Itthon már mínuszos hírben sem hozzák az újságok, ha egy magyar városban elkapnak egy firkászt, Japánban viszont rendkívüli jelenségnek számít a falfirka mint olyan. Néhány ottani internetes portál már a letartóztatás előtt is arról írt, hogy latin betűs rajzok bukkantak fel több japán metrókocsin, de egyelőre nem tudható, ezekhez van-e köze a magyar srácnak, illetve a vele együtt letartóztatott szlovák és spanyol graffitisnek.

El lehet játszani a gondolattal: ha a Kiskörúton vagy a szentendrei HÉV-en japán írásjelek bukkannának fel, a magyar rendőrség hány hétig nyomozna, és milyen eredménnyel. Az ilyen gondolatkísérletek azonban feleslegesek, egyrészt, mert a városvédőkön, az összefestett falú objektumok tulajdonosain és az utcai művészetekre fogékony polgárokon kívül senki sem veszi észre Budapesten, ha új firka bukkan fel, másrészt hallottam olyan writerről (a graffitiművészek nemzetközi elnevezése), aki festékes kézzel, háta mögött még nedves aláírással is kimagyarázta magát a bajból. Persze hallottam vasúti biztonsági őrök által agyba-főbe vert graffitisről, esetleg közmunkára vagy felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltről is, aki azonban, amint begyógyultak a sebek, vagy amint véget ért a tárgyalás, letelt a pár hét utcaseprés, máris ment festeni újra.

Az akcióművészetnek is beillő, a hiphop kultúrával igencsak bensőséges viszonyt ápoló graffiti igazi nagyvadai viszont nem a házfalak, pláne nem a legális festőhelyek, hanem az úgynevezett kötött pályás tömegközlekedési járművek, a villamosok, metrók, elővárosi vonatok. A lényeg a "fame", a hírnév, hogy fusson a rajz,
vagyis hogy a város, az ország, a világ minél nagyobb részében ismert legyen az egyén vagy a művészcsoport neve. Amelynek dekódolásához olykor nem kevés háttérismeret szükséges.

Mindez persze rongálás, szabálysértés, bűncselekmény is akár, de: kommunikáció. Egymással, a várossal, a világgal. Ha úgy tetszik, a közterek viszszafoglalása, amely irányzatra különben komplett iparág épült. Ha ma már csak pénz kérdése, hány darab és milyen minőségű óriásplakáttal tapétázza ki a várost a szupermarketlánc, ha afelett sincs igazi ízléskontroll, milyen falragaszokkal, cégtáblákkal súlyosbítja némely üzlettulajdonos a városképet; ha a maga módján szinte senki nem tiszteli a köztulajdont, milyen alapon várhatja el bárki tőlünk, hogy ne fessünk - kérdezhetik ezek a srácok.

"Pannónia-pannó, művészet az élet, / a piszokszínnek anno: színpompában élek" - fogalmazta meg a firkászok ars poeticáját a 90-es években az undergroundban legendás hírű hiphop együttes, a Firma. Ennél jobbat azóta sem tudunk.
A külföldi firkászok továbbra is ellátogatnak olykor Budapestre festeni, s a szubkultúrában valóban nemzetközi elismertségnek örvendő magyarok is tovább portyáznak, itthon, külföldön. Néha elkapják őket. Most épp Oszakában. Az illegális graffiti: van. Lesz is.

Kitermelte a nagyváros.