A mennyezet ismét a régi kávéházat idézi az Írók boltjában

Népszabadság - Szabó Bernadett

Egy hete visszakaptunk valamit a budai Hadik kávéházból (bár utóbb megtudtuk, csak huszadikától látogatható), most meg az egykori, legendás Japánból tért vissza egy darabka (ahová már ma is be lehetett menni). Mint köztudott, ennek a régi, Andrássy úti kávéháznak a helyén az Írók Boltja működik már vagy ötven éve, amely kétségtelenül méltó utóda a hajdani művésztanyának, József Attila, Rejtő Jenő, Lechner Ödön, Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József, és sok más híresség törzshelyének.

A bolt mostanáig semmit sem mutatott a Japán egykori pazar belsőjéből, hiszen a háború után eltűntek a hely „japánságának" megtestesítői, a lepkékkel, madarakkal és virágokkal telepingált egzotikus majolikaburkolatok, s az artisztikus, szecessziós berendezés. Igaz, a könyvesek a kilencvenes évektől igyekeztek valamit visszalopni a kávéházi miliőből néhány asztallal, székkel. Le lehetett ülni: a régi Japánban érezni magunkat.

Nyár végén átalakítás kezdődött az Írók Boltjában, mivel műszakilag már majdnem tönkrement. Bizakodtunk, hogy majd nagy titkok bukkannak elő. A munkálatok közben azonban hiába kérdezősködtünk, alig lehetett megtudni, hogy előkerült-e valami: csak egy fénykép szivárgott ki egy legyező alakú díszről, amit az álmennyezet alatt találtak. Ráadásul kiderült, a műemlékvédelem nem is tudott a munkálatokról: a bolt elfelejtett az átalakításra engedélyt kérni, mert - mint mondják - nem gondolták, hogy kell. A helyiség többször volt már átépítve a háború óta, és semmi sem látszott már benne a régi kávéházból.

A bolt most valamivel kisebb és világosabb lett, helyreállt a régi, Japán-kori belmagasság, így lehetett építeni egy galériát - innen elérhető a felújított mennyezetdarab
Népszabadság - Szabó Bernadett Most viszont újra látszik. A megtalált motívumok alapján egy kisebb mennyezetdarabot rekonstruáltak. A helyreállított részlet jól mutatja, hogy a mennyezeti mezőket bambusznádat imitáló stukkók keretezték egykor, a párkányon pedig fogazott díszítés futott körbe, japán legyezőkkel. Üveglap alatt meghagytak egy stukkódarabot felújítatlan állapotában is, hogy valami érintetlen eredetit is láthassunk. Ennél több sajnos nincs. A csempedíszítésből még mutatóba sem került elő egy lap sem.

A bolt most valamivel kisebb és világosabb lett. Kicsit hidegebbek a fények, mint azelőtt, kicsit kevesebb a zug. A korábban hosszan hátranyúló Liszt Ferenc téri teremrész megrövidült. Helyreállt viszont a régi, Japán-kori belmagasság, így lehetett építeni egy galériát - épp e fölött található a felújított mennyezetdarab, mely akár meg is érinthető. De nem csak a múlt költözött föl a galériára, ott van a jelen is. A könyvesbolt „Üveggolyó" díjával kitüntetett írók gondolatait a szőnyegbe szőtte és a korlát üveglapján is megjelenítette a belsőépítész páros, Cselőtei Barbara és Cselőtei László. Látni engedték a födém hatalmas, szegecselt vasgerendáit is. A polcok anyagukban megújultak, formára azonban minden a régi, megszokott. Ahogy az egyik belsőépítész fogalmazott: a könyvek öltöztetik a teret. Tizennégyezer kötet és több mint kétszáz folyóirat. Valóságos dolgozószoba. Megmaradt a régi teázósarok is, de immár átlátszó „üvegszékekkel".

Megnyitóbeszédében Forgách András író fényes „sarkcsillagnak" nevezte a Liszt Ferenc tér sarkán megújult üzletet, Parti Nagy Lajos pedig azt köszönte meg a két boltvezetőnek, Balogh Editnek és Nagy Bernadettnek, valamint a „csapatnak", hogy átmentették ezt a helyet a kilencvenes éveken, amikor oly sok minden eltűnt ebből a városból. A dolgozók, akik néhány éve tulajdonosok is itt, a felújítás 40 millióját saját zsebükből és kölcsönből fizették.