A barokk opera emója

Itthon még mindig sokan zavarba jönnek, ha kontratenort hallanak. Persze nincs is sok lehetőségük erre a magyaroknak, mert a barokk zene nálunk kevésbé népszerű, mint nyugaton. Onnan, Németországból érkezett Bárány Péter kontratenor, aki a mai operaházi Xerxes-premier egyik főszereplője.

- Nyilván sokan kérdezték már öntől, hogy kontratenorrá válni feltétlenül kasztrálással jár-e. Én nem fogom.

- Köszönöm. Ez a kis műtét manapság csekély népszerűségnek örvend. A kontratenor hangban is van mélyebb-magasabb fekvésű. A kasztrált - akinek a gégéje nem fejlődött ki, ezért nem mélyült a hangja, bár a férfiizomzat és az óriási tüdő miatt hatalmas hangereje van - inkább a szopránhoz áll közel. A mienk az althoz, a mélyebb mezzoszopránhoz hasonlít. Nem lehet összekeverni.

- Létezik még kasztrált énekes?

- Nem tudok róla. Annak idején az egyházi zenében tiltották, hogy nők énekeljenek. Ezért találták ki a XVI. század környékén, hogy csilingelő hangú férfi énekesek kerüljenek a pápa és a királyok udvarába. Aztán, mivel az operák virtuóz áriáit énekelték, a jólét reményében számos család "áldozta" fel gyerekét. Állítólag Alessandro Moreschi volt az utolsó, akit nem sokkal az 1870-ben kiadott tiltó rendelet előtt heréltek ki. Ha nem is az utolsó, de ő az egyetlen énekes, akinek a hangját egy 1902-es gramofonfelvételen megőrizték. Elég bizarr: az akkor negyvenes éveiben lévő énekes, egy recsegő felvételről. Ma is vannak férfi szopránok, nem tudom, hogy csinálják, de általában nincs meg a hangjuk igazi telt mélysége, ami a kasztrált énekeseknél igen fontos volt - a csengő magasság mellett.

- Nemzetközi sztárok nyilatkozták: nehezen bírták a kontratenorsággal járó vegzatúrát. Ön hogy élte ezt meg?

- Ha hiszi, ha nem, a gimnáziumi kórusban még basszus voltam. De amikor kidőltek az altból, átmentem besegíteni. Szerettem visítani. Aztán ott ragadtam. Hálás vagyok a konzis énektanáromnak, Lax Évának, de nem anynyira örültem, amikor a vizsgákon a tanári kar beesett jókedvében az asztal alá... Egyszer annyira elegem lett, hogy megpróbáltam váltani. Minden férfi baritonnak születik, de van, aki tovább tanul. Rájöttem, évtizednyi kemény meló kellene ahhoz, hogy kihozzák belőlem a baritont. Túltettem magam ezen.

- Külföldön pár évtizede újra reneszánszát éli a barokk zene, amely ellátja a kontratenorokat szereppel. Jó néhány sztár is van már, mint a nálunk is sikert arató Philippe Jaroussky. Ezért költözött Németországba?

- Jól hangzana, de nem. A feleségem, Hamvasi Szilvia énekel Düsseldorfban, nekem ott nem jött össze. Afféle lusta típus vagyok. Néha énekelek koncerteken, de inkább őrzöm a gyereket, én vagyok a háziasszony. Itthon jóval több felkérésem van. Kevesen vagyunk, a Zeneakadémiának még nincs régizenei tanszéke, csak néhány elhivatott zenész próbálja itthon felvirágoztatni ezt a műfajt. A Xerxesszel most az Operaház is nyit. Kovalik Balázs rendező szerint a barokk zene mértanibb világa sokkal közelebb áll a fiatalokhoz, mint a túlhabzó romantika. Ma nem divat kinyilvánítani az érzelmeket, a gyerekek ezért fintorogva fogadják, ha mondjuk egy operában szíven szúrnak valakit, és az még negyedórán át énekel.

- Még inkább ifjúságcentrikus, hogy a Xerxesben önt emóra maszkírozták a perzsa király öccseként. Aki nem tudja, mi az az emo, segítünk: az érzékeny lelkű, tapadós pólós, hosszú haját szemébe fésülő tini.

- Én egy Marilyn Manson és egy emo keverékét játszom; a túl sokat szomorkodó Arszamenészben megvan az öngyilkos hajlam.

- De ha a kegyetlen királyt nő játssza, az eléggé illúzióromboló a fiatalok számára.

- A szerepet Händel eredetileg kimondottan magas hangú kasztrált énekesre írta, ennek híján manapság nőkre osztják. Ez nem feltétlenül abszurd. Ráadásul Meláth Andrea és Várhelyi Éva remek színésznők, és Kovaliknak erős elképzelései vannak erről a szerepről. Egyébként Balázs elképesztően jó színész is lenne. Hízelgés nélkül azt mondom: egyedül remekül elő tudná adni az egész darabot. Na jó, esetleg beleénekelnék ezt-azt, ha megakad.

Händel életében a Xerxest összesen ötször játszották: az 1738. április 15-i londoni ősbemutatón, majd az azt követő négy előadáson. Legközelebb 186 évvel később a göttingeni Händel-fesztiválon játszották a mű igen átalakított változatát. Oskar Hagen verziója akkora sikert aratott, hogy a következő két évben kilencvenszer került színre tizenöt városban. A XX. században a Xerxes vált a legnépszerűbb Händel-operává: 2005-ig világszerte majd' kétszázféleképpen állították színpadra. Budapesten - először és eddig utoljára - 1928-ban mutatták be az Oskar Hagen-átdolgozást. Mától újra látható az Operaházban a vígopera, Kovalik Balázs rendezésében, olasz nyelven, magyar recitativókkal (énekszerű beszéddel). A második szereposztás először május 15-én mutatkozik be. Vezényel: Oberfrank Péter.

Bárány Péter szerint minden férfi baritonnak születik, de van, aki tovább tanul
Bárány Péter szerint minden férfi baritonnak születik, de van, aki tovább tanul
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.