belépés belépés | segítség segítség | alkalmazások alkalmazások | RSS RSS | előfizetés előfizetés | akciók akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi
 
Népszabadság.hu | NolBlog | NolTV 2012. május
26. szombat

Egy magyar író vallomásai

Kertész Imre: Mentés másként Magvető, 236 oldal, 2990 forint

Nem könnyű olvasmány Kertész Imre új kötete. Nehézségét nem a benne megszólaló nyelv vagy a különleges szerkezet, a követhetetlen eszmefuttatások adják, hanem épp ellenkezőleg: a nagyon is tiszta és érthető nyelv, a nagyon is átlátható gondolatmenetek. A metsző mondandó.

Papp Sándor Zsigmond| Népszabadság| 2011. október 21. |45 komment

nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra

Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Mikulka | 2011. október 24. | 14:32:19

Balango | 2011. október 23. | 21:47:54
"A magyar nemzettudat beteg."

igen, és aki gyógyítani (vagy csak diagnosztizálni) próbálná, azt azonnal ellenségnek bélyegezzük.

Mikulka | 2011. október 24. | 14:28:45

ha már itt valaki Orwell-t emlegette: az 1984-ben van, hogy a főszereplőnek kötelező azt vallani, de tiszta szívből, hogy 2+2=5
nos: Kertész Imrére is rákényszerítették "magyarjaink" annak vallását, hogy ő nem magyar. most pedig, hogy sikerrel jártak és Kertész tudatát e tekintetben megváltoztatták, most nagy hanggal és böszmén böfögik vissza: "ugye, hogy nem magyar?! hisz maga is ezt vallja!"
jelzem mindenkinek: 2+2=4

Balango | 2011. október 23. | 21:47:54

A magyar nemzettudat beteg. (Megjegyzem ebben nem vagyunk egyedül, hogy a konkrét példánál maradjunk: a zsidó nemzettudat legalább annyira beteg. De például a szerb is - és még sorolhatnám.)
Nem csoda egyébként, az előző század nem segített az egészséges nemzettudat kialakításában. Józsinak üzenem, hogy a németekkel pedig nem kell felvágni. Az NSZK-nak nem volt annyira nehéz, de ha valaki ismerte az NDK-t, az pontosan tudja, hogy a lét valóban meghatározza a tudatot.

Szóval visszatérve a magyar nemzettudatra: valóban nagyjavításra szorul. De egy biztos. Ha e téren jön még pozitív változás, az csak belülről jöhet. Ha onnan nem jön, akkor nem fog jönni. Önmagukat kívülállónak deklaráló, másságukat hangsúlyozó személyek lehetnek adott esetben meghallgatásra vagy odafigyelésre méltóak - ha és amennyiben -, de nem fognak hatni.

Gondoljunk bele: olyan betegek vagyunk, hogy egy Márai nem hat. Akkor majd egy Kertész Imre vagy egy Konrád György fog hatni? Ugyan.

Balango | 2011. október 23. | 21:41:07

podolin | 2011. október 22. | 08:17:26

"Akkora méretű falloszt, mint amilyen tyutyuka, aligha találni szegény hazánkban.
Én katolikus keresztény magyarként és tanult mesterségem szerint irodalomtanárként..."

Javaslom Megyesi Gusztáv következő írásának: "Podolin, a katolikus keresztény irodalomtanár és a fallosz"

taliga | 2011. október 23. | 17:11:52

aztazastava!

Tudomásul kell venni, hogy minden ország történelmében vannak ilyen és olyan megitélésű figurák.

Azt nem mondhatja hogy pl. Kun Béla nem volt magyar...?!
Hát hogyne lett volna magyar, meg a Szamuely legények is magyarok voltak, de Kossuth is és Széchenyi is.

Egy több, mint ezer éves történelem során viszont vannak, akikre jobban büszkék vagyunk mint a másikra ill. az egyiket kevésbé utáljuk, mint a másikat.
De attól még a miénk.

