A Napló 3. kötete az 1967-től 1977-ig tartó időszakot fogja át, a halálát megelőző évben fejezte be az írását. A harmadik kötet borítója is más, az első kettőn a felesége, Ortutay Zsuzsa táncos látható, a harmadik kötet borítójáról a szerző öltönyösen, megtört, szigorú tekintettel néz az olvasóra utalván az egyik bejegyzésre: "nem fecséreltem-e el a tehetségemet a napi politikai küzdelmekre?".

A néprajzért, tanítványaiért, munkatársaiért mindent megtett - jegyezte meg Paládi-Kovács Attila etnográfus, muzeológus. Elmondta, hogy az ELTE néprajzi tanszékén hivatalossá tette 1967-től a néprajzi kutatócsoportot, de előtte négy éven át rendszeresen összejött tanítványaival a saját lakásán. 1969-től a kutatócsoport önálló akadémiai intézet lett, és fölköltözött a Várba. Ortutay Gyula ezentúl minden ügyét, levelezését onnan intézte.

Paládi-Kovács Attila akkor az intézet tudományos titkára volt. Visszaemlékezése szerint Ortutay atyaian bánt beosztottaival, ő volt a "pater familias". Amikor bement az intézetbe, öltönyét levette, kényelmes nadrágot és bőrrel foltozott, laza pulóvert vett föl. Rengeteget dolgozott, szakmailag is pezsgő élet jellemezte az intézetet. Programokat készített, ezek között szerepelt a szabadtéri néprajzi múzeum fölállítása, az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény, a néprajzi lexikon megalkotása. Munkásságával megalapozta a néprajz struktúráját - mondta el Paládi-Kovács Attila.

Ortutay Gyula az 1970-es évek vége felé úgy érezte, hogy politikailag félreállították. Ungváry Krisztián történész megjegyezte, hogy Ortutay írásaiból a kádári politika elképesztő mikrokozmosza tűnik elő. 1956 után Ortutay mint a Hazafias Népfront főtitkára társutas funkciót kapott, a legbelső körökbe azonban nem kerülhetett. Ott ült ugyan Aczél György mellett, de csak látszólag volt bennfentes. A zsarnokság sok kis köre működött, s ezek a körök kijátszották egymást - hangsúlyozta a történész.

Az 1968-as csehszlovákiai eseményekkel összefüggésben Ortutay Dubceket megváltónak tartotta, és elítélte a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását - olvasható a Naplóban. Ungváry Krisztián szerint Ortutay reakciója a társadalmi skizofrénia része: tudta, hogy a rendszer nem jó, strukturális problémákkal küzd, reformálhatatlan, mégis elfogadta.

Ortutay igyekezett széles körben tájékozódni: jóban volt a néprajzos Dobi Istvánnal, a paraszti származású államfővel, és hírforrásai voltak a régi kisgazdák mint Bognár József közgazdász, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója és Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója, akiről azt írta: "Tudom, hogy jelent rólam, de legalább szeret".

A néprajztudós fia, Tamás hozzátette: besúgó volt a család házvezetőnője, "poloskák" voltak elrejtve a lakásban és "Öcsi", Ortutay sofőrje azt mondta: "Ne félj, apádról csak jót jelentek!".

Paládi-Kovács Attila megjegyezte, hogy Ortutay Gyula megteremtette a magyar néprajzi kutatások külföldi kapcsolatrendszerét is, például újító módon nemzetközi finnugor kongresszust szervezett Budapestre.

A Napló 3. 1977-ben véget ér. A tudós utolsó hónapjairól fia elmondta: Ortutay Gyula "meglógott" a kórházból és fölment az intézetbe. Ott arra kérte munkatársát, Erdélyi Zsuzsannát, aki a népi vallási énekeket, mondókákat, hagyományokat kutatta, hogy "siratóasszonyaiddal imádkozzatok értem".

Kapcsolódó cikkek: A magyar gyomor | Elhunyt G. Szabó Judit | Márai-morzsák fiataloknak... | Legyen unalmas, jelentéktelen, hibáktól hemzsegő! | Lottón nyert irodalom