp a Radnóti nevet szerette volna fölvenni a Glatterként született költő. Nagyapja, Glatter János ugyanis Radnóton volt kocsmáros. Más kérdés, hogy a hatalom a város védett neve miatt önkényesen Radnóczit hagyott jóvá a névváltoztatási kérelmen. Nem csoda, hogy emiatt a költő dührohamot kapott... Szerencsére a tárlaton a tragikum mellett a humor is meg-megcsillan. Látható a költő rovásnotesze, ahová barátai, rokonai nevét jegyezte föl. Azokat, akiknek volt valami a rovásán (Berda József hét pálcikával vezeti a "toplisát"), és megtekinthető az a gépelt szöveg is, amellyel a könyvtárát védte a kölcsönkérők ellen. Az írók azért halnak éhen, írta első érveként, mert az emberek kölcsönkérnek, ahelyett, hogy megvennék a könyveket. "Nincs pénzed rá? Nekem se volt, mégis vettem. Azért vagyok ilyen sovány."

Érthető az érdeklődés: itt csak eredeti dokumentumokat láthatnak a verskedvelők