Murányi András: Nézni is mazochizmus
Gyermekeim a hálószobába küldtek tévét nézni; mondjuk Madrid-meccs alatt ezt nem merik megtenni, de most a kilenc- és hatévesek minden rutinjával hajtottak el, hiszen Az ének iskolája nyilvánvalóan nem versenytársa az Eurovíziós Dalfesztiválnak, s tényleg. Az előbbiben legalább van valami báj, ott sertepertél előttünk a jövő celebje, aki kisvártatva színes magazinokban meséli el fogfehérítésének drámai pillanatait, az utóbbi meg valami felfoghatatlan hibrid, a Házibuli Attila című zenés dráma, a varrás közben megőrült divattervezők kreálta cuccok és a Rózsa György-féle Kapcsoltam tréfáinak irracionális kombója, a kultúrgiccs csimborasszója, hogy további képzavarokat ne is mondjak.
Mi a mazochizmus? Nem az, ha hagyod, hogy a szádba golyót rakva kikötözzenek a radiátorhoz és lasszóval csapkodjanak, hanem az, ha Eurovíziót nézel; például az alkohol szabadságáról szoknyákban és futballmezben tingli-tanglizó görög férfibandát, amelyet nívósabb falunapokon vasvillával kerget el a nép, aztán Anakin Skywalker-sztáljba csomagolt kappanhangú román áloperaénekest, aki vörös gumióvszer-installáció előtt folytat küzdelmet a szavazatokért, nem utolsósorban olyan nőt, már azt se tudom, honnan, akit művészileg eléget a szerelem, s ebből az alkalomból felemelkedik a színpadon, miközben virtuálisan meggyullad a villámoktól. Felléptek amúgy énekeseknek kinéző énekesek is, nem szabadulva az obligát diszkóritmustól és a pátosztól, csak éppen mindegyik dalnál azt lehetett érezni, hogy már hallottad valahol. S most, mindezek függvényében mondanám, hogy az lenne a legjobb, ha jól beszüntetnék ezt a híres performanszot – amelynek eddig legföljebb egy elementáris pillanata volt, jelesül, amikor az ABBA '74-ben berobbant a Waterloo című dallal –, csak akkor éppen nem volna igazam; mindenekelőtt azért nem, mert ezt az izét rengetegen nézik, így hányás közben alázatosan meg kell hajolni a kontinens akarata előtt.
S hát azért akadtak szép pillanatai is ennek a malmői szombat estének; speciel ByeAlex tizedik helye maga a mámor, hiszen ez a valószínűtlenül fura figura karrierje egyetlen szimplifikált, lazán elővezetett dalával bemutatott a komplett magyar könnyűzenének és a mindenre rágörcsölő celebvilágnak. Röhögjünk együtt, kedves olvasók, s gondoljunk arra, hány hazai bulvársztár fejtette ki abbéli véleményét az Eurovízió Dalfesztivál egyébként kétségkívül műsornak látszó MTV-s selejtezője után (A dal), hogy tudniillik mekkora lúzer ez a Bye Alex, akivel majd felmossák a padlót Svédbe'. Úgy fest, mehetünk a picsába az összes sztenderdizált négy negyedünkkel és a folyamatmenedzsment szintjén kezelt projektünkkel – lásd az elmúlt évek kísérletei –, az egyéniség ezek szerint akkor is jobban bejön, ha a produkció nem terjeszkedik tovább két akkordnál (se), továbbá a hülyegyerek-szemüvegen meg a gyerekcsináló sapkán.
Ez volt jó az Eurovízióban meg Gundel Takács Gábor, aki szokásos professzionális közvetítése alatt megengedett néhány finom poént, így a gyönyörű (lábú) fehérorosz művésznő dala végén, amikor is azt kérdezte: „Na, hogy tetszett... A nóta?” Egyebekben pedig jó tudni, hogy Szabó Zsófi színésznő, aki korábbi beszámolók szerint kisírt szemekkel bújt ágyba ByeAlex selejtezőbeli sikere miatt, ezúttal trendin gratulál a fiatalember teljesítményéhez. Felkészül: Rubint Réka és Schobert Norbert.
