adoryane | 2009. február 20. | 18:49:45

Csatlakozva "velemenyem"-hez én is nagyon kíváncsi lennék, hogy ki végezte azt a bizonyos felmérést. Csak úgy vaktában nem jelenthetünk ki ilyen súlyos "tényeket".

arabella | 2009. február 9. | 20:50:52

Egy felmérés – ?!??!???? höhöhöhö
Állománygazdálkodás – én is úgy gondolom, állománygazdálkodás helyett inkább kapálózás van, süllyedés ellen. Az állománygazdálkodás viszont nem jelenti az én olvasatomban, hogy apasztunk. Az állománygazdálkodáshoz pénz is kéne.
a kölcsönözhető könyvek fele nem forog - a felmérés felméréstelensége miatt nem mondok semmit.
Milliárdok folynak el höhöhö Ne vicceljünk, ez nem egészségügy meg autópálya-építés!
könyvtárak kimutatható nyereséget is termelhetnek - adófizetők pénzén folytasson keresőtevékenységet a könyvtáros (mint a doktoroknak, nekünk is lesz nagy házunk kacsalábbal!). Saját zsebre dolgozom majd (érdekelt vagyok a dologban) vagy a könyvtár/a fenntartó javára (annyira nem érdekel). Lesz hozzá drága sok adatbázisom, sok-sok könyvem, az elherdált milliárdokhoz még herdálok majd néhányat, hogy jobban menjen a bolt, a nem fizetőképes olvasók meg támogassanak engem az adójukkal, a szolgáltatásaimat úgyse tudják megfizetni. Ipari kém leszek, az még jobban fizet! De csak az adófizetők pénzén fenntartott közkönyvtárakban fogom üzelmeimet folytatni, ezt ígérem!
Szakember = Mikulás Gábor. Milyen jó, hogy nekem nem sikerült könyvtárosból szakemberré lennem! Biztos csúnya kiütésekkel jár .
A hatékonyság javításán fáradozó NetLib nevű társaság Titkos társaságnak tűnnek, fáradoznak, csak fáradoznak, hogy én hatékonyabb legyek. A könyvtárak beküldött adataival meg mit művelnek itt-ott? Add be a közösbe az adataidat, kicsinállak! Jó szlogen, nem? Biztonságban vannak náluk az ÉN adataim, a lakcímem, a telefonszámom? Mikor jelenik meg a gondolatrendőrség az ajtómban az olvasmánylistámmal a kezükben: tudjuk, amit tudunk? Továbbadhatja-e egy harmadik személynek/cégnek az én kölcsönzési adataimat az én tudtom nélkül? Szerintem nem.
A baljós jelekre már 1994-ben felhívta a könyvtárak figyelmét néhány szakember = HÖHÖ http://www.gmconsulting.hu/inf/cikkek/040/index.php Mily véletlenek vannak....
megfelelő visszacsatolás hiánya - A visszacsatolás nem a NetLib feladata. Az általam ismert könyvtárakban mindent megszámolnak, az olvasó haja szálát is, méghozzá azért, hogy MEGFELELJENEK az olvasó igényeinek. Ez a NetLib előtt is így volt. Sőt utána is így lesz.
Ma például azt sem tudjuk, hogy hány hazai könyvtárhasználó van. 2005-re a KSH közel húsz százalékot jelzett, a Tárki és az Országos Széchényi Könyvtár pedig 11,5 százalékot. Hát akkor én sem tudom, ha az okosok se tudják. Szerintem egyébként mindkettőnek igaza lehet: közkönyvtári használók számában az OSZK állíthat igazat, iskolai-egyéb könyvtárakkal együtt számolva meg a KSH.
Ausztráliában, a megyei könyvtárakban például nincs kétévesnél idősebb könyv - persze elektronikus forrásból, helybeni (vagy otthoni) nyomtatással minden hozzáférhető. - OK, my dear, megkapom egy ausztrál könyvtár éves keretét, felszerelését, szoftvereit, az ausztrál NetLibet, kidobom a balanszomat az ablakon!
on demand (nyomtatás igény szerint) - na ez aztán emberigényes műfaj, én jobb híján élek vele sokszor, MERT NINCS ELÉG KÖNYV A KÖNYVTÁRBAN.
a könyvtári menedzsment kevéssé használja ki a beosztottak képességeit, tudását = Hát ezzel egyetértek.
Az állományközpontú gondolkodás helyett a használó (olvasó) központú gondolkodás uralkodna _- Mi volt hamarabb? A tyúk vagy a tojás? Ez lilaság. Szép hosszú mondat értelem nélkül.
A könyvtári vezetők rátermettségét legutóbb tíz éve vizsgálták - jegyezte meg a szakember. - Lenne rá jelentkező, szakember. Ez a rátermettség-vizsgálat nem a munkáltató feladata? De biztos fizetnének a gmconsultingnak szívesen.
a könyvtárosi hivatás presztízse rendkívül alacsony - Romboljuk le teljesen együtt! Szakember segítségével csináljunk másikat!

