Sok rossz olvasmány helyett: Galaktika
Burger István, a Galaktika főszerkesztője legalábbis nagy reményeket fűz az Írószövetségben nemrég megalakult SF (sci-fi) részleghez. Talán így könynyebb lesz elhitetni, hogy a sci-fi nem műfaj, nem fosztóképző, hanem tematika. Ráadásul a nemrég elindított kezdeményezés nem példa nélküli: a hetvenes-nyolcvanas években már működött a tudományos fantasztikummal foglalkozó munkacsoport Kuczka Péter vezetésével. Ő volt az, aki annak idején megválogatta, hogy mi kerüljön az olvasók elé a bőséges angolszász és európai sci-fi irodalomból. Ahogy ma mondják, ő volt a fojtószelep a szemétáradaton, ám ennek fontossága csak a rendszerváltás után tűnt fel, amikor a piacot elárasztották a rosszabbnál rosszabb regények, fordítások.

- A sok rossz olvasmány miatt az addig elkényeztetett olvasó azt hihette, hogy ő változott meg, hogy kinőtte a sci-fit - eleveníti fel Burger a mélypontot. Ma egyfajta reneszánszról beszélnek, hiszen egyre több hazai szerző jelenik meg, és a regények helyszínei sem mindig a távoli galaxisok. Sőt S. Sárdi Margit irodalomtörténész személyében ismét van teoretikusa a sci-finek.

- A rendszerváltás előtt minőségi olvasóközönséget vonzott a sci-fi, hiszen tudni kellett a szimbólumok és a sorok között olvasni - magyarázza Sárdi. Ezért is hívták álarcos műfajnak. A véleményszabadság szabadosságában azonban megszűnt a sci-fi társadalmi hivatása, az intellektuális élmény helyett előtérbe került a kaland. Ráadásul az olvasó a dömping miatt a megszokott tájékozódási pontokat is elveszítette, hiába alapították meg és osztják ki novella és regény kategóriában az idén tízéves Zsoldos Péter-díjat, a kritika, a szépirodalom nem vesz tudomást a művekről.

Az SF irodalmi szakosztály, mely a napokban tartotta első közönségtalálkozóját és könyvbemutatóját, azonban épp a közös pontokat keresi. Megpróbálja a legjobbak szövegeit irodalmi lapoknak kiközvetíteni, és a szépírókat a Galaktika lapjaira csábítani. (De akkor mi majd hol jelenünk meg, mi? - kérdezi egy kétségbeesett hang a nézőtérről.) A minőség érdekében pedig - hiszen a szerzők többsége a polgári foglalkozása engedte szabadidejében írhat - ösztöndíjat alapítani.

A műfaj azonban e nélkül is ünnepre készül, hiszen a Galaktika januárban tölti be a harmincat (a 95-től 2004-ig tartó szünetet nem számítva). Számtalan pályázatot írnak ki grafikusoknak, képregényíróknak és kisfilmkészítőknek. Szinte minden hónapra jut majd valamilyen esemény: konferencia vagy épp időkapszula elhelyezése, s mindez egy látványos csúcsrendezvényben ér majd össze. A nem is oly távoli jövőben.