A cím Virginia Woolf naplójából meríttetett. Áradó képek, látszólag össze nem függő emlékcserepek, gondolatreszelékek, amint összeállnak szeszélyes állapotrajzzá. Félkörben székek. A nézőknek. Nem tömegeknek. Néhánynak, elvetemült színházbolond nézőnek csupán. A szoba Monoriék újabb színházi őrületének megfelelően berendezett, vagy összerendetlenkedett. Ez nem a közismert „szegény színház”. Ez nyomorszínház. Nyomori Lili volt gúnyneve. Mára semmi bántó benne. Találó név. A cég reklámja. Zöld mezőben áll egy fejedelmi asszony és nyomorog. Oly mélyen megéli létezését, hogy meghúzza magát a legkisebb térfogatra, csak a legszükségesebb gesztusokra, alig hallható beszédre szorítkozik, tisztán artikulálja gondolatait, de lecsavartan, mintha nem is a nagyérdemű előtt, csak önmagának fejtené ki gondolatait. Akit látunk egy görög királynő. Egy Klütaimnésztra. Proli királyi asszony. Uralkodónő.

Megborotválja társát. Támadóan birtokba veszi a nagyúrian magát kiszolgáltatót. Jut szappanhab szemébe, orrlikába is. Hüvelyéből kivont handzsár a beretva. Ott van a rendet tevő tisztogatási gesztusban a lehetősége, hogy egyetlen mozdulattal lemetszi nyakáról a fejét, s így véget ér hosszas egymáshoz láncoltságuk. Nyakán a megélezett fegyverrel szakavatottan végzi rendszeres házimunkáját. Csupán a szolgálat gyöngédségével teszi, de amint tárgyszerűen elcsavarja a kés útjából a férfi orrát, brutálisan tárgyszerű. Ki az alávetett kettejükből? A szolgáló vagy a kiszolgált? Hétköznapi cselekvések. Tízezredszerre megismételt szertartásos mozdulatok.

Semmi gyengédség. A kötelesség száraz gépies ismétlődése. Enyhítő mosoly egy csepp sem. Komor szeretetlenség. Mégis eltéphetetlen összetartozás. Lopva egymás szemmel tartása, szigorú egymásra figyelés. Uralkodik a férfin, vagy szolgálja?

A rumlisra rendezett terembe léptünkkor a szemközti falnál, a nézőnek háttal, Székely B. Laca áll füles sapkában és körülrajzolja magát hossza, körülményesen. Összpontosítva igyekszik kijelölni a világban betöltött térfogatát. Minél több a falon a rovás, annál kivehetetlenebb, formátlanabb a rajz. Nem is emberi térkép, sem körvonal: zavaros kriksz-krakszok. Cseppfolyós személyiség. Kiszolgáltatott a körülményeknek. A helyzetektől kap profilt. Újabb helyzetektől átalakul. Amikor hódítani indul. Bekebelezni új terülteket, nem saját akaratát működteti, Lady Macbethjének tesz eleget.

Az előadás Puskin, Virginia Woolf, Szergej Eizenstein, Vszevolod Mejerhold írásainak felhasználásával készült- írják, de amennyiben James Joyce-ra, Janikovszky Évára, Albert Einsteinre, valamint Végh Antalra hivatkoznának, semmi ellenvetésünk nem támaszthatnánk. Azokat ugyanúgy nem ismernénk föl, ahogy elmúlt produkcióik felhasznált irodalmát. Az elhangzott irodalmi részletek a nézőknek nem fontosak. Csak az előadóknak sorvezető. Egy-egy szó, a folyamatból kiszakadó mondat eligazíthatja a nézőt, vagy a megfelelő képzettársítás irányába löki.

Fellép Pekka, a fehér finn kakas. Parádésan hatalmas jószág. Járkál, kukoricát csipeget, szemez a nézőkkel, ürít, és rendkívül erős a szaga, nem csak a jelenléte. Varázsszerűvé teszi a játékhoz. A kakas önálló résztvevője az előadásnak. Szemem se rebbenne, ha elkezdene Virginia Woolf szövegeket kukorékolni. Amikor elfogják, hogy ketrecbe zárják, Puskini pátosszal rikoltja világgá méltatlankodását.

Negyedik szereplő Kisorosziból Újlaki Béla. Ingujjban, sámlin görnyedve. Ő olvas fel Virginia Woolf szürrealista regényéből. Mukkot nem érteni hebefrén hapacsolásából. Amint azonban a könyvbe meríti tekintetét, világító szemmel és glóriás homlokkal követi a szöveget. Némán ott ég szemében az irodalom. Várja, mikor kerül sorra Woolf-tolmácsolásával. Hallgatása beszédesebb zátonyra futó szövegmondásánál. Szöveg helyett emberi lényével sugárzik. Összpontosított figyelmével fontos résztvevője az estének. Mindhárman természetes közegnek fogadják el a szürrealista fejtetőre állított világot.

A feje tetején álló, magát remekül érző hazai színi világ nem veszi tudomásul a két nagy színész foggal-körömmel végzett valódi munkáját egy színészi nyelvrendszer kidolgozásán. Ők a harmadlagos újdonságokat támogatják. Fejet hajtanak ódivatú újítások és blöff-parádék előtt. Lelkük rajta.