Szeretnék egy kicsit boldog lenni, ó, ó, ó…!
Tragédiának, operettnek közös célja felmutatni az embernek képét, rávilágítani rejtett sebekre, eltitkolt vágyakra. Zsótér nem tartozik az ipari rendezők közé, akik a tragédiát csak megistenült patetikus közhelynek tekintik, az operett vicceiben nem ismerik a humort, kizárólag gépies nevettetési ingereket piszkálnak. Színháza sablonoktól, elhízott hagyományoktól megtisztított erkölcsös színház. A tréfa nem kap nála felmentést a művészi nemességtől.
Zsótér társa a rendezésben Ladányi Andrea koreográfus. Valóságos tánctörténeti kurzust tervezett bele az operettbe, A rózsa lelke című Fokin koreográfiától kezdve Sztravinszkij Petruskáján át, az Egy faun délutánjának megelevenedett vázaképein, Petipa A hattyúk tava Odillia-Odette párosán át felvonultatja a 19-20. század nagy balettjeit. Úgy, hogy szervesen beleillik a színpadon elbeszélt mesébe. Érzelmileg felnagyítja a szereplők szerelmi viszályait. Gondolatilag összekapcsolja Fényes Szabolcsot Carl Maria Weberrel, Csajkovszkijjal.
Ambrus Mária kulisszarendszerei leleményesen idézik Leon Bakszt, Benois díszleteit a múlt század eleji Orosz Balettnek megalkotott színpadképeiből. Néhol Larionov és Goncsarova tervei rémlenek elő. Benedek Mari jelmezei még Picasso jelmezterveiig is elvetemednek. Nem másolatok a díszletek, jelmezek. Csupán idézetek. Szellemi emelkedettséget teremtenek a ponyvatörténet köré. Az elmúlt század szerves részeként fogják föl a magas művészet és a szórakoztatóipar egyidejűségét.
A színház tánckara a várhatónál magasabb színvonalon teljesített. Folytonos színpadi jelenlétük átemeli a cselekményt a színpadi valóságú szürreális játékba. Érzelmileg-gondolatilag átszínez. A képtelen fordulatokat is az álom törvényei betartásával valóságosnak tünteti fel. Mészáros Sára (Madelainje) megkoreografált baba. Pörögve jár natúrszituációban is, akár egy felhúzható játékszer. Visszatérő ideges rándulásai tánctervezői lelemények, valamint szabatos színészi jellemzések. A testes Vajda Milán táncra alig mozdítható tömegét ellensúlyozza, hogy karját a balett előírásoknak megfelelően hajlítja.
Ezzel hibátlanul beleilleszkedik a táncosan átkomponált együttes játékban. A Broadway musical-történelmének visszatérő dilemmája, miként lehet a táncot kiemelni a betétszámok elkoptatott matricái közül. Az egri Maya előadásának nyelvezete egyenértékűen használja a színészi játékot, a prózát, az énekes és táncos beszédet a képzőművészeti kerettel. A különböző művészeti és előadói ágak egyazon értelmes kifejezési mód összeolvasztott nyelvrendszerén szólnak a nézőkhöz.
Nem maradt fenn az eredeti zenekari kottaanyag. Kákonyi Árpád (28) modern zeneszerzőre hárult a Maya meghangszerelése. A feladatot magas szaktudással és invencióval megoldotta, messzemenően figyelve a színészek korlátozott hangerejére. Időnként Puccini A köpenyét juttatják fülünkbe a parlandó részek. A zenekari árokból kilátszó vezénylő komponista feje pedig a fiatal Toscaninire emlékeztet. (Persze: csak kívülről.)
Járó Zsuzsa a primadonna. Fölékített, szentségként megvilágított primadonna helyett a érző asszonyt mintáz meg. Tangeri hastáncosnő-bugyogóban, fekete vagy fehér nagyestélyiben a főfoglalkozású csábító nő mélyén odaszáradt magány, bizalmatlanság, óvatos boldogságkeresés van. Meglehetős biztonsággal szól énekhangja. A szubrett szerep, Barbarát, a múlt évadi A velencei kalmár Shylockja, a terebélyes Mészáros Máté játssza olcsó transzvesztia-sablonok, de nem humorérzék nélkül. Ormótlan bárhölgy. Megélhetéséért buzgólkodik.
A bonviván szerepkörét művelt énekhanggal, kissé komoran Schruff Milán tölti be. Természetesen ő sem fogsorreklám mosolyú, jólfésült, hanem egy hányt-vetett sorsú elkavarodott. Az Örkény Színház Homburg hercege – Ötvös András – piszén, közönséggel és színpadi néppel kacérkodó tánckomikus, sikkesen táncol és a viccek között sem veszti el emberi komolyságát, méltóságát. Ismeri a viccben a humort, ezért szükségtelen alkalmaznia a táncoskomikusok ásatag fogásgyűjteményét. Beéri vele, hogy eszes és jókedvű fiatal fickó, akit nem érhet meglepetés az életben, mert előre látja a dolgok képtelenségét. Az orfeumi revüképben orosz vásári bohócként félretekert nyakkal, belső púppal azonosul Nizsinszkij egykorú fényképével. A faun délutánjában profilban mozgó nimfaként a groteszk jelenetben komoran résztvevő.
Az operett és zenés művek előadásának történelmében merészen eredményes újításban megemlítendő még elismerősen Venczel Valentin jellemalakítása.
