- A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA), amelynek Ön az ügyvezető elnöke, eddig alig szólalt meg, leszámítva, hogy az MMA alaptörvénybe szavazása után a SZIMA akkori elnökével, Dobszay Lászlóval együtt ön is lemondott, de újraválasztották. Két napja pedig megvédték Konrád Györgyöt az MMA elnökének a magyar kultúrából őt kirekesztő nyilatkozata ellen. Miért nem tiltakoznak a méltánytalan kormányzati intézkedések ellen is?

- Mi akadémiaként működünk, nehéz politikai állásfoglalást hoznunk. Mióta Kosáry Domokos MTA-elnök restitúciós célzattal életre hívta, majd az Akadémia közgyűlése megalapította a SZIMA-t, ­alapfilozófiánk, hogy lefedjük a magyar művészeti élet teljességét, sokszínűségét. Tagjaink között van Kertész Imre éppúgy, mint Jókai Anna. Képtelenség olyan politikai vagy ideológiai álláspontot megfogalmazni, amely minden tagunknak megfelel. Az is bonyolítja a dolgot, hogy a SZIMA soha nem is akart olyan jogosítványokkal bírni, mint amilyenekkel most az MMA-t fölruházzák. Hadd idézzem Domokos Mátyást, a SZIMA első ügyvezető elnökét, aki 1992-ben írt levelet Gyurkovics Tibornak, aki előzőleg megkereste őt az MMA részéről, együttműködést ajánlva: „A SZIMA-nak nincs hatalma, közhatalomra semmilyen formában nem törekszik, mert azt reméljük, hogy éppen ebben van, ebben lehet az ereje és vonzereje, s tekintélyének forrása csak az általa végzett szellemi tevékenység minősége lehet”. Ehhez képest az MMA kezdettől közhatalmi jogosítványokra tört. Makovecz ­Imre 1993-ban a Magyar Nemzetben nyilatkozta: „Azt szeretnénk, ha a Magyar Művészeti Akadémia olyan közjogi méltóság lenne, amelyiknek módja van a magyar egyetemeken, iskolákban folyó oktatást befolyásolni”. Jelentősen ­eltér ­tehát a két akadémia ­önmeghatározása, mint ahogy keletkezésének körülményei is különbözőek, hiszen az MMA-t már 1991 végén politikai szándék hozta létre.

- Amely kezdettől törvényi fölhatalmazást kívánt.

- Igen, ezt bizonyítja, hogy Antall József miniszterelnök 1993-ban Kosárytól kérte, hogy az MMA-t foglalják a készülő akadémiai törvénybe. Kosáry válaszlevelében, utalva arra, hogy az MMA puccsszerű alapításával megpróbálták kisajátítani az MTA kezdeményezését a Széchenyi Akadémiára, ezt írja: „Értesüléseink szerint ebben nem kis része volt a Művelődési Minisztérium olyan tisztviselőinek, akik korábbi marxista–leninista neveltetésüktől nehezen szabadulva mindenképpen saját elképzeléseiket szeretnék a kulturális és művészeti életre ráerőszakolni”. Végül a ­SZIMA mint az MTA társult szervezete azért nem lett nevesítve az akadémiai törvényben – és nem az alkotmányban! –, hogy az MMA-t se kelljen belevenni.

- Közbevetőleg: az Antall–Kosáry levélváltáskor Fekete György, az MMA mai elnöke helyettes államtitkárként felelt a kultúráért. Milyen juttatásban részesülnek a SZIMA tagjai?

- Semmilyen juttatásban. Nem is tartanám helyesnek, hogy juttatást kapjunk, soha nem fogalmazódott meg ilyen igény. Az európai tudományos világ krémjét összegyűjtő Academia Europaeában például tagdíjat kell fizetni…

- Ehhez képest az MMA-tagok jövőre havi 150 ezer forintos életjáradékot kapnak, az MMA-elnök miniszteri, a főtitkár pedig közigazgatási államtitkári fizetést élvez.

