A Bard College-on tanuló magyar fiatalok próba közben

Karl Rabe

A Zeneakadémia mintegy 800 növendékének csupán húsz külföldi ösztöndíjat tud felajánlani, de azok előtt, akik kint tanulnak, hamar kitárulnak a lehetőségek. Nem utolsósorban azért, mert a világon szinte egyedülálló, államilag támogatott alapfokú zenei képzésnek és a szintén ritka középfokú képzésnek köszönhetően a magyar zenész 18 éves korára gyakran felkészültebb, mint nyugati társai. És különösebb melldöngetés nélkül azt is megállapíthatjuk: hazánkban sok a zenei tehetség. Ez a tehetség viszont tőlünk nyugatra négy-ötször annyi fizetést ér, és főként a zenekari zenészekre sokkal több álláslehetőség is vár. Nem csoda tehát, hogy vonzó a külföld.

A kijutásra több lehetőség létezik. Van, aki rögtön külföldre pályázik, vagy meghívják. Sokan viszont már hazai hallgatóként, Erasmus-ösztöndíjjal utaznak ki, amely a zeneművészeti egyetemek esetében a többi intézménynél megszokottól eltérően működik. Mint Óhegyi Erzsébettől, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ösztöndíj- és doktori programjainak koordinátorától megtudtuk, a helyek számáról és a diákok pályázatairól jövőbeli tanáraik döntenek.

Az oktatók külföldi mesterkurzusaikon sokszor már előre kiválasztják, kit tanítanának szívesen, és az adminisztráció szinte csak formalitás. Ha lejárt az ösztöndíj, a tanárok abban is nagy segítséget nyújthatnak, hogy kint tartsák a tehetséges diákot. Az Erasmus-félév vagy félévek után azonban a kintlakás és tanulás költségei már a tanulót terhelik.

– Habár otthonról a legtöbben nem számíthatnak komoly támogatásra, valahogy megoldják. Ügyesek. Kint sokkal több a koncertlehetőség, és mivel jól képzettek, tehetségesek, könnyen találnak munkát. Ráadásul Nyugat-Európában már lassan nem is drágább az élet, mint itthon, a tandíjak pedig Németországban vagy Finnországban alacsonyabbak, mint nálunk – magyarázza Óhegyi Erzsébet.

A zeneakadémiai diplomát viszont csak nagyon kevesen hagyják veszni, a legtöbben a kintivel párhuzamosan a hazai papírt is megszerzik, ugyanis a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemnek még az Egyesült Államokban is igen jó híre van.

És hogy hova mennek szívesen a magyarok? Közelsége és presztízse miatt Ausztria, illetve Bécs nagy favorit, de az egész német nyelvterület – Berlin, München – népszerű. Ez sem véletlen, ugyanis az idősebb zenészgeneráció elsősorban németül beszél, és közülük sokan kinn tanítanak, sőt a zenekarokban is rengeteg a magyar.

Sokan tanulnak még Londonban, a Royal Academy of Musicon, a leghíresebb angliai akadémián. Oda valamivel nehezebb kijutni, mert cserediákokat csak akkor fogadnak, ha az adott évben kiutazó is van, de Magyarországra nem vágynak tömegesen az angolok.

Az Egyesült Államokban is akadnak bőven hazánk fiai, a nagy utazáshoz azonban nagyobb elszántság is kell, ugyanis a tandíjak hatalmas költsége miatt már az is nagy eredmény, ha legalább az oktatást fedezi az ösztöndíj. De több híres amerikai egyetemnek – köztük például a Juilliard Schoolnak – így is van magyar tanulója.

Az Egyesült Államokban a Bard College-on 2005 óta működő Music Conservatoryban jelenleg tíz magyar tanul. Az intézet nem véletlenül népszerű: a támogatóknak köszönhetően teljes ellátást is fedező ösztöndíj várja a magyarokat, a kétszakos – a zene mellett egy tudományos diplomát is adó – képzésen. A kint tanulók élnek is a lehetőségekkel: Kántor Adrienn fuvolista például a tanulmányai mellett sikerrel pályázott a nagy hírű New York vonószenekari szemináriumra, és szólamvezetőként játszhatott a Carnegie Hallban tartott zárókoncerten.

A Bard College konzervatóriuma idén egy vendégoktatói ösztöndíjat is alapított kifejezetten fiatal magyar művészeknek: a következő tanévben Várjon Dénes és Simon Izabella zongoraművész tart majd kurzusokat a New Yorktól 150 kilométerre található intézményben.

Kapcsolódó cikkek: A prímás | A kezemre vigyáztak, ezért a fejemet ütötték | A Jethro Tull is fellép a Gastroblueson | Ott legyek legény, ahol kell | Harcsa Veronika: a sokszínű énekesnő - Videó