Tandori Dezső

MTI - Honéczy Barnabás

- Mióta is?

- Gyerekkoromtól kezdve író akartam lenni. Verssel 15 éves korom óta foglalkozom. Nemes Nagy Ágnes volt a magyartanárom a Petőfi Gimnáziumban, és persze Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi. Szegény Orbán Ottó halála óta én maradtam itt a profi költő: tudni kell a költészet mesterségét.

- Milyen költészetét?

- A fentiek mellett jött azután Baudelaire, József Attila, Apollinaire, Jékely. A romantikus vers híve voltam, majd, ahogyan Várady Szabolcs mondta rólam: kiürítettem a költészetet. Mára újra romantikus költő vagyok. Romantikus és avantgárd.

- És a próza?

- A próza: örök utazás, nincs vége soha, az élmények feltérképezése, tanulmány, esszé, a műfajok gazdagsága. De írtam drámát is, bár úgy látszik, hogy antitalentum vagyok, tizenegy rádiójátékomat mutatták be, és ha magyar színpadon nem is, Bécsben, Hannoverben színpadra kerültek minidrámáim.

- A rajzok?

- Á, versek azok is. Nem vagyok grafikus nyilván, mondják rám, hogy a magyar Kurt Schwitters (német dadaista képzőművész - a szerk.), úgy éreztem, el kell menni addig a határig, amíg a költészet még költészet. Rajzversek: ideogrammák.

- Műfordítás?

- Fordítottam, fordítok sok mindent. Német szakon végeztem, azután voltam iparitanuló-otthoni portás, idegenvezető, végül tavaly az egyetemi társak közül - egyedül én - megkaptam a Goethe-medált Németországért, Európáért, mint például Pierre Boulez, Billy Wilder vagy Kertész Imre.

- Nat Roid bűnügyi históriái?

- Tíz kötetben 21 regény, tudom, hosszú mind, de olvassák csak el, mert beleírtam, amit saját könyveimben nem írhattam. Mind kerek, kitalált történet, de mind vonatkozik valahogy a saját életemre, a szélsőségesen vad Tandorira. Mert erős és vad a fantáziám. Hiába, hogy legfőbb vágyam a saját ágyamban aludni.

- Madarak, medvék?

- Harmincegy éve volt az első, Szpéró, de most is van egy sérült verebünk, Józsefke, a feleségemmel gondoskodunk róla. A szeretet nagyon fontos. S a kártyabajnokság ma is folyik: a madárkák, medvék 60 klubja három ligában ma is mindennap megmérkőzik, feleségemmel naponta kétszer játszunk francia kaszinót. A kártyázás nem rebellis, hanem rendszeralkotó. Én semmilyen rendszerhez sem tartoztam, tartozom.

- Élet?

- Egyszerű, polgári élet az enyém. Spirituális és materialista vagyok. Azaz egzisztencialista a sartre-i értelemben, bár tudom, ma már ez keveseknek mond bármit is. Fontos a létezés kimondhatatlan rétegét érzékelni. Vagyis a kérdés: mi az, hogy élet, és akkor hogyan éljünk?