Magyarország, szeretlek!

Fotó - MTVA

A dalszöveg középszerű fantasy főcímzenéjét idézi, esetleg tudatmódosítók fokozott használatára utal, ám a garnitúra egyik fele hamar „Gabi, Gabi!” rigmusra vált, minek nyomán újra a kis magyar valóságban találjuk magunkat. Már csak azért is, mert a kiáltásokat Jakupcsek csapatkapitánynak címzik, aki együttesével országismeret témakörben rivalizál Csiszár Jenő gárdájával. Balogh Gábor olimpiai ezüstérmes miniszterelnöki tanácsadó éppúgy feltűnik a versenyzők között, ahogyan Puskás Peti előadó vagy Pikali Gerda színész.

Ha túljutunk a sokkoló, paprikás csirkét és paprikás szalámit, valamint magyaros főzőtanfolyamot érintő közléseken, akkor menten kiderül: az alapanyag (értsd: az ötlet) képernyőre érdemes. Azt már korábban konstatálhattuk: a közmédia úgynevezett átalakításának filozófiája egy kezdők számára írt edutainment-tankönyvön nyugszik. A kötet szimplifikált konklúziója (Szórakoztatva oktass!) úgy megtetszett a kreatívoknak, hogy műsorok sorát építették rá. Ennek köszönhetően vállalhatatlan, de legalább drága bohóctréfák sora jelent meg a köztévén.

Bár a témakörben született több ezer tanulmány átlapozására nem jutott idő a televízió-reform előtt, a Magyarország, szeretlek! a reményteljes próbálkozások egyike. A műsorban – ellentétben például a Gasztroangyal című attrakcióval – koncepció és gondolat is fellelhető. Mi több, olykor – teljesen váratlanul – még a humor is megjelenik a stúdióban.

Persze Csiszár idétlen, amerikaifutballistákat idéző mellkastapsos öröme, továbbá „A súgjunk valamit a szomszéd fülébe, azután várjuk izgatottan, hogy mi marad az eredeti szövegből a sor végére!” rezümével jellemezhető posztbölcsődei játék a felejtésre javasolt kategóriában kap helyet. Ellenben a költséges kulisszák között készülő vetélkedő már azzal feltűnést kelt a magyar médiasivatagban, hogy Szente Vajk, a kissé heves műsorvezető nem arról érdeklődik a játékosoknál: hányszor randizott VV Ági Összeesküvők Márta nénivel a nyíregyházi állatkerben, hanem például arról, ki rendezte a Kontroll című filmet. Alkalmilag Ákos Ilyenek voltunk című számát kell felismerni, máskor Máté Péter válogatáslemezének kínálatát illene felidézni. A 4-es villamos megállóinak felsorolása sem olyan egyszerű feladvány, ha figyelembe vesszük a főváros vezetőinek – alighanem kamaszkori traumáknak köszönhető –átnevezési lázát.

Ugyanakkor ahhoz, hogy a műsor igazán élvezhető, és a bulvárgiccstől megszabadított legyen, az illetékeseknek eminens érdekük néhány izraeli vízágyú kibérlése. Ha az eszközökkel sikerülne lehűteniük a részvevőket, akkor alighanem sokat javulna a produkció nívója. A játékosok egyike-másika ugyanis elsődleges feladatának a jókedv meg szeretet egyenlő sikongatás meg NB II-es futballbajnokság rangadójáról itt felejtett gólöröm egyenlet bizonyítását tartja.

Ami azért baj, mert így a fő üzenet esetleg annyira degradálódik: egy magyar is lehet boldog és jókedvű. Csakhogy ezt hozzávetőleg a nyereg alá rejtett marhalábszárral flangáló íjászzsenik kora óta tudjuk. Meglehet, azt nem, hogy ki rendezte a folyópartra telepített Nemzeti Színház első előadását, hogy kapott-e Kossuth- díjat Lovasi András, hogy ki az a Csák Ibolya meg az Eötvös József. S ha az illetékesek egyszer már felütötték azt az edu tainmenttankönyvet, akkor keressék meg benne azt a fejezetet, amely arról regél, mindezt – a filmes-zenés tartalom mellett – miként lehet nagy sűrűségben, megritkított idétlenkedés mellett a nézők elé önteni. Ha nem megy, akkor a casanovai ütemben gyártott, nemzeti sziruptól ragadós szerelmi vallomások sem segítenek. Akkor az úgynevezett néplélekben még Bukarest is lehet magyar falu.