zazie | 2009. február 9. | 19:24:07

velemenyemnek https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/2009-February/035052.html
itt olvashatsz arról a bizonyos felmérésről, melyet semmiképp nem vennék mérvadónak

velemenyem | 2009. február 7. | 11:32:44

Tisztelt Mikulás Gábor!

Megtisztelne, ha válszolna kérdésemre!

Újtera bemásolom:

"Ez derül ki a könyvtárak dokumentumvagyonának értékét és könyvtárosok döntéshozatalának támogatását célzó felmérésből, amely tíz közepes magyar város könyvtárának beszerzéseit vizsgálta, és amelyet a közelmúltban konferencián ismertettek." - idézet a cikkből.

Kérem írja meg, milyen felmérésről is van szó pontosan és milyen konferencián jutottak a fenti megállapításra?

Köszönöm.

megmondom | 2009. február 7. | 11:28:57

http://www.fn.hu/kultura/20081104/valsag_nyertese_konyvtar/

https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/2009-February/035055.html

Ennyit a szakmai hozzáértésről, és a sajtó színvonaláról.
Még szerencse, hogy a könyvtárak a fentiektől eltérően olvasóbarátok, így nem mondják le a Népszabadságot. Ha egy cikk alapján véleményezném ennek a lapnak a színvonalát, avval nem követnék el nagyobb tévedést, mint a megkérdezett szakértő és a cikk írója.
Csak remélni lehet, hogy a leselejtezett "porosodó" könyvekkel nem az interjú alanyát dobálják meg a könyvtárak, mert a sárdobálására lehetne ilyen válasz is.

papamaci1 | 2009. február 7. | 00:57:53

Gondolkodjunk csak egy kicsit logikusan! Ha valaki egy véletlenszerűen összeállított kiadói könyvlistából csukott szemmel egy tűvel rábökve szerzeményez akkor se tud kiválasztani olyan sorozatot amelyből nem 4-5 , de 1 év alatt nem kölcsönöznek ki a könyvek 40%-át. Hisz a kiadó se hülye, a szerzők se, ők is meg akarnak élni.Ismerik az olvasói szokásokat, tetszést, ismerik a sikerkönyveket. A könyvtáros NAPRAKÉSZEN tudja miből, mennyit , ki kölcsönöz.
A cikk nagy eséllyel megrendelésre készült, alátámasztandó egy drasztikus könyvtárosi létszámcsökkentést...

pentesileas | 2009. február 6. | 21:56:56

Hadd idézzek egy könyvtárost:
Szóval. Pánik helyett számoljunk egy kicsit és vizsgáljuk meg az ominózus
cikk egy részletét:
"minden egyes befektetett dolláron, fonton a három-ötszörösét nyeri a közösség. A British Library esetében például 4,4 fontot. Így tehát nem csökkentésére, hanem a szerzeményezési pénzek leghatékonyabb elköltésére kell koncentrálni."
Nos. Remélve, hogy nem néztem el semmit, s tudva azt, hogy sosem lehet
tudni, hogy mi mennyi, számolok egy kicsit (magánemberként vállalva a
tévedés ódiumát).
A KI adatai szerint Magyarországon 2007-ben 33.129.338 dokumentumot
kölcsönöztek ki.
Ld.: http://www.ki.oszk.hu/107/e107_plugins/content/content.php?content.4725
Ha egy dokumentum átlagárát 2007-ben 1.500,- Ft-ban állapítom meg [ha
valaki pontosabb adatot tud, jelezze, excelem újraszámol], ez azt jelenti,
hogy a magyar polgárok, könyvtár híján 49.694.007.000,- Ft-ot költöttek
(volna) dokumentumbeszerzésre. (Gondolom, most fakad sírva minden
könyvkereskedő...)
Ez azt jelenti, hogy egy magyar állampolgár (itt 2006-os adattal
[10.076.581] számolok, hirtelen ezt találtam a KSH honlapján) 4.932,-
Ft-ot takarított meg könyvtáraink meglétével.
Ez, az MNB mai árfolyamközlése szerint
ld.: http://www.mnb.hu/engine.aspx?page=napiarfolyamok
ÁLLAMPOLGÁRONKÉNT 14,87 fontot jelent.
Angol barátaink, a cikkben jelzett 4,4 fonttal tehát a fasorba sincsenek...
Szóljon valaki, ha tévedtem v. elnéztem valamit.