Ti. ha nem éltek és élnének közüttünk olyanok, akikre nem vagyunk büszkék, a történelem itélőszéke a végén még azt feltételezné, hogy hát ezek a magyarok tökéletesek.

Viszont, ha csak jó emberünk lenne és tökéletesek lennénk, nem itt tartanánk...
(Remélem tudott követni...)
:))

lorid | 2011. október 23. | 16:49:05

@ aztazastava, pimasz, neveletlen érvelés a szovjet hirdetmények magyar nyelvével összevetni kertész kultúrális teljesítményét. továbbá kertész nem magyarul "is" írt, hanem csak magyarul írt és ír. mégha ezt ő maga sajnálja is. van azonban a szubjektív érzésnél erősebb dolog is. a tény, hogy magyarul ír. tehát magyar író. mégha nem is tartja magát magyar embernek. de ez neked magas, mert ahol te mozogsz, az kertész bokája környéke.

cica | 2011. október 23. | 10:56:17

sok kommentelőnek ajánlanám, hogy egyszerűen olvassa el a könyvet és tudja meg mit gondol az író. sok felesleges kommentet és elpazarolt időt spórolnának meg vele

nyugdíjas | 2011. október 23. | 10:27:02

Mint Lázár György szöszenetéből tudjuk,az amerikai vagy kanadai magyarok lemondtak magyarságukról a Horthy-féle hadüzenettel kapcsolatban.Ők többé nem magyarok!

podolin | 2011. október 23. | 08:31:22

Moderálási alapelvek- komment törölve -

taliga | 2011. október 23. | 00:39:41

Egy nép nem tagadhatja meg sem Hitlerjeit, sem Kertészeit, sem Sztálinjait, sem Einsteinjeit.

A múltunk, a belőlünk fakadtak hozzánk tartoznak, hurcoljuk, mint csiga a házát. Lehet az is néha szívesen ledobná, denem megy.

Nem is kell. Maga az élet olyan, hogy van fényes, napos és árnyas, sötét oldala, mind mindegyikkel együtt kell éljünk, tudomásul kell vegyük.

Ezért Kertész a magyar nemzet, a magyarság szempontjából marad magyar még akkor is, ha ő erről le akar, vagy le akart mondani.

Egy gyerek megtagadhatja az anyját, de egy igazi anya a fiát (még ha gyilkossá válik is) SOHA...

apakabar | 2011. október 23. | 00:39:25

Egy író magyar vallomásai?

Na de hol a bőrönd szerepe a vallomásban, kééérem?

lorid | 2011. október 23. | 00:08:57

"mert a nyelv alapján nem lehet egybefogni például az angolokat, franciákat, németeket… jól jegyezzük meg: bennünket, magyarokat egybe lehet fogni. nyelvében él a nemzet!"
bármit mond kertész, bármit aztazastava vagy nablakarát, kertész magyar, mégha ő nem is akar tudni róla... ez van. van neki egy ilyen pechje és ilyen honfitársai. ez egy ilyen nemzet.

nablakarát | 2011. október 22. | 22:10:09

"Egy magyar író vallomásai"

A Népszabadság szeret provokatív címeket adni!
Ez most bejött!

mekecske | 2011. október 22. | 21:29:51

Egy Magyarországon született író...

kalamáris | 2011. október 22. | 20:31:34

Kertész a jólétbe emigrált, és kerített mögé egy ideológiát.

Józsi | 2011. október 22. | 17:47:45

Németország utolsó 60 évének történelmi sikerei vajjon hogyan függenek össze saját történelméhez való viszonyulásához?
Esetleg lehetne ebből nekünk is tanulni?

