Ulickaja: Az utcáról jöttem

Milyen alacsony! - bukik ki önkéntelenül is az emberből, ahogy hirtelen szemtől szemben áll a kortárs orosz irodalom egyik meghatározó alakjával. Érthető, hiszen az olvasó olvasás közben önkéntelenül is nagy termetet kölcsönöz a nagy íróknak. A Kukockij esetei és a Daniel Stein, a tolmács szerzője azonban szinte eltűnik a fotelban. Szerényen és mosolyogva tűri a reggel óta tartó interjúmaratont.

- Negyvenháromban született. Viszonylag későn, nyolcvanháromban jelent meg az első kötete.

- Már ha azt kötetnek lehet nevezni. Gyerekkönyv volt. Tudja, egy olyan kihajtogatható füzetecske. A hetvenes években igazából csak tanultam az irodalmat, készültem rá: rádiójátékokat írtam, forgatókönyveket, gyerekverseket. Mindent kipróbáltam, amit csak lehetett.

- Hogy jutott el a prózáig?

- Lépésről lépésre. Sokáig nem voltam biztos magamban, úgyhogy csak a nyolcvanas évek végére jutottam odáig, hogy megírjam az első elbeszéléseimet. Öt irodalmi lapnak is elküldtem őket, de mind az öt visszautasított. El kellett telnie egy kis időnek, amíg elfogadtak, amíg szép lassan beszivároghattak a művek a köztudatba. De végül az öt elküldött és immár megjelentetett novellából három elnyerte az illető lapban az év legjobb elbeszélése díját. Én az utcáról jöttem. Csak besétáltam, senki sem ismert. Ezért is tudom átérezni a fiatal szerzők gondjait.

- Az első sikerei is külföldön érték.

- A kilencvenes évek legelejére készült el az első kötetem. Elküldtem egy Franciaországban élő barátnőmnek, aki bevitte a Gallimard kiadóba, ahol elolvasták, s egyszer csak kaptam tőlük egy szerződést: olyan volt, mint egy levél a Holdról. Ez különben elég rendhagyó eset volt a kiadó életében, mert addig soha nem adtak ki olyan könyvet, ami az eredeti nyelven, a könyv hazájában még ne jelent volna meg. Az enyémről pedig még csak nem is tudtak Oroszországban. Igaz, akkor se nagyon tudtak volna, ha megjelenik.

- Könyvei középpontjában hétköznapi, de mégis különleges emberek állnak. Hogyan talál rájuk?

- Semmit sem kell keresnem. Se témát, se karaktert. A világ szinte szétrobban, annyi téma feszíti. Ami pedig rám vár, az előbb-utóbb úgyis felbukkan az életemben. A múlt héten például történt velem egy hihetetlen eset, s ennek kapcsán megint csak elgondolkodtam: úristen, nem lehet, hogy ennyi regény keringjen körülöttem.

- Mi történt?

- Egy pénteki napon temetésre kellett mennem, mert meghalt a keresztfiam. Harminchat éves volt, élhetett volna még, de az alkohol, a vodka nem engedte. Egy híres arisztokrata család utolsó sarja volt, a temetés után pár nappal azonban kiderült, hogy nem is volt édesgyermeke a család fejének. Egy olyan zűrős időszakban jött világra, amikor a családban öngyilkosságok és törvénytelen gyermekek születése bolygatta fel a hétköznapokat. És én erről harmincöt évig semmit sem tudtam. De hát minden így kezdődik. Egy titokkal.

- Kilenc évig dolgozott a Kukockij esetein. Nehezen ír?

- Most gondoljon bele, ha könnyen írnék és kilenc évig tartana, akkor most mekkora könyvet tartana a kezében. Nehezen írok, nagyon nehezen.

- Az új regénye nem teljesen fikció. Hősét valós személyről mintázta. Nehéz volt eltérni a fikció szabályaitól?

- Eleinte nem is regényt, hanem egy dokumentumokon alapuló könyvet szerettem volna írni. Kétszer meg is írtam, de nem tetszett. Ez a mostani a harmadik verzió. Akkor tudtam jól megírni, amikor végre sikerült magamtól eltolni a tényeket. Eleinte kegyeleti okok is nehezítették az írást, hiszen még ma is élő emberek szerepelnek benne, olyan történetekkel, titkokkal és bűnökkel, amelyet nem szívesen látnának viszont nyomtatásban. De ha nem írom le ezeket, akkor nincs regény.

- Elzárkózik a világtól, vagy benne él?

- Az élet sokkal fontosabb, mint a művészet. Ezért sokkal többet kell foglalkoznunk az élettel.

- Mire gondol?

- A múltkor egy barátnőm kizárta magát a lakásából. Elszaladt lakatosért, engem otthagyott, s ott kellett állnom az ajtaja előtt, hogy megnyugtassam az odabent nyüszítő kutyáját. Beszélgettem vele, s egy idő után tökéletesen megértettük egymást. Hát ezt jelenti nekem, hogy foglalkozni kell az élettel.

- A könyvre adott pénz látszólag kidobott pénz. Mint a vetőmag - Gárdonyi Géza szavaival nyitotta meg Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. Mint mondta, a válság nehéz időszakában különös fontos lehet a szép és jó könyvek illata, az elvonulás egy eldugott zugba, ahol csak ketten lehetünk: mi és a könyv. A román kulturális miniszter, Theodor Paleologu szavait helyettese tolmácsolta, aki kiemelte: szerencsés pillanatban mutatkozhat be a kortárs román irodalom a magyar olvasóközönség előtt, hiszen számos képviselője rangos kiadók révén egyre nagyobb teret kap a közös európai kultúrában. A megnyitón Demszky Gábor főpolgármester a Budapest Nagydíjat adta át Ljudmila Ulickajának, a fesztivál díszvendégének.

Ulickaja: A világ szinte szétrobban, annyi téma feszíti
Ulickaja: A világ szinte szétrobban, annyi téma feszíti
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.