Széchenyi István utolsó naplója a Magyar Nemzeti Múzeumban
Széchenyi 1814 júliusától az 1848. szeptemberi összeomlásáig, majd 1859 októberétől újra naplót vezetett. A bejegyzések témájukat, műfajukat, nyelvüket, rendszerességüket tekintve igen változatosak, az ifjúkori anekdotáktól az érett férfikor önkínzó tépelődésein át a lakonikus bejegyzésekig találunk alapvetően német, de francia, angol, latin, olasz nyelvű sorokat is. 1822-től zárható, bőrkötéses kötetekben vetette papírra önmaga számára gondolatait.

A Naplót és egyéb iratait végrendeletében titkárára Tasner Antalra hagyta, először azzal a kikötéssel, hogy halála után égesse el, majd 1841-ben e döntését megváltoztatva Tasner „nemes érzésére", diszkréciójára bízta, hogy mi láthat iratai közül napvilágot. Széchenyi halála után Tasner a hozzá került naplókból kivágta, olvashatatlanná tette a véleménye szerint Széchenyit kompromittáló részeket. Érintetlenül csak az 1848 tavaszán, nyarán és 1859-60-as években keletkezett bejegyzések maradtak, mert ezeket a rendőrség a házkutatás során elvitte és csak a Monarchia összeomlása után kerültek elő. A Tasner tulajdonában lévő köteteket fia, Béla 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta.

Széchenyi higgadtan fogadta az 1860. március 3-án nála és a hozzá közel álló személyeknél tartott házkutatás tényét. Mindössze ennyit írt Naplójába: „Mivel ma Recherche domicilière (házkutatás) során elvették a naplómat, másikat kezdek el! Fél nyolctól tizenkettőig ERŐSEN KIBOLHÁZTAK." A házkutatás után levélben tiltakozott Adolf Thierry báró rendőrminiszternél, aki hosszasan váratta, s a válaszból valószínűleg azt olvasta ki, hogy a hatalom nem fogja tűrni „védett helyzetét". Állapota ezután rohamosan romlani kezdett, amibe belejátszhatott félelmeinek fölerősödése az állami elmegyógyintézetbe való áthurcoltatástól. 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjjel - a boncolási jegyzőkönyv szerint azzal a módszerrel, ahogy Tolnay Antal nagycenki plébánosnak egyszer elmagyarázta - főbe lőtte magát.

A Napló utolsó bejegyzései:

Március 29.
„Csupa kétségbeesés vagyok. Kiss este sakk. Az éjjel véget akartam vetni az életemnek.
Március 30.
„Kétségbeesve. Nem tudok élni és meghalni sem"
Április 1.
„Nem tudom megmenteni magam!"

A napló november 18-ig tekinthető meg az október 8-án megnyílt, és 2011. március 6-ig látogatható, Széchenyi világai című kiállítás „Döbling - menedékhely és titkos sajtóközpont" című részében számos más, a gróf életének utolsó szakaszából való személyes tárgy között. A naplóval egy időben került be a kiállításba Széchenyi utolsó tolla is, melynek érdekessége, hogy elefántcsontból készült tokja koporsó alakú.

Kapcsolódó cikkek: Tóparki látomás | Az arany, amire hiába fájt a tálibok foga | Ismét Takács Imre az Iparművészeti élén | Adolf és ők | Tömegsírt találtak Miskolcon