pentesileas | 2009. február 6. | 21:30:01

Hmm, "a hatékonyság javításán fáradozó NetLib nevű társaság" ...
A NetLib Kft. ( http://www.netlib.hu ), egy bizonyos integrált könyvtári programot fejlesztő és forgalmazó cég. Ilyen programból és cégből több különféle is van a magyar piacon. Az elvont nevű "integrált kvti rendszert" pedig főleg online katalógus ( pl. http://ww3.mokka.hu/ ) formájában ismerheti a felhasználó.
A céges honlapon nyoma sincs a cikkben ultima ratio gyanánt hangoztatott összegzésnek, sem hasonló feltáró munkának: tanulmánynak, statisztikának, kutatási programnak vagy grafikonnak. Semmilyen könyvtárszakmai írás vagy arra való hivatkozás nincs. [Költői kérdés: nevezhetnénk-e pl. bármely nyomdát úgy, mint a "magyar sajtó hatékonyságának javításán fáradozó
szervezet"?]
A http://konferenciakalauz.hu/ sem Mikulás Gábor, sem a Netlib és dolgozói nevére, sem a könyvtár és az elmúlt hónapok kombinációjára nem ad értékelhető találatot. Végülis, az adat éppen elhangozhatott a büfében is.
De miért ott???
A cikkben szereplő 10 városi könyvtár adatai vajon reprezentálják a hazai könyvtárak helyzetét? Hiszen 306 városunknak ez mindössze 3,2 %-a.
A cég bemutatkozása szerint szoftvereit "több mint 700 könyvtárban használják megelégedettséggel" ebből nyilván sok iskolai könyvtár, de akkor is furcsa, h. az ügyfelek mindössze 1,4%-nál végezték el az összegzést. Mire véljük e szűkkeblű megoldást?

A cikkben pedig szilárd "szakmai"-nak mondott állítások és érvek hangoznak el - igencsak kétes hitelességű adatokra alapozva.

gertan | 2009. február 6. | 19:32:33

Ha 2002. előtt 65%, 2003. után 40% könyv marad a polcokon, akkor ez a teljes állományra számítva 25%-os, a 65%-ot figyelembe véve 62,5 %-os JAVULÁS!
Ezek szerint a könyvtári menedzsment elérte, hogy a könyvtárosok képességeiket, tudásukat kihasználva magasabb hatékonysággal dolgozzanak.

Ezek szerint a jelenlegi könyvtáros menedzsment és beosztottjaik -szemben mondjuk a Kormány miniszterei, valamint a Gazdasági és a Pénzügyminisztérium dolgozóival- igen hatékony munkát végeznek!

Ha a folyamatos frissen tartás a cél, akkor -bár a cikk ezt állítja- éppen a klasszikus szépirodalmi művek tűnnének el a polcokról leghamarabb, hiszen Tolsztoj, vagy Hemingway két évnél régebben írták meg műveiket.

Gondolom az idézett ausztrál könyvtárnál elég magas arányú lehet az értéktelen lektűrök aránya. De egy magunkfajta visszamaradottabb társadalomban nem biztos, hogy ennek kellene célnak lenni!

Amúgy egy könyvtárnak minden bizonnyal van tudásbázis funkciója, mert bármilyen furcsa, de az interneten nem lehet mindent elérni! Ha jól tudom, 20. századi magyar költők, írók leszármazottjai épp most vetetik le az OSZK elektronikus irodalmi adattárából felmenőik közkincseit.

Na és a nyomtatás: már bocsánat, de ez OSTOBASÁG!
AZÉRT VAN a könyvtár, hogy ne vegye meg mindenki a könyveket! Hogy ne otthon porosodjon az a könyv, amit egy életben egyszer olvasunk el.
Ennek ökológiai és közgazdaságtani okai is vannak! Ha nem kell legyártani (értsed a nyomtatást is!) ezeket a köteteket, akkor nem kell kivágni könyvenként egy fát, nem kell kinyomtatni, elszállítani, stb...
Ez a könyvtár közvetlen -az angolok által biztosan mért- gazdasági haszna!

