Bozsik Yvette

Népszabadság - Kurucz Árpád

A Hálózatba Kötve II. konferencia kezdetén a szervező, Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője vázolta az előzményeket: 2011 márciusában a Parlamentben, Karácsony Gergely LMP-s képviselő kérdésére, Szőcs Géza államtitkár először említi Bozsik és akkor még Markó Iván nevét a Trafóval kapcsoltban. Bozsik tagadja, hogy terve lenne az intézménnyel, azt állítja, hogy születendő kisfiával kíván foglalkozni. Később mégis beadja pályázatát. Majd a Független Előadóművészek Szövetsége az újrapályázó Szabó Györggyel együtt nyílt vitára hívja, amit nem vállal. Az első Hálózatba Kötve konferencián sem vesz részt, nevében menedzsere, Szemán Béla megígéri, hogy pár napon belül nyilvánossá teszik Bozsik pályázatát, amire végül csak a döntést követően kerül sor. Február 8-án Bozsik sérelmezi a Hálózatba Kötve II. konferenciára való meghívásának nyilvános útját, ezért a szervezők tematikus kérdéscsokrot állítanak össze számára, megkönnyítendő az előzetes felkészülést. Kevéssel az esemény előtt Bozsik levélben jelenti be, hogy bár egyetért a szakmai nyilvánosság igényével, annak bevonására ő kívánja megválasztani a megfelelő időpontot.

A nyilvánosság kérdésének fontosságát Bozsikhoz hasonlóan szinte minden előadó kiemelte, ellenkező értelemben: többnyire a hiányából adódó legitimációs deficit kapcsán. Azt első felszólaló, György Péter esztéta hangsúlyozta: Magyarországon példa nélkülinek tartja, hogy egy döntést követően végre megszülessen róla a nyílt párbeszéd.

Megint mások azt sugallták, hogy a konferencia szakmailag illegitim. A Magyar Táncművészek Szövetségének alelnöke, Mihályi Gábor felolvasta korábban kiadott nyilatkozatukat, amelyben szervezetileg álltak ki Bozsik mellett, majd hangsúlyozta, hogy megérti a művészt, aki maga szeretné megválasztani azt a pillanatot, amikor a nyilvánossághoz fordul. „Ez az időpont pedig teljes bizonyossággal megállapítható, hogy nem most van” – zárta előadását Mihályi, aki Bozsik nélkül értelmetlennek látta a továbbiakban a pályázat értelmezését, ezért távozott a helyszínről.

A fórumot eredendően az a szándék hívta életre, hogy a civilek aktív módon rákérdezhessenek a közpénzek elosztásának módjára. Az OSI művészeti és kulturális programigazgató-helyettese, Gáspár Máté művészeti menedzser, aki már korábban is rendszeresen a pályáztatás átláthatóvá tétele mellett kardoskodott, előadását a német demokrácia egyik alapelvével kezdte, miszerint a vezetők érdemek szerinti kiválasztásában a rátermettség és a transzparencia fogalmai az elsődlegesek. Ezt a rátermettséget pedig a Kossuth-díjas Bozsik előadó-művészeti érdemei nem biztosítják, vagyis, állítja Gáspár, számítania kell rá, hogy kérdések érhetik a maga támasztotta rendszerben. Hogy Bozsik előadó-művészeti érdemei mennyire kevéssé függenek össze a Trafó menedzseri munkakörével, azt jól szemléltette Inkei Péter, a Budapesti Kulturális Obszervatórium igazgatójának hasonlata: ha a Sziget fővárosi tulajdonban lenne, bármikor felmerülhetne, hogy miért nem Lovasi vezeti. Abban az előadók egyetértettek, hogy Szabó György leváltható, de utódjának vezetői tapasztalattal és egy működőképes szakmai tervvel kellene rendelkeznie.

