A 78 éves Leonard Nimoy: Ha kellek, ott leszek
Armando Gallo, Hfpa Pedig jóval a számítógépes virblik, a green screen-trükkök és a Csillagok háborúja időszámítása előtt született, tehát egy logikus világban poros űrháborúinak és lerágott karaktereinek már rég ugyanabban a szemétkosárban volna a helyük, ahová az apukákat és a nagyapákat száműzi a mai munkaerőpiac.

- Mivel magyarázza, hogy egyre újabb lökött és csökött nemzedékek rajonganak a Star Trekért?

- Akiket maga lököttnek és csököttnek nevez, ahhoz a pozitív élményhez ragaszkodnak, amivel a Star Trek csavart az életükön. Tudósok is mondják, hogy sokat tanultak a filmjeinkből, még magától Spocktól is, akit máig játszom. És ha elfogadja, hogy a lököttség és csököttség nem életkori sajátosság, hanem filozófia, akkor megérti azt is, miért rajonganak az emberek a Star Trekért. Olvasta James Campbell könyvét, Az ezerarcú hőst? Ugyanazt mondja, amit a Star Trek. Adott egy hős, akinek csak zűr van az életében. Kuszák a körülményei, az emberi kapcsolatai, a jövőképe, és a nagy kalandtól várja, hogy megoldja a problémáit. A Star Trek összes figurája saját magát keresi. Külön-külön egyik sem találná meg a sorsát, együtt viszont igen. A mi emberünk - nevezzük Spocknak - tehát kollektív mitológiai hős itt is, mint Campbellnél.

- Nem bánta meg, hogy egy életre hagyta magát beskatulyázni ebbe a hollywoodi tévé- és filmcsaládba?

- Érvényes a célzás, de kicsit bonyolultabb a válasz, ugyanis a mi szakmánkban a beskatulyázás vegyes áldás. Igaz, hogy leblokkolja a további nyitást, de megerősíti a rendezőket, mert világos, hogy mire tudják használni az embert. 1966-ban kaptam meg Spock szerepét, de nem akkor, 35 évesen lettem színész, addig is eltartottam a családomat. Voltam taxisofőr, újságkihordó, dolgoztam kutyaszalonban, árultam biztosítást, pincérkedtem, mindent megfogtam, amivel pénzt lehetett keresni, mert a színészetből felkopott volna az állunk. Attól fogva, hogy a Star Trek tévésorozat beütött, nem volt többé gondom. Megéltem a szakmámból, valószínűleg nem kis részben azért, mert hálás természet vagyok, és csőstül kaptam feladatot még azokban az években is, amikor már leírhattak volna, hiszen befejeződött a sorozat. Játszottam dél-amerikai diktátort, európai öregembert, vakot, sántát, aztán elölről kezdtem az egészet. Sokszor még én sem ismertem magamra a vásznon.

- Nem hiányzott a Star Trek?

- Nem, mert közben másutt is kiéltem a kreativitásomat. Elkezdtem zenét szerezni, verseket írni, fotografálni, és színházban dolgozni. 1979-ben éppen az Equusban játszottam a Broadwayn, mikor bemutatták a Csillagok háborúját és a családdal beültünk a moziba. Ahogy a végén ujjongtak és tapsoltak a nézők, belém hasított, hogy hamarosan meg fog csörrenni a telefonom. Ördögöm volt. Napokon belül hívtak a Paramounttól, hogy felélesztik a Star Trek-sorozatot, de most filmet csinálnak belőle, és jöjjek.

- Célzott rá az imént, hogy tudósok is bevallják, mennyit tanultak a Star Trekből. Az ön érdeklődését is felébresztette a sorozat az űrkutatás iránt?

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen, mert engem a dráma, a szórakoztatás, a színház érdekel és minden, ami ezzel összefügg. Persze ha fellőnek egy űrhajót, megnyúlnak a füleim, mert a kíváncsiságom nagy úr. Az első űrrepülőgép fellövésére meghívták a stábunkat a Mojave-sivatagba, talán mert Enterprise-nak hívták azt is, mint a miénket. A katonazenekar a Star Trek melódiáját játszotta, nagy ovációval fogadtak minket, de ennél közelebb nem merészkedtem az űrprogramhoz.