Mi a cikk egyetlen értelmes állítása?
A könyvtárakat a lakosság 11,5- 20%-a használja. A következtetést nem vonja le a cikk szerzője: minden bizonnyal növelni kellene ezt az arányt. Növelni mindenképp a szegényebb sorsú közösségek esetén, mert ha olvasnak, akkor fel is emelkednek. Mert iskolázottabbak, tapasztaltabbak, értelmesebbek és műveltebbek lesznek! Mert nem a dajdaj, meg a maligánfok lesz az értékmérő, hanem a kultúra, a hagyomány, a múlt értékeinek megőrzése, az emberi fejekben.

Mert milyen következtetést fog levonni ebből a cikkből egy pénzügyminisztériumi közgazdász?
Azt állítja Mikulás Gábor, hogy fölöslegesen dob ki közpénzt a magyar könyvtáros szakma. Mert állítólag - a menedzsment hibájából- nem elég hatékonyan dolgoznak a könyvtárosok (vagyis ki lehet rúgni egy csomó közalkalmazottat), nem szabad odaadni a könyvtáraknak az állományjavításra a pénzt, vagyis el lehet és kell is költeni azt párt-, vagy adósságfinanszírozásra.

És én milyen észrevételeket teszek?

1., a könyvtáros szakmának azért rossz a megítélése, mert szemben egy az országot katasztrófába sodró bankárral a fizetése nagyon alacsony! És a kápitalizmusban az értékmérő a pénz!

2., a cikk feltűnően belesimul a jelenlegi állami pénzügyi vezetés céljaiba. (A közszféra nem nélkülözhetetlen funkcióinak leépítése.) Rosszabb időkben az ilyen cikkek kormánypárti szerzőjét aljas módon „bértollnoknak” nevezték.

3., a megidézett Mikulás Gábor feltűnően azt mondja, amit -gondolom- Veres János pénzügyminiszter szívesen hall. Vajon ez nem jó ajánló egy szaftos minisztériumi állásra? Nincs ott épp üresedés? Igen jó belépő lehet nagy közkönyvtárak igazgatói székéhez is (hiszen a menedzsment a cikk szerzői szerint nem jól dolgoznak).

4., Nem lehet, hogy éppen az a baj, hogy -ahogy a cikk szerzője idézi- a közgazdasági irodalmat az ország gazdasági vezetői is keveset olvassák, olvasták?!

Ja, és gyűlölöm az olyan cikkeket, amelyek úgy néznek ki, mintha egy karrierista, de saját erejéből be nem futott szakember megtalálta volna a párját egy olyan kormánypárti újságíróban, aki szeretné fizetését megszolgálni egy olyan cikkel, amely ordítóan a mostani gazdasági és politikai helyzetben meghozandó fájdalmasan ostoba, a művelődés ügyét érintő megvonást támaszthat „szakmai érvekkel” alá.


Ps.: nem vagyok könyvtáros!

könyves | 2009. február 6. | 19:16:19

Higgadtan reagálok az irományra, akkor, amikor a Katalisten folyó véleményáradatot is elolvastam:
A cikkben magát könyvtárosnak tituláló személy akkor tenné a szakmának és önmagának is a legjobbat, ha a média nyilvánossága előtt visszaadná könyvtáros diplomáját. Szívből sajnálom a volt tanárait, akiktől nem ezt tanulta/ tanulhatta volna!

Könyvtáros kollégáimat pedig tisztelettel kérem, minél többen itt fejtsék ki véleményüket, ui. ezt (talán) a szakmánkon HIVATÁSunkon kívüliek, mondjuk úgy: könyvtárhasználók is olvassák!