E menedzseri tapasztalat és szakmai terv hiányát látta az előadók többsége kirajzolódni Bozsik pályázatóból. György Péter a Trafó Galéria kvázi eltörlését tarja a pályázat egyik legkockázatosabb lépésének. Egyetértettek Mélyi József művészettörténésszel abban, hogy a Galéria a Magyarországon elérhető maximumon működik. Így beszüntetése nagy felelősség, György szerint legalábbis bátorság, amit részéről csak az avantgarde művészeknél díjaz, nem pedig az avantgarde intézmények fenntartóinál. A felelőtlenséget hangsúlyozták más előadók is a pályázat szinte valamennyi pontján. Fuchs Lívia tánctörténész kiemelte, hogy a mostantól preferált magyar táncművészek és partnerintézmények közül csak azok kerültek be a pályázatba, akikhez/amelyekhez Bozsiknak személyes alkotói pályáján köze volt; hiányoznak viszont azok a kapcsolatok, amelyekkel karrierje során nem találkozott. A magyar társulatok külföldi népszerűsítését egyetlen, kiemelten az Edinburgh Fringe-zsel foglalkozó alapítvánnyal kívánja ellátni. A pályázó érvelésére  jellemző még a sérelempolitika, vagyis a Trafóból eddig kiszorult táncalkotók tömörítése, valamint az az ellentmondás, hogy miközben elítéli a Trafó szerinte divat meghatározta ízlésvilágát, a nemzetközi tánctársulatok közül egyetlen új nevet sem írt a pályázatába. Azt is nehéz megválaszolni, tette hozzá Szemerey Samu urbanista, hogy amennyiben a napi huszonnégy órában üzemelő Trafó profilja nem változik, hogyan és hol működhet majd a házban két rezidens társulat, közülük az egyik Bozsiké. Egzisztenciális félelemből először vonakodott elfogadni a konferencia-szereplést Juhász Kata koreográfus, aki további kérdéseket vetett fel arról, hogy melyek volnának a Trafóból hiányzó kockázatos előadások és a színvonalas, gyerekeknek szóló munkák, végül megkérdezte, hogy Bozsik a Trafó melyik terében szeretné elhelyezni a játszóházat. A szófiai Red House Center for Culture and Debate alapító-igazgatója, Dessy Gavrilova értetlenségét fejezte ki afölött, hogy a táncban a pályázat minél szélesebb kört fogadna be, míg zenében csak a legjobbakat.

A nyertes pályázat védelmében igen kevés konkrétum hangzott el. Az egyik diskurzus szerint nem is magával a pályázattal kell foglalkozni; Bozsik személyisége, művészeti pályája beszél helyette. Ezért jegyezte meg Pándi Balázs zenész és koncertszervező, hogy ő például szívesen megnézné, ahogyan Szabó György kulturális menedzser táncol, de nem közpénzből. Ami magát a pályázatot illeti, a nyertes pályázatot ajánló Magács László azt a szándékot dicsérte, hogy a Trafó mostantól sok pályakezdőnek biztosítana bemutatkozási lehetőséget, egyúttal megtartva korábbi közvetítő szerepét Európa felé. Ezzel szemben György Péter szerint a két funkció összeegyeztetése nem lehetséges, de amennyiben csak néhány pályakezdő befogadásáról beszélünk, azt a Trafó korábban is missziójának tekintette: ezért működtette az Inspiráció elnevezésű programot.

A Trafó - Kortárs Művészetek Háza, mint Szabó György elmondta, mostanra érett be, idén három koprodukció készül a Wienerfestwochennel. Ezt szakítja meg most egyetlen művészeti ág puccsa egy mostanáig sokkal kiterjedtebb profilú intézményben. A döntések indoklásának igényével kapcsolatban Pándi Balázs még kiemelte, hogy vonatkozó témában írt cikkét (Esik a hó, fingik a ló) több tízezren olvasták, mégsem érkezett rá válasz sem Bozsiktól, sem a döntnököktől. Ezzel szemben a konferencia előadói azt vallják, hogy jogos elvárás a kártyák kiterítése, majd a döntést követő indoklás, tehát egy nyílt szakmai fórum, ahol lehetőség nyílhat a konferencián felvillantottakhoz hasonló ellentmondások tisztázására. Annál is inkább, mert az eddigi teljesítményéhez méltó hazai kulturális szakmai ajánlatokkal egyelőre nem rendelkező Szabó György maga is drukkol Bozsik Yvettnek. Inkább, mintsem hogy elsorvadjon a Trafó.