Ifi Géniuszok a depresszió ellen

Népszabadság - Reviczky Zsolt

Eső és választások. Ez a két erőteljes téma kísérte a vasárnapot. Az időjárást már lassan megszokják a POSZT-olók, havazáson kívül gyakorlatilag már minden volt. Bárhová ült az ember (söröző, étterem), a választások kimenetét latolgatta a szakma. Erre az eredményre azért senki sem számított.

Míg a szombati versenyelőadások (Hamlet, Kasimir és Karoline) meglehetősen visszafogott tetszést arattak, a Leonce és Léna, valamint a fent említett, Ascher Tamás rendezte Jógyerekek képeskönyve annál nagyobbat. Ez utóbbi azok közé tartozott, amelyet sokan már láttak a Művészetek Palotájában vagy az Örkényben, de annyira jó a szövege (Parti Nagy-fordítás) és olyan kiválóak a színészek, hogy többen repetáztak. Az éjszakában, kupicákat és boros poharat szorongató fesztiválozók gyakran ismételgették egyik épületes mondatát: "Egy élet végén a hal áll."

A depresszió ellen javallt a főiskolások és egyetemisták munkáit bemutató Ifi Géniusz az Aulában című programsorozat megtekintése. Különösen a Fekete doboz és tésztahíd elnevezésű a Bázis Galériában, amely a budapesti műegyetem és a pécsi műszaki kar koprodukciója. A pestiek alkotóhétre kapták a feladatot, kreáljanak formákat tésztából. A műszaki tanszéken nincs megszabva, cérnametélt vagy penne legyen az alap, és itt csak az esztétika számít, meg az, hogy elbírjon egy minimális súlyt. (Az építészek már régóta spagettiből raknak össze olyan hídmaketteket, amelyeknek nagy terhet kell elbírniuk.) Betonszerűre ragasztott tarhonya-híd tűnik most a legizgalmasabbnak. Bámulom az alkotók türelmét, akárcsak azokét, akik 12 kiló tollszár-tésztát illesztettek össze. A zsűri pedig vizsgálgatta, melyik a legkönnyebb, a legötletesebb. A legegyszerűbb. Díjnyertes lett egy összesen tíz dekás variáció meg a sült metéltből készült kocka is.

Pillantás a tésztahídra
Népszabadság - Reviczky Zsolt Ha átsétálunk a fesztivál új klubkertjébe, a Civil Közösségek Házába, érdemes megnézni a Kaposvári Egyetem végzős látványtervezőinek kiállítását. Brecht darabokhoz készítettek terveket, és annyira profi az egész tárlat, hogy minden hallgatóról konkrét információs lap is található.

Nem úgy a Művészetek Házában, a színházi mesterséget bemutató cipész tárlaton. (Ez már nem az Ifi Géniuszok programja.) „Kihagyott lehetőség” – gondolom, hiszen igazán jópofa színpadi topánkákat, bő szárú galléros vadászcsizmákat, extrém lábbeliket hoztak ide. Még egyikről, másikról meg is tudjuk, hogy éppen Tolnay Klárinak készült, Szakácsi Sándornak vagy mondjuk Soltész Bözsének. De hogy ki vagy kik az alkotók, azt homály fedi, és hogy milyen előadásokhoz készültek ezek a darabok, azt is csak hellyel-közzel tudtuk kikövetkeztetni. Valami hasonló hiányom volt Justin Júlia textil- és jelmeztervező kiállításán is: érdekes kosztümök, kissé túlnagyított fotók és minimális információ.

Kapcsolódó cikkek: Simogasson színészeket! | A fődíjas Csoda | A világot jelentő Kisvárdán | Szörprájzparti és rémvarieté | ElIndult a világot jelentő Deszka