A nap kritikája: A soha vissza nem térő (MGP)

Antikommunista heccdarab helyett Pintér Béla és Társulata új előadásában, A soha vissza nem térőben kiábrándult, undok világot tár a nézők elé mindazokról, akik áruba bocsátották múltjukat, hitüket, tévhiteiket, mások hitét is árverésre hordták.

Pintér Béla és Társulata a Szkénén új műsorához piros függönyös olasz szerkezetű színpadot építtetett Tamás Gábor tervezővel. A Műegyetem második emeletén megnyílt Szkéné eredetileg flexibilis teremnek épült. Könnyedén mozgatható falakkal. Olasz szerkezetű színház. Apró aréna. Kötényszínház. Jobbra-balra, előre-hátra, körberakható ülésekkel. Dinamikus változékonysággal. A napi színházi gyakorlat megkontrázta azután a „modern" színházépületekről papoló széplelkek látomásait. A színházakat naponta használók térérzékétől, a közönséggel változó vagy változatlan kapcsolatba elszánt praxistól függ, működik-e a korszerű színházgépezet, vagy aluszik. Pintér Béla megannyi térbeli kísérletezés után meghökkentő módon emelt térre helyezi A soha vissza nem térő című játékát. Piros függönyt is igényel.
Lendületesen, sok tűzzel zongorálja a színpad előtt jobbra Kéménczy Antal forradalmi egyvelegét T. Aturov (Amuri partizánok indulója), Pierre Degeyter (Internacionálé), Alekszandr Alekszandrov (Szovjet himnusz), Karol Krupiński (Warszawianka) szerzeményeiből. Rendes szentségtörésnek hallatszik, amint száz év forradalmi, munkásmozgalmi daloskönyvét frivol szövegváltozattal éneklik (jól) az előadók. Pintérék már a Nemzetiben játszott Gyévuska (2003) kabaré-melodrámájukban - ahol ugyancsak Kéménczy ült a zenekarban a zongoránál - keresztülrobogtak a színen egy ünnepélyes, patetikusan lobogó vörös zászlóval. Nem gúnyolódtak rajta. Csupán emlékeztettek rá, hogy a nézőtéren ülők életében egykor milyen nagyokat lobbant ez a lobogó. Nem Pintérék életében, mert jóllehet, valamennyien benne járnak már az időben: a vörös zászlót lobogtató korszakból kimaradtak utóbb születettségük okán. Művészeti eszközökkel több oldalról oknyomozzák, a vörös szövedék szerepét a háromszínű ország életében. Mint kerültek csöbörből latrinába? Ők az elfogulatlan utókor. A csődtömeg kritikus örökösei.
Jobbról balra most nem diadalmasan lángoló zászlóval futnak át. Rózsaszínre fakult a lobogó. Színevesztett. Megszűnt funkciója. Egy szerelmesen gárgyult liba (Roszik Hella) sálnak használja. A mozgalmi indulók frivol dalokká változtak át. Kuplékká silányultak. Operaparódiává. Akik egykor meneteltek rájuk, most csak sunnyognak ritmusára. Minden erkölcstelenségre elszánt kapzsiak. A csámpássá lett menetdalok szabatos művészi ábrázolását adják a mai életnek. Hiányzik Pintérék ábrázolásmódjából a rosszindulat, a politikai eltökéltség. Antikommunista heccdarab helyett kiábrándult, undok világot tárnak a nézők elé mindazokról, akik áruba bocsátották múltjukat, hitüket, tévhiteiket, mások hitét is árverésre hordták.
A kellékek (Quitt László és Kovács Dániel munkái) rostlemezből kivágott géppisztolyok, pezsgőspoharak, szendvicstálak, otromba, füstölgő havanna szivarok. Benedek Mari elegáns, nyersszín öltönyöket, női kosztümöt tervezett a színészekre, mintha egyazon pénzember-ellátó konfekciós szalonból öltöznének. A külföldről jött pénzemberek a vadnyugat cowboy-jelmezeit viselik. Jönnek még arabok egyenruhásan. Közel-keleti has-táncosnő fátylakkal, rezekkel kiverve, közszemlére tett hassal. Az écru öltönyben annyira meghökkentő Thuróczy Szabolcs egy márkás bevásárlószatyorhoz ragaszkodik jártában-keltében. Feladata nincs a szatyornak. Nem vesz elő belőle bombát, kézigránátot, pisztolyt. Cselekményfordító szerepe nincs. Jellemet gazdagít. S körülír egy papucs-macsót, akinek reggel beszerzési parancsot ad ki a felesége. Kispolgári hörcsögként figyelmesen járj a várost: hol lehet előnybe jutni, azt kutatja. Fridenthal Zoltán muzikális, jól éneklő, plasztikusan mozgó színészben előadásról előadásra mind rétegzettebb kifejezési többlet halmozódik fel. Színházi Figaróként nincs állandó játszóhelye: itt is, ott is feltűnik, házhoz jár jellemet formálni. Újkori vándorszínész. Szamosi Zsófia sikerrel kimenekült a minden este játszó társulati színház művészeti taposómalmából. Önfeledt korlátozatlanságában ugyanolyan fegyelmezett színházi szolgálatteljesítő, mintha nem nézőpukkasztó egyletben venne részt. Quitt László úgy van jelen a színpadon, mintha odahaza volna. Ha nem ad életjelet, akkor is nyomasztó a jelenléte.
A szerző-rendező-főszereplő, drámai segédszemélyzet, központi mozgató és statiszta: Pintér Béla. Változékony, sokrétű szerepekkel kedveskedik önmagának. Mégsem tolat előtérbe. Szolgálja kaján történetei rugalmas elmesélését. Ártatlan rosszindulattal szemléli a világot. Kifogyhatatlannak látszik balvéleményekből. Derűvel undorodik a világon. Jókedvűen túlemelkedik az átmeneti emberek alakváltoztató újratermelődésén, az emberi aljasság kifogyhatatlan szaporaságán.

A soha vissza nem térő...  Pintér Béla, Mr. Freeman és Quitt László, Mr. Goodman.
A soha vissza nem térő... Pintér Béla, Mr. Freeman és Quitt László, Mr. Goodman.
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.