Szocialista gyerekfilmbe csempészett vetkőzős jelenet

Ez az az idő, mikor a gépészeket még urazták, és a Hungáriában külön asztaluk volt. Igaz, cserébe a mozikban a hungáriás pincérek lettek az urak. Takács Lászlóval beszélgetünk: azt mondja, jó helyen járok, ha a filmfutárokról akarok valamit megtudni. 1977-től dolgozott filmszállítóként. Vele reccsent a szocializmus.

Bizalmi állásnak tekintették a filmfutári munkát a forgalmazó Moképnál, ezért ide leginkább a HM-nél és BM-nél dolgozók családtagjait vették fel – meséli Takács László. Mozigépész sem lehetett akárkiből. A profizmuson túl szempont volt a megbízhatóság is. Egyrészt, javítani tudták a vetítőgép és a filmek hibáit, valamint mindig szemrevételezték a tekercseket, mielőtt a két gép egyikén kivetítették. Mert minden kétórás mozi több (5-6) felvonásból állt (és áll), a filmben lévő váltójelre kellett indítani a következő részt.

A néző ebből – szerencsére – semmit nem vett észre. A filmekből rendszerint minden moziba csütörtökön érkezett meg az összes felvonás, és ezeket csak következő szerdán cserélték le. De a kurrens, sok helyen vetített alkotások esetében a mozik között úgynevezett pendlizők szállították a kópiákat. Pontosan kiszámolták, hova melyik felvonással mikorra kell megérkezniük. A képünkön szereplő filmfutár volt az egyetlen, aki nem oldalkocsis motorral közlekedett. A nevére sajnos nem emlékszik Takács úr, de azt tudja róla: pár év után, baleset miatt kellett abbahagynia a munkát.

Apróbb csúszások persze akadtak. Például olyan, hogy cigaretta-szünetet kellett beiktatni a film közepén, mert a szállító nem érkezett meg időben a következő felvonással. Erre a legnagyobb esély télen lehetett, mikor a viszontagságos időjárás akadálypályává alakította a várost. Vagy mondjuk egy-egy balesetkor, amikor más hídra terelték a forgalmat, és hiába száguldoztak akár a járdán is a futárok, ez nem volt belekalkulálva a szállításba. A gépész urak ilyenkor nem különösen izgatták magukat, ők csak onnantól viselték a felelősséget, hogy átvették a fémdobozba zárt tekercset.

Hogy mennyire kellett szemfülesnek lenniük a mozigépészeknek, az jól mutatja, hogy nemcsak gyorsan vissza kellett tekercselniük az elejére a felvonást, amelyet éppencsak levettek egy másik mozi vetítőgépéről, hanem arra is ügyelniük kellett, hogy „nem kivetíthető rész” ne zavarja a szocialista termés legjavára szomjas nézőket. Nem ártott az éberség, hiszen olyan történetre is emlékszik Takács úr, amikor a vicces kedvű gépész egy vetkezős jelenettöredéket csempészett be a gyerekeknek kötelezően levetítendő szovjet film egyik jelenetébe.

A vetkőzős 24 kocka, azaz egy másodperc valami szolid, sejtelmes rész volt a Pantaleon és a hölgyvendégek című moziból. Ez a szemvillanásnyi közjáték pont arra volt elég, hogy feltűnjön, itt valami történt. Lett is belőle jegyzőkönyv és üzemvezetői vizsgálat. Ahogy pártfegyelmi abból, amikor egy filmlaboros a legjobb szándékkal próbafeliratot tett be egy jelenetbe. Csakhogy ez éppen az az időszak volt, amikor minden írógépet be kellett jelenteni...

De térjünk vissza a filmfutárokhoz, azaz pendlizőkhöz. Kezdetben ketten rótták a várost, Boros Sándor és Hága István, ők fuvarozták a legnépszerűbb filmeket. Például a Pokoli torony címűt, amelyet a Vörös csillag mozinak három és fél évig kellett műsoron tartania, annyira imádta a közönség. Ha épp más is akarta játszani, a kópia részei cirkáltak a filmszínházak között. A futárok meg iparkodtak velük, meg sem álltak este nyolcig, csak tankolni. És amikor ketten már nem tudták ellátni az egész piacot, Herke Jánossal és József Miklóssal bővítették a stábot.

Takács László a kiemelt eseményekre szállította személyautóval a filmeket. 1977-től az úgynevezett filmátvételi bizottságnak, közkeletű nevén a cenzúrának dolgozott. A filmhétre, a sajtóvetítésekre, a szövetségbe, a fontos eseményekre is ő vitte a tekercseket a fekete volgás időszakban, sofőrrel. Az autót később Polski Fiatra cserélték, hogy jobban elvegyüljön a tömegben. Neki magának nem sok galibája volt, a főnökei azt is fegyelmi nélkül elnézték neki, amikor például véletlenül vízbe ejtett egy filmet. Szemtanúi voltak ugyanis a mozi előtt dohányzók egy borús-esős napon, amikor megcsúszott az avaron, és kihullott a kezéből a celluloidszalag, amely pályafutását így a kukában végezte. A díszes vendégsereg meg a tartalékfilmet nézte meg. 

Takács László akkor mondott búcsút a Moképnek, mikor a gépkocsivezető kollégáját 1989-ben elbocsátották – gazdasági okokra hivatkozva. Most sincs messze korábbi pályájától, filmes vagy filmekhez kapcsolódó dialóglistát szállít és hungarocell dobozba zárt digitális hordozókat, amelyekre komplett filmek férnek rá. Noha a mozik hetvenöt százalékában ma is 35 milliméteres filmet vetítenek, a winchesterre mentett verziókat már nem kell hat darabba szeletelni.  

A filmfutár motoron
A filmfutár motoron
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.