Nem kizárólag a nézők.

A színészek is.

Házi szerzői nincsenek a színházaknak. Kiszáradt a honi dráma. Háromszemélyes jól csúszókat játszanak (egy díszletben) egy kaptafára illesztetten. A színháznak elsődleges munkája mégis csak az volna, hogy az aznapi napot mutogassa. Annál inkább, mert a színészek a jelen bonyolult tükrözői - tövig benne élvén - ennek szakemberei. Megbízhatóbban tudósítanak mindennapjaikról, mint tudományos szavahihetősséggel értekeznek Oroszlánszívű Richárdról és koráról.

Új drámák híján sokasodnak a színházi rögtönzések. 2007-ben a színész Pelsőczy Réka iskolai dolgozatokból, álláshirdetésekből, kapcsolatkereső csettelésekből, innen-onnan összeollózott jókora anyagot. Kilenc színészt megnyert magának innen-onnan. Kapolcson bemutatták közös munkájuk eredményét. Akkora sikerrel, hogy most három évvel később a Kamrában megtarthatták utolsó előadásukat. Cseppet sem mondható, hogy a gyűjtés útján egybefegyelmezett társulat ráunt volna a rögtönzésnek ható légtornászi pontos kivitelű előadás játszásába, s még csak az érdeklődés sem apadt ki. Minden ülésnyi hely foglalt. Pótszékes ház. A díszlet egyben bútorzat és kellék. A rendező Pelsőczy valósította meg Cziegler Balázs segítségével. Óvodai kockák. Épülhet belőlük vár, széksor, televíziós készülék, tornaszer. Hat nő: Bodor Johanna (egyben balettmester is), Botos Éva, Fodor Annamária, Gáspár Anna, Sipos Vera, Szamosi Zsófia, három férfi: Bánki Gergely, Elek Ferenc, Vass György játsszák az ártatlan gyermetegtől, ábrándozó kamaszkoron át a beérettségig és az alkonyatig az emberi sorsokat. A kesze-kusza reményektől a beletörődésen át a végkifáradásig a mindennapi, középosztályi kálváriákat. Végeérhetetlenül peregnek elő a színpadon közhelyek. Banális vágyak. Panel-álmok. Közös használatban elkopott sóvárgások. A banalitásokból költészet izzik fel. A kilenc előadó a színész-rendező tapintatos uszítására legkedvesebb énjüket gombolják elő, kikotorják gyermeki lényük mélyéről csintalan játékos kedvüket, rejtegetett irigységüket, titkolt féltékenységeiket, egymást letromfolni vágyó versenyszellemüket, és a közös színpadi halálugráshoz szükséges bajtársiasságukat.

Szép játék Pelsőczyék színházi munkája. Színészi költészet. Pontos megfigyelések. Őszinteség. Kaján humor. Könnyed komolyság.

Kapcsolódó cikkek: A halhatatlan Sanyi manó | Az élet álom | MGP: Árvácska | MGP: Übü király | A nap kritikája (MGP): Egy... két... há...