Alina Nelega monológszíndarabját - Rudolf Hess tízparancsolata - Anamaria Pop fordításában Tapasztó Ernő rendezése szerint a rendező és a címszereplő Harsányi Attila takarékos díszletében (fekete-fehér osztású háttérfüggöny előtt hokedli, lábas, húsdaráló, kémkamerák) vendégszerepelte el az Aradi Kamaraszínház a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program keretében, így vetődött el a produkció Zsámbékra. A marosvásárhelyi születésű 50 éves író monológját bemutatása óta eltelt két esztendőben túlméltatták halomba ájult, nemzetközi kritikusok, díjakkal körülkoszorúzták, fesztiválokon közelismeréssel körbebarangolt (előadási szükségleteihez elég egy cukrosláda).

1987. augusztus 17. a játék ideje. 45 éve ide börtönözötten életfogytai büntetését 93 évesen önakaratából akasztással megszakító utolsó órái a színpadtérben. Láthatatlan, közepes muzsikus részleteket zongorál Rossini La danza művéből. Rossini még ennyire nem idegesített. Lehet, hogy Harsányi klimpírozást majmoló energikusan előadott, de kínosan kitalált némajátéka miatt.

Hitler személyi titkára. A müncheni sörpuccsban való részvétele okán elérte, hogy rajongottja mellé csukják a landsbergi börtönben. Itt Hitler Hessnek diktálta írógépbe a Mein Kampf című utóbb elnevezesültet, mivel vonakodott személyesen írni. Hess lett Hitler Eckermannja, tollszára és kalamárisa. Rajongott gazdájáért, helyettese lett. Elragadtatásában kitalálta a Führer megszólítást. Szerzője a Heil Hitler!-köszöntésnek. Az eszményi udvaronc. SS-Obergruppenführer. 1941 májusában önkéntesen Skóciába repül (szökik?) külön-tárgyalásokat folytatni. Lecsukják. Őrültnek minősítik odahaza is, fogva tartói is. Valószínűleg felszínesen ítélik meg. Nem elmebeteg, elhivatott helyretolni a világ menetét.

Végigkísérte életemet. 1941-ben társasági tréfa járta Pesten. Rövid mondóka Hess azonban évente szembejött. A Berlini Filmfesztiválra a Schönefeld-i repülőtérről autóbusszal kellett átkelni a szövetségi Berlinbe. Az út a spandaui egykori katonai börtön vártornya mellett húzott el. Benne az egyetlen fogoly az idős Hess. A kiürült börtön kizárólagos lakója miatt kellett villanyszámlát fizetni, fenntartani a háromhatalmi őrszemélyzetet. Borzadállyal gondoltam minden alkalommal a börtön elaggott remetéjére. Őrült gondolat egyvalakiért működtetni a roppant börtönt. Őrült gondolat egy ártalmatlan aggastyánt rabságban tartani, amikor Nürnberg bírósága által nála bűnösebb elítélt békés jólétben beépült már a német csodagazdaságba. Hess megkísérelte befejezni, először kiugrott egy erkélyről, másodszor felvágva ereit étkezési késével, harmadjára az ablakra felkötötte magát egy csatlakozó kábelre.

Vitalij Vulf, kritikus és kultúr históriai pletykafészek mesélte, hogy Sztanyiszlavszkijék 1923-as vendégszereplésekor Berlinen át vezetett útjuk. A fiatal szovjetállam színészei nem szállhattak ki a vonatból, jóllehet az egy órát időzött a pályaudvar mellékvágányán. Jött egy elegáns, fiatal tiszt, és kizárólag Olga Knyipper-Csehova léphetett le a peronra, ahol a snájdig tiszt karján beszélgetve sétált föl-alá. Letelt az idő, a tiszt visszakísérte a színésznőt a szerelvényről, tisztelegve megvárta, míg a vonat elhalad. A tisztet Rudolf Hessnek hívták.

Harsányi Attila a kelletén túlmenő hangerőt, dinamikát, befektetett erőfeszítést igyekszik Rudolf Hessként a kimódoltan költőieskedő szövegbe injekciózni. A drámát Alina Nelega kikerülte megírni. Az élemedett fogoly belső élete helyett látomásait és hallomásait fecsegi el a drámaiatlan szöveg-halom. Az életfogytáig bezárt elítélt nem őrült. Nem gonosztévő. Mindvégig biztos a maga elkötelezett igazában. Odaadása áldozatának tudja magát. Sosem érti meg jelenkorát az, aki a múltat csak gúnyiratként képes felfogni.