Játszóhellyé avatja díszletfestő műhelyét a Nemzeti Színház. Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című színművének itt lesz a premierje, Alföldi Róbert rendezésében (Tompos Kátya, Stohl András és Földi Ádám)

MTI - Kollányi Péter

Martin Sperr színész-szerző 44 éve, bajor trilógiájának sornyitójaként dialektusban megírta békebelien otthonos falusi emberhajszáját, ahol a nem teljes értékű falusiak vadászatot rendeznek a Hitleri korszak szíven melengetett, bevált módszereivel egy homoszexualitással gyanúsított, feltehetően ártatlan után. 1966. május 27: bemutatják a brémai Kammerspielében. Peter Fleischmann (1968) megfilmesítette. Vad volt. Felkavaró. Megrázott az egyszerű, dolgos emberekben megbúvó kannibáli ösztönök felmutatásával, a náci időkben begyakorolt hajszaösztönök tartósításával.

Fél évszázad némileg megfonnyasztotta a drámát. Módszerei divatjamúltak. Arra kell gondolni, hogy Háy Gyula még mindig idővel dacoló színpadi író. A festőműteremben a Vadászjelenetek delikét pogromnak látszik. Színi ínyencség. A tágas terem és karzata, vaslépcsői előzékenyek a játszókhoz. Kevésbé a nézőkhöz. Párnákon kuporognak az egy óra negyven perces előadáson. (Korkedvezményként széken ülhetek.)

Abram az űzött vad egészséges férfi. Előképe Büchner Woyzeckje. A Vadászjelenetek nem meleg-dráma. Az előítéletekről szól. A lappangó brutalitásról. A részvétlenségről. A kedves, dolgos emberek vérengzeni való készségről.

Perczel Enikő fádul fordította a szöveget. Menczel Róbert kiképezte a teret. Daróczi Sándor öltöztette föl a falu lakosait.

Befűtött gőzmozdony erejű Básti Juli minden hiteles kis szerepében eszünkbe juttatja, hogy egy ilyen nagy színésznővel hagyják elbliccelni pályáját, benne dúló szenvedélyeit, szűkszavú jellemző erejét, magával sodró képességeit harmadrangú szerepekben a nézők elé mutatva nagyra hivatott tragikai képességei talonban tartásával.

Stohl András Farkas Dénessel a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című darabban
MTI - Kollányi Péter Az előadás másik dúvadja Molnár Piroska biblikus bálványként mozgósítja kozmikus rosszindulatát, emberfölötti méretű természetes galádságát. Murányi Tünde ártatlan képű mindennapi gonosztévő. Sósavat néz maga körül. Nitroglicerint lélegzik. Szándéka szerint jólelkű napszámosnő, szeme állásából kiolvasható: legszívesebben vízbe ülne mindenkit.

Szarvas József sérült lábú szolgaként elnyomottságát természetes eltorzítottsággal hordja. Kezében a fejsze bármikor kész embert aprítani. Péterfy Bori maga a megtestesült középosztály. Engedelmesen sodródik, amerre az ár viszi. Söptei Andrea jelentőségteljesen észrevehető a tömegből. Tompos Kátya fakó, Gerlits Réka talán meg sem jelenik a színen. Hollósi Frigyes sírásója színes, mint mindig. Sinkó László Polgármestere tiszteletet parancsolón hangoskodik. Földi Ádám karakterisztikus lelkész.

Stohl András az üldözött. A földön nyomorgó nézők közé beül merev tekintettel. Azt sem érti, mi történik vele, mégis elszánt a legrosszabbra. A színi inas Farkas Dénes a debilitás és kedvesség közt tartózkodik passzív szerepében. Hevér Gábor derűs, jól táplált pogrombajnok. Ducsai Ábel és Reynolds Williams két bájos, vidám kisfiú. Ártatlanul mozognak a bűnös térben. Belőlük lesz a következő nemzedék vérszomjas pogromlovagja.

Kapcsolódó cikkek: MGP: Mozart-kabaré | MGP: Odüsszeusz hazatérése Temesvárra | Szeretnék egy kicsit boldog lenni, ó, ó, ó…! | MGP-kritika: Az élet transzvesztita álom | A halhatatlan Sanyi manó