|
Komoly öröm, hogy nem várták meg a 100. évfordulót, hanem a Múlt és Jövő kiadó Szomory-sorozatának IV. kötetként megjelentették elragadtatott zenekritikáit, amiket a harmincas években hétről-hétre odastikkelt a Színházi Élet hasábjaira. Szépségtől pihegő pikírtségek. Úgy tud szíven döfni egy karmestert, mint a kínai hóhér fejet metszeni: az áldozat röhög, mert az éles penge lecsapása után helyén maradt a feje. A hóhér is büszke mesterségére, ingerülten mondja a röhögő kivégzettnek: biccentsen csak. Van még mit tanulni. Szomory úgy szíven dicséri a nem-tetsző énekest, hogy az csak odahaza veszi észre, hogy kivégezték.
Kellér Andor, Krúdy apródjaként tanult meg írni, gyönyörű portrét álmodott Szomoryról. A drámaköltő György keresztnevű másod unokaöccse - ő gereblyézte össze, továbbá okos, pontos jegyzetekkel ellátta a Zene és Ének hangjainál rovat és kötet című zenei írásait, utószavában megvédi Szomoryt Kellér vádjától, miszerint nem is saját fülüleg vett részt a hangversenyeken, hanem ifjabb barátnőjét küldte maga helyett, és a szépfülű kisasszony beszámolóját követte referádáiban. Figyelmes olvasásnál kibukkan, Szomory későn érkezett koncertre, operába, de még a befejezés előtt hazament.
Nemcsak azért, mert nem kötelező végigenni a megbüdösödött lágy tojást, ha az első kanálnál penetráns a bűze. A megzápult tehetség ugyanolyan villámcsapásszerűn fölismerhető, mint a zseni. Szomory az Állat- és Növénykertben hátát fatörzsnek döntve csak belemártotta fülét a muzsikába, beérte, utána elugrott taxin még a Margitszigetre, beleízlelt itt is a muzsikába. És ment haza a Sütő utcába megírni, beindult képzettársításait, mondatdallamait és szótrilláit. Élvezte a zenét. Nem számfejtette a hangversenyeket. Tudta, ha valaki száraz unalommá fontoskodja a művészetet, akkor esztétikai kettős könyvelő. Teatroteológus. Tejszínbe ecetet csorgató. Kedv-elvevő szépészeti onanista.
Szomory Dezső nagyzenekarra írt drámákat és regényeket. Hegedűkre, rezekre, nagydobokra és érzékien pergetett cintányérokra hangszerelte prózáját. Búgott, dalolt, kurizált, urizált, brummogott és cselesztázott minden leírása, párbeszédei. Kitekeredett a színészek nyelve, kiszáradt gégéjük, amíg betűhíven sikerült recitálniok szerepük szövegét. Kamrazenélt zenereferádáiban.
Szomorynak nem volt kastélya. A háziúr nagy tisztelője lévén, átépíttette számára a Belvárosban a Sütő utca 2. számú ház padlásának nagyját. Az író maga tervezte bútorait, orgonáját - mert orgonált idegnyugtató élvezetül, nagy melomán lévén, bár abbahagyta rendszeres zenei kiképzését, a hangakadémián két évet járt zeneszerzésre Vészi Mór művésznéven. Csipkék, miseruhák, festmények, szobrok. Ajtó a fürdőszobát sem zárta a Sütő utcában. Helyettük selyemfüggönyök lógtak a IV. emeleti kastélyban. Lift csak a III.-ikig vontatott föl. Onnan gyalogolni kellett vaskorlátú lépcsőn.
És én voltam nála vendég, a toronyszobában, ahol orgona is állt, rajta a karcsú költő, az arisztokratikus izraelita magának zenélt, be nem érve a tollán át belőle kiáramló muzsikával, amit szavak és mondatfoszlányok önkényes egymáshoz illesztésével szerzett. Vendégeskedtem ott, egyszer a Madách Színházban, a Hermelin előadásán, tudni valóan ez Szomory parodisztikus otthonába helyezte a játék színhelyét, és Gábor Miklós önszeretően, őszintén szerepet alakítván fölszépítette magát azon pompák közé, amik között lubickoltatta magát, különösen vacsora nélkül, kifogyván fizetőeszközökből, amikért fácánt tálaltak volna elé nemes ezüstökön és Benvenuto Cellini mester evőeszközeivel szeletelte volna a gesztenyével porhanyósított sült szárnyas madarat.
Gábor nem hasonlított Szomory pengeszerű orosz agárarcára, és idegesen remegő pengeszerűségére, csinos szelindekképével megérzékítette mégis a kifinomult szómágust. Királyian élvezte a zenét. Minimum egy Habsburg-Lotharingiai. Legfenségesebben elragadtatott pillanataiban Szomory Dezsővé kifinomodottan is gúnnyal kinézett monoklija mögül Weisz Mór, kinek született a Teréz városban.
|