Átváltozások

MTI - Kollányi Péter

Egészen pontosan, nem is bemutató, semmiképp nem ősbemutató (Uraufführung), magyarul: eredeti bemutató. Az átváltozás felújítás. Úgy harminc éve az akkor még dramaturgszakos főiskolás Kovács Kristóf librettójára bemutatták Faragó vígoperáját az Andrássy úton. Nem az Operaházban. A Fiatal Művészek Klubjában. Faragó továbbérlelte művét, gazdagította, kibontotta. Ez nem tett jót neki. Jelenleg három órát nyom az előadása. Figyelembe véve, hogy a Sanyi és Aranka színház és operaház csupán tréfából viseli nevét. Igen lakályossá tett pincehelyiség. Az sem zavaró, hogy a nézőtéren áthúzódik a feketére festett, vaskos cső: a felette lévő lakóház szennyvízelvezetője. Örvendetesnek mondható, hogy a délelőtti főpróba alatt a lakók nem használták wc-jüket, így nem hördült bele a muzsikába a vízlehúzás zaja.

Öngúny neveztette operának a pöttöm színházat. Faragó Béla operájához nem is fér be minden szereplő. Az egyházi kórust a Szt. Efrém Kvartett hangszalagról énekli be. Épp, hogy el lehet helyezni körbeültetve a zenekart és helyet szorítani Tihanyi László karmesternek. Erősen úgy fest, mintha a színpadon és a színpadra helyezett zenekarban többen férnének el, mint a nézőtéri székeken. A recenzens a jelenkori operaművészet nagyja, Marton Éva mögött ült. Marton anélkül, hogy kinyitná a száját: maga a megtestesült zene. Székén mozdulatlanul figyelve úgy felékesíti a szobát, mintha díszes barokk operában ülnénk, sok villogó csillárral, páholysorral és a páholyokban gyémántdiadémos opera-eltartókkal. Nem túlzás. Marton Éve jelenlététől, figyelmétől az énekesek is megtáltosodnak. A színház színpadból és nézőtérből, előadókból és befogadókból áll. Minél érzékenyebbek a nézők, annál hatásosabbak a játszók. És viszont. A színpad-nézőtér közötti vérkeringés láthatatlan logikával működik.

„Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana." Tárgyilagos nyitómondat Kafka novellájának eleje. Gogol hasonló objektív szenvtelenséggel kezdi Az orr című elbeszélését: „Kovaljov törvényszéki ülnök eléggé korán serkent fel, és így csinált a szájával: brrr...Odavitette magához az asztalon álló kis tükröt. Meg akarta nézni azt a pattanást, amely tegnap este pörsent az orrán; de a legnagyobb ámulatára azt kellett látnia, hogy az orra helyén lapos folt éktelenkedik!"

A zenedráma képes megjeleníteni a megjeleníthetetlent. Az orr hiánya - Sosztakovicsnál -, és a kitinpáncéllal borított test Fábiánnál a megteremtett hangoktól színpadi valósággá válik. Tárgyilagos sóhaj szólal meg Az átváltozás elején. És Gregor Samsa ütemes kilégzése elfogadtató valósággá teszi a fantasztikumot. Potyók Dániel nem szenved, nem szenveleg: természetesnek fogadja el természetellenes helyzetét. A hulladékevést. Az ágy alatt összekucorodott életmódot. Molnár Ágnes (Fiú) mintha a korai Gregor Samsa érzelmi meghosszabbítása volna. Érzékeny finomsággal emberi visszhang.

A pirinyó helyet igen gazdaságosan használó rendezés ellentételül megengedi kissé túlszínezni az énekesek játékát. Kővári Eszter Sára (Samsa Grete húga) diabolikusan elterpeszkedik a játékban. A cégvezető Domahidy László valóságos Gounod-Mephisztóvá gonoszodik.
Schöck Atala (Anya) töményen középosztályi anya. Jekl László a polgári lét kereteit hússal kitöltő családfő. Kissé hosszadalmas a kötvényszámlás. Mint ahogy aránytalanul sok a zenei ismétlődés, az énekeseknek jószívűen lehetőséget - mégpedig gyilkosan nehéz éneklési lehetőséget - ajándékozó komponista bőkezűsége. Pető Kata a fényképnő értelmezhetetlen színpadi jelenség. Fábián évekig a Bárka Színház karmestereként kitapasztalhatta a színpadi zene szigorúan szűk pontosságát. Saját művét kissé túlbeszéli.

Az átváltozott Gregor kínos munkatársnak, kínos családtagnak, kínos szomszédnak. A bejárónő vállalkozik Kafkánál eltakarítására. Mindenki megkönnyebbül. Fábiánnál a bejárónő (Pogány Judit) rappelve énekbeszél. Ígéri csupán a kitakarítást.

A legvégén megszólal az ébresztőóra. Potyók Dániel elnyomja a csörgést. Hanyattfekszik ágyán. Csak rossz álom volt az egész.

Kapcsolódó cikkek: A nap kritikája (MGP): Bánk ebihal-szereposztásban | A nap kritikája (Fáy): Csavaros vecsernye | A nap kritikája (MGP): Fizikai színház? | A nap kritikája (MGP): Twins - Ikrek | MGP: Huszerett