- Az adófizetők pénzéből. Miért is? Hozzátenném, a SZIMA idén az MTA-tól származó 12 millió 500 ezer forint költségvetésből működik. Ez nagyjából annyi, amennyit kezdettől kap. Ebből fizetjük a főállású titkárt és a félállású adminisztrátort, kevés marad egyébre.

-Mégis, mire?

- Az elmúlt húsz évben 105 nyilvános székfoglaló előadást, kiállítást, vetítést tartottunk, és több mint nyolcvan egyéb programunk volt, egyebek között Bartók-emlékhangverseny Kurtág György-ősbemutatóval, szlovák–magyar művészeti rendezvény, de nemzetközi örökségvédelmi konferenciát is rendeztünk, ennek kötete is megjelent. Három éve Széchenyi-emlékesteket tartunk felkért előadókkal, idén Kornai János beszélt. Programjaink a magyar művészeti élet sokféleségét jelenítik meg. A szélesebb nyilvánossághoz azonban nehezen jutunk el. A SZIMA feladatainak teljesítéséhez sajnos – hazai szokás szerint – pénzt nem rendel a költségvetésünkről gondoskodó intézmény. Könyvkiadáshoz, rendezvényekhez külső szponzorokat kell keresnünk. Esetenként az MTA is támogatja ezeket.

- Hány SZIMA-tag van?

- Most 80 rendes és 10 tiszteleti, külföldi állampolgár tagunk van, a névsor, nem túlzás, rendkívüli. A SZIMA szakosztályaiban, amelyek nagyjából lefedik az alkotóművészeti területeket, pillanatnyilag 64 művész Kossuth-díjas, és a többiek is komoly hazai vagy nemzetközi elismerések birtokosai.

- Tegyük hozzá, az MMA tagságát most 200, később 250 főre bővítik. De van-e példa arra, hogy a kultúra közügyeiből részt vállalnak?

- Van. Én például többször vettem részt a Móricz Zsigmond-ösztöndíj kuratóriumában a SZIMA delegáltjaként, és különféle díjosztó grémiu­mokban részt vettek az egyes osztályok tagjai is – ha meghívták őket. Ilyen lehetőséget soha nem követeltünk magunknak. Az alaptörvény előkészítésekor sem azért harcoltunk, hogy a SZIMA-t is nevesítsék az MMA mellett, hanem azért, hogy egyáltalán ne legyen szó művészeti akadémiáról. Mert ez nem alaptörvénybe való. Ott azt kell kimondani, hogy a mindenkori kormány kötelessége biztosítani a művészi alkotás szabadságát.

- Többször fölmerült, tavaly Pálinkás József MTA-elnök is fölvetette, hogy a SZIMA és az MMA egyesüljön, egységes művészeti akadémia jöjjön létre.

- Ahogy Kosáry annak idején mondta, létre lehet hozni jól működő egyesületeket akár a legkiválóbb művészekkel és „akadémia” névvel, de Széchenyi Akadémiája csak egy van, és SZIMA is csak egy van. Az egyesületi formában működő MMA-ról nem kellett, hogy véleményünk legyen, de most, hogy kormányzati szerv lett, már sürgető szükségét érezzük, hogy a SZIMA-vezetőség állást foglaljon. Emiatt a közeljövőben összejövünk. Egyértelműen el kell majd mondani, hogy fölháborító, tűrhetetlen az a szemlélet, amelyet az MMA-nál hirdetnek, kirekesztő és most már rasszista kitétel is elhangzott. Egyfajta vallási fundamentalista és etnikai nacionalista követelmény fogalmazódik meg nemcsak az MMA-tagjává válás előfeltételeként, hanem a magyar művészet egészére ­vonatkozóan is. Ezeket is figyelembe véve nemhogy az összeolvadást, hanem a szervezeti együttműködést is elképzelhetetlennek tartom. Ha érkezne olyan fölkérés – amit szerencsére nem tartok valószínűnek –, hogy egyes testületekbe közösen delegáljunk tagokat, azt alaposan megvizsgálnánk. Semmiképpen sem fogjuk legitimálni az MMA szellemiségét és kiváltságait.

„Lefedjük a magyar művészeti élet teljességét”