Összeért a híd
A Marx (ma Nyugati) tér a hetvenes évek végén már nem bírta átereszteni a Nagykörút és a keresztező utak forgalmát, és mert a gyalogos aluljáró régóta megvolt, úgy határoztak, nem a föld alatt, hanem egy felüljárón viszik át az autókat a Váci útról a Bajcsy-Zsilinszky útra. Ugyanúgy, ahogy 1969 óta a Baross téren a Rottenbiller utcából a Fiumei útra. Az építkezés viszonylag jó haladt, amíg be nem következett a malőr.
A korabeli újságok a tervezők és építők hibáját emlegették, Pesten pedig hajmeresztő feltételezések terjedtek. Például, hogy más tengerszint feletti magasságból indultak ki az egyik, másból a másik oldal építői. Hogy az egyik oldalon magyar, a másikon orosz munkások dolgoztak, vagy hogy az egyik oldalon kevesebb anyagot loptak el, mint a másikon. (Pedig Megyesi Gusztáv kollégától tudjuk, hogy csak útból lehet lopni, hídból nem, a hídanyag eltulajdonítóit az építőmunkások is megvetik és kiközösítik.)
A hidat tervező Wellner Péter azonban egészen másként mesélte, és három évvel később a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete is neki adott igazat. Igaz, azt felrótta neki, hogy nem vetette be minden szakmai tekintélyét a hibás döntéseket hozó politikusok megfékezésére. (Mintha arra lett volna esély akkoriban…)
Szóval az úgy volt, hogy a hidat úgynevezett szabadszereléses technikával építették. Amennyire megértettem, ezt úgy kell elképzelni, hogy az egészet elkészítették egy másik helyen. Vagyis rendben kész volt már egyszer, a betonelemek simán illeszkedtek egymáshoz. Azután egyenként kiemelték őket a helyükről, átszállították a Marx térre, és beépítették, ahová kellett. Ahol két rész összeért, ragasztóval összetapasztották, hogy teljesen homogén legyen, és megtartsa formáját, amíg a következő elemet is hozzá nem illesztik.
A ragasztónak a végső összetartásban nincs szerepe, de amikor a szilárdságot biztosító acélkábeleket meghúzzák, a ragasztás biztosítja, hogy az elemek ne csúszhassanak szét.
A város akkori vezetői azonban minél előbb fel akarták avatni a felüljárót, az építők ezért nem várták meg a ragasztó megkötését, a kábelhúzáskor az elemek alul szétnyíltak.
Wellner szerint nem is igaz, hogy nem ért össze a két oldal, csakhogy a deformált alak miatt mégiscsak ki kellett emelni az utolsó négy elemet, azután újra visszaépítették őket, most már úgy, ahogy eredetileg kellett volna.
Harminckét éve áll a felüljáró a téren, kocsik milliói hajtottak rajta át, eléggé jól bírja a gyűrődést. Kecses ívében szívesen gyönyörködném másutt. Itt szerintem megbontja a tér harmóniáját, sok szögből zavaró látvány az osztrák August de Serres és a francia Gustave Eiffel (a párizsi torony későbbi építője) cége tervezte Nyugati pályaudvar épülete előtt.
Wellner Péter különben 1978-ban egy építészcsoport tagjaként Állami Díjat (a mai Széchenyi-díj elődjét) kapott munkásságáért. Egyik tervezője volt a 2007-ben elkészült kőröshegyi völgyhídnak.
