De legalábbis véget ér a körülbelül kétperces (annyi se?) etűd. Ennyi az átlag-műsoridőtartam a Bebe TV-n, amely talán az óvodán inneni korosztálynak kínál műsorokat, s ahol egyébként nincs vacakolás a minimálanimációk közötti idő kitöltésével sem. Egyszerűen bejön egy mimikailag nem túl komplikált kacsa, és bukfencezik, maga után hagyva a tévé logóját. Pár óránként meg többnyelvű felirat érkezik, a gyereknek címezve, a szülőnek szánva: ideje abbahagyni a tévézést, felfedezni az élet egyéb rejtelmeit - mikor visszatérsz, mi itt leszünk.

Kérdés persze: miért kéne tévéznie a célcsoportnak? Nem kéne tévéznie. De ha már, akkor ilyet. A harminc körülinek viszont, aki én vagyok, a Bebe TV-t nézve olyan érzése támad, mintha gyerekágyban feküdne, s a fölötte vékony zsinóron lógó állatfigurákat libegtetnék a résnyire nyitott ablakon beszökő légáramlatok, és nem nagyon történne semmi más, csak a nyugalom. Hogy mi lenne, ha egy hétig a Híradók, de legalábbis az interaktív telefonos rettenetek helyett csak a Bebe TV-t adnák a hírcsatornák is, hogy az elviselhetetlenül moralizáló Mónika-show-ról, esetleg az RTL-en mostanában menőnek számító elsötétített képernyőről ne is szóljunk? Az lenne csak a rilkei "du musst dein Leben ändern"-nek való megfelelés: úgy megváltozna éltünk, hogy csak néznénk. Ráadásul a Bebe TV kétszer pszichedelikusabb, mint a Pink Floyd-feldolgozásokat elővezető Postás Józsi: vegyük csak a kéklő tenger mélyén velünk szembeúszó mosolygós békát vagy még inkább a bamba tehenet, a pislogó kiscicát...

De ki eteti a kacsát? Merthogy reklám az nincs a Bebe TV-n. Talán a nemzetközi tévékartell (úgy is mint drogmaffia) találta ki az egészet, hogy a kölykök idejekorán rákattanjanak a dobozra. Vagy ezt is a zsidók csinálták, hogy elbutuljunk, mire elérjük a nagycsoportos kort, és könynyebb legyen leigázni minket. Mindkettőt hallottam már. Meg hogy a Bebének semmi haszna nincs, nem tanul belőle a kissrác. Pedig de. Mozgást, irányokat, várost, színeket, hangokat. Meg életet. Az ecsettől például, hogy nem elég megrajzolni, amit szeretnénk - mikor már megvan, vigyázni is kell rá. Hogy nem lehet a végtelenségig újra és újra próbálkozni. Mert egyszer csak elfogy a festék, aztán jön a kacsa, és bukfencezni kezd.