                                                                                         Spock vs Kirk

- Említette, hogy hálás természet. Akkor sem berzenkedett, amikor a hatodik részben kiírták Spockot a sorozatból?

- Ha a producer, az író meg a rendező úgy látta jónak, hogy Spock haljon meg és vele én is tűnjek el a vászonról, biztos azért volt, mert így kívánta a sztori. Csináltak még négy filmet és mindegyikből kihagytak. Most J. J. Abrams, a rendező, meg a két író úgy döntött, visszaírják Spockot, mert nekik viszont ő a kulcsfigura. Ha nem indokolták volna meg alaposan, nem álltam volna rá. Így viszont olyan volt, mintha hazatérnék. A Star Trek színes-szagos-szélesvásznú döngetős mozi, de J. J. Abrams dicséretére legyen mondva, hogy az emberi nüanszok is érdeklik. Nekem elhiheti, nem sok ilyen fiatal rendező szaladgál Hollywoodban.

- Az is vegyes áldás lehet, hogy a nézők egy életen át Spockkal azonosítják.

- Bizony, akadnak fura rajongók, akik civilben is emberfeletti képességeket tulajdonítanak nekem. Megállított egyszer egy fiatal nő az utcán, hogy a barátja félig megvakult, most a másik szeme is veszélyben, könyörgött, hogy menjek vele a kórházba, biztos meg tudom gyógyítani. Hiába mondtam, hogy asszonyom, színész vagyok, nem orvos, még kevésbé látnok, csak sírt és sírt.

- Komponál, verseket ír, fotózik. Melyik a legkedvesebb?

- Harmincöt éve fotózom, de már kiskoromban kattogtattam a gépet, és csináltam magamnak sötétkamrát. Mikor összeszedtem egy kis pénzt, beiratkoztam a UCLA egyetemre, hogy tisztességesen megtanuljak fényképezni. Volt Észak-Kaliforniában egy verskiadó, amelyik hajlandóságot mutatott, hogy kiadja a képeimet, de csak akkor, ha versekkel illusztrálom. Így lettem költő. Zenész meg úgy, hogy mikor a Star Trek tévésorozat a csúcson volt, a producerek még egy bőrt le akartak nyúzni róla, adjunk ki egy lemezt. Gondoltam, ha már a borítóra teszik a fotómat, nem okozhatok csalódást a rajongóknak, muszáj nekem is valamit muzsikálnom. Elpötyögtem öt-hat számot a gitáron, és ez az akció úgy eldurrant, hogy a lemezproducerek önálló albumra kértek fel. Azt is megcsináltam. Ma már úgy gondolom, talán jobb lett volna kihagyni, de egy-két szám erejéig nem szégyellem.

- Azt állítja, hogy a Star Trek emberek millióinak változtatta meg a gondolkodását. Ha felnéz az égre, csak a csillagokban gyönyörködik vagy más is eszébe jut?

- Szeretném hinni, hogy barátságos élőlények laknak a világegyetemben, és ha egyszer találkozunk velük, béke lesz, nem háború. Még akkor is, ha nehezen értjük egymás nyelvét és egész más kultúrát képviselünk.

- A Star Trek már csak azért sem fog megállni a tizenegyedik folytatásnál, mert fiatal szereplőit három filmre szerződtették.

- Ha húszmérföldes körzetben forgatják és kellek, ott leszek. De már nem romantikus bőröndből élni, mert szeretem a vasalt inget, és nem csábít, hogy elszabadulhatok a családomtól, mert ők a mindenem.

Hollywood, 2009. április

Kapcsolódó cikkek: High-tech cirkusz a moziban | A hülyeség nem mai keletű | 80 éves lenne Audrey Hepburn | A nap kritikája (Fáy): Puskás, az Öcsi | Oscartól a citromig: a legjobb és a legrosszabb filmek 2008-ból