Mufakkar | 2011. október 22. | 17:13:31

kovách tamás | 2011. október 22. | 16:13:25
Ez így nem igaz. Nem ABBA a Németországba "emigrált". Ez a Németország nem az a Németország. Aki ezt nem érti, az nem érti azt sem, miért kritizálják Kertészt, és azt sem, hogy miért értik meg mások.

kovách tamás | 2011. október 22. | 16:13:25

Kertész Imre "emigrált" abba a Németországba amely Őt bezárta Auschwitzba.
Számára ez még mindig jobb mint a mostani Magyarországon élni, úgyhogy a túlzott magyarkodóknak ideje lenne elgondolkozniuk...l

rezidens16 | 2011. október 22. | 15:27:39

Sőt Bamberg, még embernek is igen silány minőségű! Tipikus gartner!

Bamberg | 2011. október 22. | 15:12:12

Azt nem értem, miért adták ezt a címet a cikknek, amikor Kertész már elmondta; nem tartja magát magyarnak, és magyar írónak. Mi, egyszerű emberek ugyanígy vagyunk vele azóta. Nem tartjuk magyarnak. Én személy szerint írónak sem!

Melchior | 2011. október 22. | 14:49:16

aztazastava

Jézusom!!!

kphaal | 2011. október 22. | 14:03:10

Moderálási alapelvek- komment törölve -

tyutyuka | 2011. október 22. | 13:48:41

podolin | 2011. október 22. | 08:17:26

Tudod mit, hozok egy példát a történelemtudomány területéről. A nagy magyar történészek lassan mind elmennek (elmentek). A jelenlegi brancs pedig csak saját magát ajnározza állandóan, pedig nincs mire.

Irodalomtanárként nyomon kell követned a történelmet is, mondanál pár hasonló minőségű könyvet (lásd a rövid listát) magyar történész tollából?

1. Jonathan Sumption: The Hundred Years War, Volume 3: Divided Houses

2. Peter H. Wilson: The Thirty Years War: Europe's Tragedy

3. Daniel Walker Howe: What Hath God Wrought: The Transformation of America, 1815-1848

Ágacska | 2011. október 22. | 12:45:40

Olvassatok, magyarok, ne pofázzatok! A hétszentségit!

Józsi | 2011. október 22. | 11:50:13

T.Mindenki,

Az elmúlt néhány évszázad tanulságait figyelmen kívül hagyó ún. "magyaroknak" még hány összeomlásra van szükségük ahhoz, hogy egy új siker program, ne pedig a kudarc programja legyen beégetve az ún. "magyarság"-nak tekintett zsákutcás őrületbe?

Hány Horthy, Szálasi, Orbán és igen, hány Gyurcsány továbbá hány dr. Kóka kell még ahhoz, hogy végre a nemzetközi gazdasági és politikai környezetünkkel adekvát ún. magyarság működjön ennek a szerencsétlen lassan 9,5 Millióra tehető populációnak az érdekében?

Úgy tűnik, a mi uraink Mátyás óta képtelenek erre. Ez a nép sajnos önző, ostoba, bornyírt, hazug és a magyarságot tekintve folyamatosan önpusztító ún. "elitet" képes kitermelni önmagából. A nemzet önmagában vett érdekei felismerésének még a szándéka is hiányzik pártsemelegesen, nemhogy annak a képviselete.
Sajnos.

lorid | 2011. október 22. | 10:45:11

bármit mond kertész és bármit mond, aki nem kertész. kertész - ha akarja, ha nem - magyar író. mert, hogy is volt? "NYELVÉBEN ÉL A NEMZET"

Mufakkar | 2011. október 22. | 09:37:04

"Kertész: Én az európai kultúra terméke vagyok. Egy dekadens, ha így akarja. Egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz."

Népszabadság Online 2009. november 10.

Teljesítsük már a kérését ennek az embernek.

Mufakkar | 2011. október 22. | 09:34:27

Csak aztán be ne perelje a nol.hu-t a cím miatt..

podolin | 2011. október 22. | 08:17:26

Moderálási alapelvek- komment törölve -

tyutyuka | 2011. október 22. | 02:03:33

Érdekes látni, hogy az agyonsztárolt írók közül pl. Kukorelly lassan a helyére (süllyesztőbe) kerül. Majd követik a többiek is, hiszen csak ideig-óráig lehet elkendőzni azt, hogy a mai magyar irodalom összességében elég gyenge, de mi nem tudunk ezzel őszintén szembenézni, nem, nekünk a mellünket kell vernünk, hogy milyen jó. A költészet is majd' 40 éve halott, de semmi baj, úgysem tűnik fel senkinek.

