MGP: A sárkányok melankóliája

Fékezetten csöppenő cselekvések sorozata A sárkányok melankóliája. Semmi mesebeliség. Semmi fantasztikum. Lassúdad, kitartott piszmogások. A francia Vivarium Studio alkotói hisznek a sárkányokban. Látják a sárkányokat. És láttatják velünk.

Sárkányoktól is kivívták/Egykoron az aranyalmát - /Almák még most is teremnek,/A sárkányok rég kivesztek - énekli egy ittas római kéjhölgy Az ember tragédiájában. A Philippe Quesne - vezényelte Vivarium Studio pesti vendégszereplésén a Trafó falig nyitott színpadán vattahólepte talaj lombtalan ágú erdei tisztás zsenge fácskái láthatók. A szabad téren fülig sáros személyautóban csipszet rágcsálnak zacskóból, sörös dobozokat bontogatnak a végleg elakadt utasok. Szól az autórádió. Hol hard rock, hol klasszikus zene. Szemüveges, farmeres lány jön: Isabelle Angotti. Segítene beindítani az elakadt kocsit, de nem tud. Füst tör ki a motorházból. Ködfelhő. Az autó mögé kötött fehér utánfutóból nyitott bőrmellényes, ugyancsak hosszú hajú fiúk kászálódnak elő. Banalitásokat beszélnek a francia színészek. Angolul. Kirámolják az utánfutót. Vizuális és auditív szerkezeteket hurcolnak. A falon hat paróka lóg. Nem skalpok. Álhajak. Minden az, aminek állítják.

A francia társulat produkciójának címe: A sárkányok melankóliája (La Mélancolie des dragons). Fékezetten csöppenő cselekvések sorozata. Semmi mesebeliség. Semmi fantasztikum. Lassúdad, kitartott piszmogások. Síléceket kötnek talpukra. Feltekerik bekötő szőnyegként az erdő havát. Majd visszatekerik. Idővel fölhasad a hó szőnyeg, villanyvezetékeket húznak alóla elő, összekapcsolják a konnektorokat, szélgép fú, műanyag dunyhákat puffasztanak föl, egy gépezet szappanhabot ereget, az erdei tisztás fölött hópelyhek szállongnak.

Az elakadt autó utasai tréfálkozó karikírozás nélkül, komor hivatástudattal magyarázzák a technikai csodákba egyre mélyebben elmerülő Isabellenek szerkezeteik rejtett tudását. A nézőkkel együtt egyre mélyebben merülünk a mindennapi szerkezetek és szerszámok rejtett képességeibe. Egy naturális valóság feszül neki az illúzióknak. Képzelet és realitás ejt zavarba. Melyik a valóság? A játéktér díszlete, amelyik havas erdei tisztást játszik? Vagy az autóból előcsomagolt, rendeltetésükkel ellentétesen működő gépezetek. A parókák maguktól lehullnak a falról. A felfújt műanyag hengerek meghízva merednek a játszók fölé. Mesés rémek. Sárkányok? Meglehet. Félelmetes félholt élőlények. Látjuk, hogy légzsákok. Hatalmas méretű ingásuk fenyegetően kiszorítja a békés kirándulókat.

Szárazjég teremtette füstpamatok borítják el a teret. Besötétedik. Belevesztünk a realitás helyett a fantasztikumba.
Zinn Atmane, Rodolphe Auté, Hermès, Sébastien Jacobs, Émilien Tessier, Tristan Varlot, Gaëtan Vourc'h és az Alice csoda országból az erdőbe került Isabelle Angotti száraz tárgyilagossággal hágja át a realitást és a csudák vékonyka határvonalát. Természetesnek fogják fel a fantasztikumot és a mesés elemnek a köznapi tárgyakat.
Philippe Quesne rendezése, színpadképe, mesekezelése elragadóan szemcsaló. A mindennapiban szellemszemekkel meglátja a költőit és a valószerűtlent. A záró vetítés - mintha köszönetet mondana Brueghel, Dürer, Goya és Antonin Artaud uraknak.

Quesne és játékosai hisznek a sárkányokban. Látják a sárkányokat. És láttatják velünk.

Cocteau az Eiffel-torony násznépe előszavában írja: „A tündérek sose jelennek meg tündéri helyeken. Ott láthatatlanul járkálnak. A halandóknak csak olyan helyeken jelenhetnek meg, ahol tartózkodásuk lehetetlennek látszik: konyhában, lépcsőházban, hálószobában."

 

 

 

Egy naturális valóság feszül neki az illúzióknak
A sárkányok melankóliája, trafó
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.