Első látásra biztató, hogy a vizsgált időszakban kiadott könyvek teljes mennyisége meghaladja a 2,7 millió példányt, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ez a statisztika nem tartalmazza a 10 ezer kötetnél kisebb példányszámban kiadott műveket. Jóval árnyaltabb képet kapunk azonban, ha részletesen megvizsgáljuk a kiadott könyvek szerzők szerinti és műfaji megoszlását.

A magyar olvasók körében sokkal népszerűbbek a külföldi szerzők művei: a kiadott könyvek 76,8 százaléka ugyanis "idegen tollakból" származott. A műfaji megoszlás vizsgálatából pedig az derül ki, hogy a magyar olvasók a "könnyebb fajsúlyú" olvasmányokat részesítik előnyben. A kiadott könyvek 66 százaléka a szórakoztató szépirodalom - lektűr - kategóriába sorolható. Ezt követi 21 százalékos részesedéssel a gyermek- és ifjúsági szépirodalom, majd - némiképp meglepő módon - következnek a versek (8 százalék), s csak minden 20. kiadott könyv sorolható a klasszikus regény, novella kategóriába.

Derűlátóbbak lehetünk, ha csak a magyar szerzők által kiadott művek műfaji megoszlását nézzük. A vizsgált időszakban kiadott magyar művek közül ugyanis 34 százalék volt verseskötet. Ezt követte közel 30 százalékos aránnyal a gyermek- és ifjúsági szépirodalom, s csak harmadikként sorolt be 25 százalékkal a szórakoztató szépirodalom. Ha mindehhez hozzászámítjuk a klasszikus regény, novella közel 11 százalékos részesedését, megállapítható, hogy csak három kiadott klasszikus szépirodalmi műre jut egy lektűr a magyar szerzők művei közül. Tehát olvasóik inkább választják a "múzsákat", mint a "csókokat". Ezt árnyalja az a tény, hogy az egyéni toplistát - 70 ezer kiadott kötettel - Lőrincz L. László egyik krimije vezeti.

Vezet a külföldi "ponyva?" Kortárs vagy klasszikus? Népszerűbbek-e a "sztársztorik"? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következő hetekben.