Könyves

papamaci1 | 2009. február 6. | 17:25:17

"A 2002 előtt beszerzett dokumentumállomány 65 százaléka, a 2002 utáni állományrész durván fele egyáltalán nem forog - vagyis a kutya se kölcsönzi ki őket -, a 2003-ban beszerzett, kölcsönözhető dokumentumok nagyjából 40 százalékát a mai napig egyszer sem (!) vitték ki a házból. "

Ez az állítás durva csúsztatás.
Saját könyvtáramban (FSZEK) még az angolnyelvű igen speciális 80-as években kiadott természettudományos szakkönyveket is kölcsönzik (legnagyobb meglepetésemre) 1-2X évente! A cikkben szóba kerülő közgazdasági szakkönyvek különös népszerűségnek örvendenek, állandó ELŐJEGYZÉS van rájuk.
Köztudott hogy könyvtárunk nem szakkönyvtár a szó szoros értelmében (kivétel ezalól a Bp. gyűjtemény és a szociológiai állomány), mindennek ellenére a közgazdaságtan, a jog, a marketing/média , irodalomtudomány , a nyelvek, a filozófia ,a történelem, a gimnáziumi kötelező irodalom stb... területén oly nagy a művek keresettsége, hogy alig győzi a szerzeményezés, a kölcsönzés.... az oktatás minden területéről jönnek szakdolgozat író diákok segítségért hozzánk... Szerencsére olvasóink, hálás szeretete, a nyugdíjasok "köszönöm"-jei , az egyetemisták felszabadult sóhaja ("megszerezem a könyvet vizsga előtt 3 nappal" )állandóan erősíti meg bennünk a köz szolgálatának, a hasznosságnak érzését...

A cikk legalább is hangulatkeltő, szubjektív és átgondolatlan...

megmondom | 2009. február 6. | 16:25:33

Már megint a brit könyvtárügy példája. A recesszió előtt külön kutatócégeket alkalmaztak a felmérések lebonyolítására. Nálunk, vajon ki végezze ezt?
Teljesen egyetértek az előttem szólókkal.
Amúgy átéltem egy könyvtár "frissítést", a nyitás után az olvasók bejöttek, majd a megfogyatkozott állomány miatt panaszkodtak végül kimentek az ajtón... és évek múlva íratkoztak csak be újra.

velemenyem | 2009. február 6. | 16:00:43

"Ez derül ki a könyvtárak dokumentumvagyonának értékét és könyvtárosok döntéshozatalának támogatását célzó felmérésből, amely tíz közepes magyar város könyvtárának beszerzéseit vizsgálta, és amelyet a közelmúltban konferencián ismertettek." - idézet a cikkből.

Kérem írja meg, milyen felmérésről is van szó pontosan és milyen konferencián jutottak a fenti megállapításra?

Köszönöm.

phennen | 2009. február 6. | 14:45:35

Sok-sok apró pontatlanság és még több kifejezetten bántó tévedés teljesen hiteltelenné teszi a szakmát ismerők körében az anyagot. (Éé benne az újságot is!)
A Netlib nevű társaság (KFT) nem a "A hatékonyság javításán fáradozó" hanem, egy könyvtári szoftvert forgalmazó cég, aki bemutatta, hogy a programjuk segítségével milyen érdekes információkhoz lehet jutni. Ez tényleg érdekes szakmailag, lehet elemezni... és egyedi döntéseket hozni arról, hogy mi javítson az adott intézmény. De az elemzés a városi könyvtárak 3%-át érintette, a teljes magyar könyvtárak egy ezrelékét. Ebből általánosítani? Ugyanakkor ettől sokkal mélyebb és elszomorítóbb tények is vannak. Hány könyvtár nem tudott egy könyvet sem venni, hánynak telt csak 10-20 könyvre stb.
Az állományapasztás kérdése - A könyvtárak többsége nagyon is bátran apasztja az állományát, de ha kidobná minden nem forgalmazott könyvét, akkor mi maradna a polcon ott, ahol évente csak 10-20 új könyvet vesznek?
Mit szólna a FENNTARTÓ!!!!
A külföldi példa! "Ausztráliában, a megyei könyvtárakban például nincs kétévesnél idősebb könyv " A riporter átgondolta ezt a mondatot?
Hány könyv lehet akkor ezekben a könyvtárakban? Ha évente gyarapítanak 10000, akkor maximum 20000. No comment!
A könyvesboltokból maximum 3 év alatt eltűnik a könyv. Hol lehet megtalálni, ha a könyvtárak is kidobják?
Lehetne folytatni a végtelenségig a megjegyzéseket.
Nem védeni szeretném a könyvtárakat, csak arra felhívni a figyelmet, hogy milyen kárt okoz ha egy ilyen cikk nyomán az összes többi média a negatív oldalt tárgyalja "Nem kölcsönöznek 2002 után megjelent könyvet a magyarok"
A részleteket elolvasva, pedig teljesen egyértelmű, hogy a fenntartóknak akkor a könyvvásásárlási keret legalább 60%-át el kell venni!!!