Századfordulós haláltánc: csontvázak, fantomok, maszkok
James Ensor (1860–1949) a 19. század végi belga művészet az egyik legfontosabb alkotója, akit nem lehet egyetlen művészeti áramlat képviselőjeként sem jellemezni. Bár művészete a késői szimbolizmus formai megoldásaihoz kötődik, a szürrealizmus és az expresszionizmus egyik legjelentősebb előfutárának tekinthető.
Korai műveit még az impresszionista festésmód jellemzi, később eltávolodott ettől a stílustól, és képzeletének teremtményeit, - démonokat, maszkokat, csontvázakat, amelyek mind a halál és a frusztráció jelképei - a szimbolikus művészet szolgálatába állította. Ugyanakkor csendéletei, portréi és enteriőrképei a realizmus hagyományához kapcsolódnak.
Művein az 1800-as évek végétől egyre gyakrabban bukkannak fel a sokalakos, groteszk karneváli jelenetek, amelyeknek főszereplői egy „kifordított világ” karikaturisztikus alakjai; csontvázak, fantomok, maszkok mögé bújtatott figurák, olyan lények, akikkel szatirikus módon utal saját korának társadalmi problémáira. Ensor egyéni hangvételű művészete sok esetben a flamand és francia festészeti hagyományokból nyert inspirációt: Pieter Brueghel (ca. 1525-1569), Honoré Daumier (1808-1879) és Auguste Doré (1832-1883), Rembrandt (1606-1669) és az angol William Turner (1775-1851) hatását integrálta festményeibe.
James Ensor 1860-ban a belga tengerpart kedvelt üdülővárosában, Ostendében született. Az irodalom és a zene iránti érdeklődését brit származású apjától örökölte, későbbi témaválasztásait, vonzódását a különös, furcsa tárgyakhoz pedig nagyban befolyásolhatta, hogy édesanyjának kagylókat, maszkokat és kínai stílusú tárgyakat forgalmazó ajándékboltja volt a városban. A társadalom és a kortárs művészeti közeg elitizmusa ellen lázadó szemlélete már fiatal korában megmutatkozott; húsz eves korában otthagyta a brüsszeli Királyi Akadémiát és visszavonult Ostendébe.
A KOGART Ház kiállításának törzsanyagát képező grafikai sorozatok különleges helyet foglalnak el Ensor életművében, itt látható most leghíresebb művének, az 1889-ben készült Krisztus bevonulása Brüsszelbe (Getty Museum, Los Angeles) című festményének rézkarc változata is. A kompozíción maga a művész jelenik meg Krisztusként, kortársai által meg nem értett prófétaként. Ensor a XIX. század végén leginkább alkalmazott műfajnak tekintett rézkarc technikát önálló értékű, a festészettel egyenrangú műfajként kezelte.
A belga székhelyű KCB Bank jelentős gyűjteményének egy izgalmas szegmense a több mint száz művet számláló James Ensor kollekció. A Bank jóvoltából a KOGART Házban Ensor korai grafikai sorozatai mellett néhány festménye is látható, összesen 41 alkotás.
