Mikszáth tér 2. Első emelet. A gang végén nyíló bérlakásban ütött tábort a Maladype társulat. Itt játsszák egy tágas szoba sarkában Alfred Jarry nézőbosszantóját, kihívó diákzabolátlanságát. Ki ütközne meg a dráma híres első szaván - Jékely Zoltán leleményével: „szahar" -, amitől olyan nézőtéri zenebona támadt Párizsban 1896-ban, mint 66 évvel korábban Hugo: Hernani verses drámájában megbotránkoztatott, hogy emelkedett műben utcailag „vén hülyé"-nek nevezték az egyik spanyol mesehőst. Az Hernani-csatazaját az első sor okozta, Hugo ellenkezve a szabályokkal a második sorba átszakította az alexandrinus sormetszetét. Nem az előírást, az értelmet követte a „rejtekút lépcsői" elszavaltatásakor.

Az Übü kalákában készült a rennesi líceumban. Ötlet-közadakozással dühödten gúnyolták ki dagadt fizikatanárukat. Jarry meg Henri Morin írták meg a marionett játékot, az idősebb Charles Morin segítségével. Morinék padlásán adták elő 1888-ban A lengyelek címmel. Jarry utóbb kisajátította a diákcsínyt. Önállósította Übüt, a gyáva zsarnokot, az átlagpolgárt shakespearei és hugovictori szavallati dörgedelmek közé helyezetten.

Nem kell fölmondani Jarry drámaparódiájának minden viszontagságát. Magyarul először a színi főiskola Ódry gyakorlószínpadán címszerepben a diabolikus Linka Györggyel Bruck János rendezte meg (1967). Cenzorilag lesöpörték. A rendezőnövendék Londonban kötött ki. Tatabányán Éles Béla amatőrökkel, keményen átdolgozva, Pécset Aczél György óvó keze alatt Paál István 1987-ben követte, majd Zsámbéki a Katonában sikerre vitte 1984-ben. Mindeddig lázadó politikai tett volt az egyhangúvá hengerelt játékrenddel és a szabályozott közízléssel szembeszállóan. A nyitó szar szó lehiggadt. Megállapodott. Közbeszédek közkincse. Nem hökkent meg. Elcsúszik a fül mellett.

Semmi botrány. Nem fütyül a közönség. A néző esztétikai zúgolódása elmaradt. Illetlenségnek sem háborogták. A felforgató drámaszerűség kezes színházi báránnyá szelídült Balázs Zoltán keze alatt. Nem szekírozzák a nézőket „cselekvővé" tételük érdekében. Ellenkezőleg: a rémdráma elbájoló produkcióvá vált.

A szembe káromló szavak csillapulta után maradt Jarryban annyi esztétika nézővadítás, hogy érdemes szembesíteni a naturalista kacatokhoz kezesen odasimulókat az ízléspiszkáló 110 éves lőporos darabbal.

Följegyeztetett, hogy amikor Jarry ujját beledugva a Comédie tekintélyes tragikusának kezébe, kulcsként nyitotta ki partnerét, mintha az ajtó volna, a bemutatón vérig sértetten felállt Antoine, a földszagú naturalizmus atyamestere, tiltakozóan kivonult az előadásról.

A Mikszáth téri Übü nem politikai szabadosság. Sem a kanonizált esztétika elleni partizánkodás. A kötetlen képzelet, a színészi elhitető erő és a láncait levetett játékosság trónfoglalása.

Négy fickó játssza az előadást. Orosz Ákos egymaga Übü papa, a falánk kispolgári szörnyeteg. Nincs kasírozott műpocakja. Hozott hassal játszik félmeztelenül. Önállóan lebegő laza hájakkal, dereka körül elszabadulni kész hurkákkal. De szeme sandasága, félig hunyt szemhéjai alól kileskelődő mocskos figyelme, mindenre elszánt gyáva rosszindulattal megtestesít valami ismerőset, közelebb lévőt napjaikhoz, semmint Shakespeare Macbeth-jéhez. Bugrisláv szerepére Jarry egy hosszú hajú, szépséges 13 éves fiúcskát szedett fel. A szerepet Páll Zsolt alakítja nyolc másik figura mellett. Szájában időnként riasztó műfogsor tűnik föl. A többiek is szájukba lopnak arcukat elváltoztató fogsor-pótlást. Poszomány kapitányt ugyancsak nyolc másik szétválasztott szereppel együtt a belülről fölgyújtottan izzószemű Tompa Ádám ragyogja végig. Bajuszt lop orra alá. Mint könnyed pillangók verdesnek szárnyukkal orra alatt elszántságot, félelmet, piti heroizmust kifejezve. Szemérmetlen komolysággal végigélik a gyermeteg bohóctréfákat. Őszinték, akár a rennesi iskolások hajdanán. Könnyed artistaeleganciával, csupa olyannal bűvölik el a nézőket, amiket hivatalos színészek sosem tennének. Lendváczky Zoltán Übü mama transzvesztita szerepében szűk, fekete fűzőjét jobbról-balról hóna alá passzítja egyetlen éles mozdulattal. A továbbiakban sem elvékonyított hanggal, sem nem létező emlői igazgatásával nem kíván nőies lenni. Ártatlan kacérsággal néz, mint egy eszményi Ophélia.

Kikerülik valamennyi színészi közhelyhagyományt. Gyermekien derűsek. És földerítőek.

A terem sarkában csomagokba összekötött újságremittendák. Lépcsőzetesen emelkednek. Ezeken járnak, kelnek. Közepükben mély szakadék. Ebben áll Übü papa. A napi sajtóból letépnek maguknak kellékeket, befalják borjúcombként, letömik egymás torkán. A roppant idejét múlta napilap politikai összefüggésbe helyezi a színpadi történéseket. Hurkapálcikákkal harcolnak. Ragasztószalaggal erősítik fejükre a kellékeket. Vagy stift-ragasztóval erősítik egymásra a harci jeleket. A díszletet és az iskolai tornaruhákra emlékeztető jelmezeket Fátyol Kamilla tervezte. A szokott tervezési ötleteknél merészebb képzelettel.

„Jarry úgy öltözködött, mint egy cirkuszi bohóc, mesterkélt volt minden: főként beszédmódja, melyet az Argonauták versenyezve utánoztak; élesen tagolták a szótagokat, groteszk szavakat találtak ki, más kifejezéseket pedig elferdítettek, de egyedül csak Jarrynak sikerült ilyen színtelen, erőtlen, hangsúlytalan, kifejezéstelen hangon beszélnie" - írja le André Gide: A pénzhamisítók című regényében (Réz Pál fordításában).

Kapcsolódó cikkek: Az élet álom | MGP: Árvácska | A nap kritikája (MGP): Egy... két... há... | A nap kritikája (MGP): A mélabús szeretkező és a többiek | A nap kritikája (MGP): Színházi repríz Sajókazán