Dagad a kíváncsi és némileg riadt sokaság. Mielőtt megérkezne a rendőrség: a bejegyzettek névsorolvasását követően tízes csoportokra osztva megközelítjük a Kossuth Lajos utca egyik lakóházának első emeleti középosztályi lakását. Helyre gyömöszölődünk. Bánki Gergely rutinos komolysággal ugratja a közönséget. Megerősíti az általános bizonytalanságot. Lassanként oldódik a feszesség. Majd minden néző rááll a közös fesztelen hülyéskedésre. Ki-ki megtalálja szerepét a részvételben.

Késve érkezik a főszereplő Nagy Zsolt. Dramaturgiailag primadonnaként vezetik fel. A nézők is csak statisztálnak belépéséhez. Nagy felcsinálás, csinnadratta színre jutása. Megérdemli. Bravúrosan egyszerű. Olyan, mintha élne. Hóna alatt kíváncsiskodó nézőfejekkel egyedül tud lenni a figyelemben. Acélosan összpontosít, miközben partnerként farkasszemet néz az egyes nézőkkel, gyakorlatilag mindenkivel. Ellenőriz. Ellenőrzi saját magát. Erőt merít a nézők figyeléséből. És átad erőt figyelmével. Miközben egyszerűbb őszintének lenni, ha nem áll színész meg néző közé a rivalda vámhatára, nem kell a harmadik emeleten ülőknek is érthetően artikulálni, nehezebb is, ha belefigyelnek a színész veséjébe tíz centiről, valamint azonnal észrevehető, ha tikkad a közönségből akárcsak egy is.

Kárpáti Péter írt egy rögtönzöttnek érezhető színdarabot, működésbe hozta a színészekkel közösen. Szerelmi háromszög. Hisztérikusan önjáró férfi, számos csalással, lendületes öncsalással.

Kiss Diána Magdolna széles skálán létezik színészileg. (Kikerültem a játszik igét, mert zsebkendőnyire a nézőtől úgy tetszik: csak van, artisztikus stikkelések nélkül, csinálmányoktól mentesen létezik.) Meghajlíthatatlanul erős, széthullóan gyenge, konok, mint egy balta, megolvadó, akár egy csonkig égett gyertya, megközelíthetetlen, odaadó, alázatos, méltóságteljes. Nyomorúan magára hagyott. Egyszersmind irigylendően önálló.

Szilágyi Katalin önmagánál idősebbnek, bölcstapasztalatúnak érződik. Előnye, hogy tovább lehet fiatal színész. Magára vonja önsúlyával a figyelmet. Nem trükközik, holott minden színházi fogást tud már.

Herczeg Tamás CBA-futárként mindkét orrlikával egyszerre furulyáz, gitároz, dalol, valószínűleg tamburával is elbánik és virtuózan cimbalmoz. Nem előállítja a természetes viselkedést: úgy civil, mint a lakásban talált irtóztató lámpaernyő. Valamint Baksa Imre és egy kislányhangú bakfis a sötétben. Hol világos van a lakásban, hol koromsötét, csak cigaretta izzik, ott a főszereplő. Néha belefurakszanak a nézőkbe. Belevetik fejük fölött magukat a sarokban álló díványra, ölébe ülnek a nézőknek (nem szekírozzák publikumukat, mint a '68 körüli provó-társulatok). Jókedvű játékossággal állítják elő a kínos életérzéseket, a céltalan életvergődéseket.