Kertész: pont a múlt héten olvastam újra a Sorstalanságot, sajnos Onetti, Waugh és Semprún után, Déry, Krasznahorkai és Illyés előtt; nem ő tehet róla, de óriások közé keveredve előtűnik, hogy milyen halovány maga a mű. (Arról nem is beszélve, hogy az előbb említettek is csak a nagyon jó szintjén vannak, bőven akadnak még írók, akik őket is messze lekörözik. Például örök kedvencem: Broch sat., sat.) Persze, ki tudja, ha Llosa-szintű elemzéseket (lásd Hugo, Onetti) írna valaki, lehet, hogy én is másképp állnék Kertészhez.

erlauer | 2011. október 22. | 00:05:26

Kertész Imrét KÖTELEZŐ olvasni.

tata | 2011. október 21. | 21:07:37

Igen !!! A jelenleg élő egyik legnagyobb magyar író !

Herr Stahl | 2011. október 21. | 20:50:07

Magyar????
XD

HIRDETÉS
Kertész Imre
Kertész Imre
Népszabadság - Móricz Simon

A Mentés másként éppolyan hajónapló, mint amilyen annak idején a Gályanapló volt. Kertész életének talán legérdekesebb, legfordulatosabb három évét ölelik fel a jegyzetek: a 2001 és 2003 közötti időszakot, mikor is Budapestről Berlinbe költözik, bizonyos szempontból emigrál, megkapja a Nobel-díjat, befejezi a Felszámolás című regényét, s eközben a világrend is megváltozik az ikertornyokba becsapódó gépekkel. Érdekes módon ez utóbbira kevés szót veszteget, egészen más egzisztenciális gond nyomasztja akkoriban: komolyan fontolgatja az öngyilkosságot mint lehetséges menekülést a közelgő (testi) bajok elől. A kötet egyik vonulatát pedig épp ez adja, a kíméletlen őszinteség (nem önsajnálat!), amellyel súlyosbodó betegségét és öregedő testének megannyi kínját követi nyomon. A biztos és megállíthatatlan romlás (hetvenes éveinek elején jár) állomásairól mesélnek hol szomorú, hol ironikus önarcképei, valami rettenetes nagy fáradtságról, amely kissé a kötetre is ránehezedik. Keserűvé téve az amúgy önfeledtebb pillanatokat is (a díj feletti örömöt például). Olvashatjuk tehát amolyan alkonyi naplóként is a könyvet, vagy ami még izgalmasabb: a Felszámolás keletkezéstörténeteként, még akkor is, ha a jegyzetek csak a regény megírásának utolsó két évét rögzítik a tizenhárom esztendeig húzódó küzdelemből. Azt a mágikus időszakot, amikor a szöveg még a lét és nemlét határán billeg.

A Mentés másként mégsem ezért érdekes igazán. Hanem azért a számos döntésért, amelyet Kertész meghoz ez idő alatt. Például azt, hogy a jegyzetek kedvéért feladja a kézzel való írást, és áttér a számítógépre, ami máris aggodalommal tölti el: vajon nem laposítja-e el stílusát a masinéria? Nem vész-e el a jelentés, az írás természetes nehezéke a billentyűk között? Vagy ami a legfontosabb, és ami a kötet tőkesúlyát adja: hogyan érlelődik benne, majd bomlik ki teljes egészében a felszabadító gondolat, hogy elhagyja az országot; miért választja a szellemi emigrációt, hogy végül olyan életet élhessen, amilyenről mindig is álmodott?

Döntése Thomas Mann-nal és Márai Sándorral rokonítja, akik a fennálló rendszer miatt döntöttek a távozás mellett. Nem akartak részeseivé válni olyasminek, ami ellentmond mindannak, amiben hittek. Márai kritikáját, amely nem kíméli az országot, a politikai elitet, a magyarság szellemi állapotát, leginkább Naplói adják vissza. Kíméletlen olvasmány, amelyről mára jobbára bebizonyosodott: pontos látlelet. Kertész bejegyzésein ugyanez a kíméletlenség hagy nyomot, a tudás feloldozása nélkül. Ugyanis egyelőre még küzdünk a felvázolt diagnózis rettenetével, nem tudjuk, csak sejtjük, hogy igaza van. És ez a belátás felé navigáló küzdelem, a szembenézés elkerülhetetlensége és radikalizmusa felelős leginkább az olvasó kínjaiért. Hiszen szereti (szeretné) az országot, miközben egyre élesebben látja a szeretet árát. (Az aktuálpolitikai fejlemények pedig különös súlyt adnak Kertész tíz évvel ezelőtti szavainak.)

HIRDETÉS

Márai tehát a polgárság illúzióját hagyja hátra, azt a reményt, hogy annak értékei valaha nemzetépítő tényezővé válhatnak még, Kertész pedig azt, hogy a diktatúra alól szabaduló ország, ha tétován is, de elindul az európaiság eszményképe felé, miközben távolodik megszenvedett barbárságától. Elindul a felé a polgárság felé, amelynek Márai volt talán az utolsó hazai képviselője. Zsidóként ennek különösen nagy lenne a tétje. Miközben azt is tudja: a zsidóság csak az antiszemitáknak jelent egyértelmű kategóriát. Számára mindez jóval képlékenyebb, csupán a következményei nem azok. Élesek és letagadhatatlanok. Hiszen látnivaló: a „nemzet” nem tart igényt sem rá, sem műveire (ezt a Nobel-díj magyarországi fogadtatásának szélsőségei is megerősítik benne). Nem értik, hogy mit mond, és ő is egyre kevésbé érti azt, amit neki mondanak. „E fejlemények fényében tehát semmiféle nemzeti szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett »magyarsággal«, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával.” Kemény és szomorú szavak. Már csak azért is, mert mindez „végül az antiszemita prekoncepciót igazolja, azt, hogy az úgynevezett zsidót nem érdekli az úgynevezett magyar”. 

Birkózik az ajándékba kapott nyelvvel, és próbálja létrehozni az Ausch­witz utáni nyelvet, amelyen értelmezhetővé válik a holokauszt. Mely nyelv segítségével kiaknázható a holokauszt­ban rejlő erkölcsi többlet, és így az európai kultúra részévé válhat. A feljegyzésekben sok helyen visszaköszön esszéi­nek a radikalizmusa, így a Mentés másként leginkább azokkal együtt olvasva válik teljessé. Ugyanakkor fennáll a veszély, hogy sokaknak a vékonyka könyv csak újabb muníciót ad a Kertész iránti engesztelhetetlen gyűlölethez, újabb bizonyítékokat a „hazafiatlanságára”. Azoknak viszont, akik érteni szeretnék őt, megkerülhetetlen szöveggé válik, identitásunk felülbírálatához és újrafogalmazásához nyújthat nélkülözhetetlen segítséget, kialakíthatja viszonyunkat a már Márai által is bírált magyar, romantikus ideológiához. Vagyis megfertőzhet és meg is tisztíthat egyszerre. Eltávolíthat és közelíthet önmagunkhoz. Miközben kétségbe ejt, vitára ingerel, majd megnyugtat: nem könnyű az út. Ennél többet pedig nem is várhatunk el egy kortárs magyar írótól.

Címkék: könyv
 
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra    45 komment

HIRDETÉS

HIRDETÉS
.
HIRDETÉS
. .
Galériák
     

Ez a címe

KÖVETKEZŐ » « ELŐZŐ
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS
. .
HÍRMÁTRIX . NOLTOP10
   olvasottak   
HIRDETÉS
. .
HIRDETÉS